Címlap

Az október 23-i, budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenségessége és a fegyvertelen tömegre leadott, véres sortűz miatt, még aznap, éjjel, fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával, végül győzött. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer a  visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett.

November első napjaiban, az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval, a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből kilépésről, az ország semlegességéről.

 A szovjet politikai vezetés a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és mivel számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én, hajnalban, a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek.  Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország, több napon át folytatott hősi forradalma végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott adatok szerint, 2 ezer 652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként, hozzávetőleg 176 ezer, más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el hazáját, túlnyomó többségük Ausztria felé menekült. Egy részük nemsokára visszatért.

A forradalom résztvevőit t1957 januárjától tömegesen börtönözték be, sokukat kivégezték. A megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.

A forradalom leverését követő évtizedekben, az 1956-os eseményeket a  pártállami hatalom ellenforradalomnak  bélyegezte és elítélte. A rendszerváltás során, megváltozott az események hivatalos értékelése. Október 23-a, 1989. október 23-a óta jeles nap, kettős nemzeti ünnep Magyarországon. Az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába. Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény is hangsúlyozza. (Forrás: Wikipédia)

Neszlényi Judith: Ott voltam…

(Előszó a Siratóhoz – Kantáta 1956)

… a Rádiónál – úgy hat óra tájban értünk

a Puskin utca sarkához –

Jobb kezemben egy zászlót lengettem

bal kezem egy fiatalemberében –

mikor rekedtre énekelve ujjongtunk

és követeltük a magyar jussot!

De perceken belül eldördült az első lövés

- talán éppen ez a golyózápor

vitte el Czene Feri kalapját…?

Bal karomat hirtelen megrándította

kollégám – és

rémülten vettem észre, hogy

egy golyó eltalálta – ŐT!

Arccal zuhant az utca betonjára.

Egy híján húszéves szép kis felesége

őrült sikollyal borult párjára,

aki ott védtelenül

a Szabadság Szent Ihletében

és a Sors kíméletlen kiszámíthatatlan

akaratából az utca kövén

perceken belül ELVÉRZETT!

,,Ó, jaj! Sírjál nóta, hulljon bánat könnye…”

Miért nem engem? Miért őt találta el a golyó?

Önkívületben üvöltöztem segítségért

ami nem jött és nem jöhetett…

Hiszen a vöröskeresztes mentőautó is

ÁVÓsokkal volt tele…

Az a golyó isteni rendeltetés volt –

Ő meghalt a hazáért –

Nekem élnem kell érte! –

A zajban összevisszaságban

mérhetetlen kínban csalódásban

a rettenetes káoszban  -

élő piros-fehér-zöld zászlómból

ifjú vértől itatott

GYÁSZLEPEL lett.

Egyike volt a sok ezer hősi halottnak

akik SOHASEM fognak

SEMMIFÉLE kitüntetést kapni –

SENKITŐL…

De mi SOHASEM felejthetjük el Őket

mert nekünk az ÚR  mást rendelt:

NEKÜNK ÉLNÜNK KELL a HAZÁÉRT –

MOST és MINDÖRÖKKÉ!

(1956. október 23.)

Neszlényi-Pfeiffer Pfeiffer Judith zeneszerző, zongoraművész, Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneakadémián, részese az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, a fővárosban. Emlékére írta meg a Cantata in memoriam 1956 című művét amerikai emigrációjában, ahová családjával menekült és érkezett meg 1957. február 12-én. A kantátának Gyulán volt az ősbemutatója 2006-ban, a belvárosi Nádi Boldogasszony Templomban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. Pfeiffer Judith gyermekkorából éveket töltött Gyulán, ahol, és a környező városokban, édesapja, Pfeiffer Ede Sándor megalapította az első állami zeneiskolákat. Később, 2001-ben, az USA-ból hazalátogatva, Neszlény-Pfeiffer Judith Gyulán, Czene Ferenccel megalapította a Gyulai Zenei Napokat. Neszlényi-Pfeiffer Judith verseskötete, a Híven és bátran, 2021-ben jelent meg, ebből idéztük az Ott voltam című versét. A verseskötetet Neszlényi Judith néven adta közre.

Kép1: A történelmi emlékezetben, 1956 jelképe a lyukas nemzeti lobogó. A forradalmárok kivágták a Rákosi-címert, hogy helyreállítsák az 1948-49-ben államcsínnyel megdöntött második Magyar Köztársaság címerét, a Kossuth-címert. Forrás és kép: Wikipédia

Kép2: Budapesten, a Corvin köz a forradalom és szabadságharc alatt, a Rákosi-címertől megfosztott, lyukas zászlóval. Forrás és kép: Wikipédia

Kép3: Tömegtüntetés a Kossuth téren. Szerző: Fortepan - Nagy Gyula. Kép forrása: Wikipédia

Kép4: Mentőautó az MDP budapesti bizottságának székháza előtt, csata után. Kép: Fortepan. Kép forrása: Wikipédia

Kép5: Neszlényi Judith ma is rendszeresen fellép Los Angelesben és az utóbbi években, több koncertet adott Magyarországon, Budapesten. Kép forrása: Neszlényi-Pfeiffer Judith

Videó: Neszlényi Judith: Cantata in memoriam 1956. Videó forrása: YouTube