Publicisztika

Kezdem azzal, hogy ezt az írást talán férfinak kellett volna megírni, de mint nő, gondolok rájuk és ünneplem őket, a nőket, akik fontosak voltak számomra. Alakítói lettek személyiségemnek, egyrészt a géneknek, másrészt a nevelésnek köszönhetően: édesanyámnak, tanárnőimnek, de mindazoknak, akik formálták a gondolkodásomat, az élethez viszonyuló tiszteletemet.

George Michael görög származású, világhírű brit popénekes-dalszerző, számtalan rangos díj tulajdonosa. A legjobb brit férfi előadói elismerést kétszer is kiérdemelte. De ezeknél az elismeréseknél egy valamiben mégis sokkal több érdeme volt, legenda lett emberségből is.

Egy idő óta, élete meghökkentő története foglalkoztatja, az az időszak, amikor még elemi erővel támadta a nőisége. Ha megírná, a hatás garantált lenne, egészen biztos lenyűgözné az olvasókat. De úgy tűnik, kifogott rajta, már-már olyan érzése van, tulajdonképpen nincs is története, alig jut eszébe valami érdekes. Egyébként, majdhogynem csalódott, leírva semmi nem olyan, mint az életben… vagy több, vagy kevesebb… minden a képzelőerőn múlik.

Élete teljében ráébredt, az olyan emberekhez vonzódik, akiknek van mondanivalójuk. Szándékosan, vagy ösztönből, keresi a társaságukat… ő sem szeret csak az időjárásról beszélni, bár szomorúan tapasztalja, hogy az a néhány, ritkán jön össze.

Dr. Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász néhány hónapja a köztudat elé tárta ALS betegségét (kórtanilag gyógyíthatatlan, a központi idegrendszert érintő betegség, amelyben az izmokat mozgató idegsejtek fokozatosan elhalnak, teljes bénulást okozva), és a végső stádium előtt az eutanáziát jogilag engedélyező kázusát, amelyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtott be. Ügye egy csapásra felkavarta az állóvizet, szinte az egész társadalmat megosztotta: pártolók és ellenzők csaptak össze, éles szavakkal érvelve, miközben a tárgyilagos, objektív ember keresi a gondolatokat, vajon, mi lehet igazán érv mellette, vagy ellene.

Meglepődött, egyáltalán nem számított arra a nagyszámú érdeklődésre, ami fogadta. A kis kávéházba meghirdetett bemutatkozására a helyiség zsúfolásig megtelt. A beszélgetést vezető, egyszerűen öltözött hölgy arcára, mintha örökre felrajzolta volna az isteni teremtés a mosolyt, egy pillanatra sem múlt róla. Derűs arca fényével, mosolygós hangjával, elég hosszúra nyújtott képzavaros szavaival bemutatta a jelenlévőknek. Ő meg mindeközben le nem tudta venni róla a szemét, szinte letaglózta.

Történelmünk során, példás kapcsolat alakult ki Magyarország és Svédország között. Elég utalnunk a Rákóczi-, az 1848-as szabadságharcban kialakult együttműködésre.A svédek segítőkészsége érzékelhető volt a 30-as években, amikor Karinthyt, Kosztolányit gyógyították híres orvosaik. (Azon az épületen, ahol az agyműtétet elvégezték, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége svéd és magyar nyelvű emléktáblát avatott, 1976-ban.)

Kérdés, vajon hányan hallottak a Sződrákosi-patakról? Magyarországnak nem egy természeti helye van, ahogy patakja is, amelyről nagy általánosságban nem is hallottak az emberek. Őszintén, magam sem hallottam eddig erről a patakról. De most egy szomorú esemény kapcsán, nem lehetett aggódás nélkül a történteket figyelni. Az egész ország megismerhette a hírekből azt a helyszínt, ahol a napokban hatalmas károkat szenvedett ez a patak, amely több, gazdag halállományú halastavat köt össze, és olyan fontos településeket, mint Veresegyház vagy Vácrátót.

Nincs ébresztőórája, igaz, semmilyen órája sincs, pontosabban akad néhány, de pár hónapja az összes megállt, lemerült bennük az elem, és ami nem működik, azt nem lehet úgy tekinteni, mintha lenne. Ettől függetlenül, óra nélkül is tudja, huszonnégy óra egy nap, miközben fogalma sincs arról, hogy éppen délelőtt, délután, este, vagy holnapután van… hevederzáras lakásában az idő megállt… Bár ez így nem teljesen igaz, mert tudatalattijában feldereng neki a világosodásból, a sötétedésből, hogy eltelt egy nap… csak éppen, a pontosan hány óra is van, marad ki az ismeretéből.