Címlap

Az eltűnés évében, 1998-as írásunk az aznapi helyzetet villantja fel. Talán, akik akkoriban átélték e sorok írójával, mi történt Nikivel, újult erővel végigpörgetik magukban az eseményeket és rájönnek, mit nem vettek észre ennyi év alatt sem. Nem létezhetnek megoldatlan ügyek. Bűnügyek kiváltképp nem lehetnek. Lám, nemrég, a bajai Till Tamás gyermekholttestét is megtalálták. Igaz, 24 év múlva. Ott körvonalazódik az elkövető személye, aki nem él már. Higgyük el, az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat. Niki halálának ügyében is, amikor az elkövető személye még csak nem is körvonalazódik. Létezhet ilyen, a 21. században?

------------------------------------------

Nikolett nyomtalanul eltűnt?

Ma van Nikolett napja. A névről eszünkbe jut egy kislány, Szathmáry Nikolett, aki 1998. január 14-én tűnt el Gyulán. Délután, négy óra tájban hazafelé igyekezett, ahová máig nem érkezett meg és 240. napja, hogy nem találják. Sok fájdalom, szüntelen keresés az eltelt idő krónikája.

— Van valami elképzelésük Nikolett hollétéről? — kérdeztük édesanyját.

— Semmi. Azaz mindig akad valami, hiszen különféle jelzéseket kapunk látnokoktól, hogy merre lehet. Jó néhány helyre elmentünk és megyünk ezután is. Jártunk Békés megyei erdőkben, tanyákon, falvakban és városokban. Voltunk az ország északi részén és romániai településeken, hegyekben… Hiába, nem akadtunk a nyomára.

—A látnokok szerint Niki él?

— Néhány kivétellel „igent” mondanak. Szerintük nem bántják, szeretik a lányomat, aki hamarosan hazakerül. Azok pedig, akik azt mondják, hogy nem él, nem tudják megjelölni hollétének helyét, vagy, ha igen, szerencsére nem találtuk meg ott. Én azt hiszem, abban akarok hinni, hogy él, és hamarosan köztünk lesz. Annyit tehetek érte, hogy mindenkit meghallgatok, aki róla akar beszélni. Címeket kapunk, magyarországi, romániai, horvátországi, szlovákiai, jugoszláviai látnokokét, valamennyiükkel felvettük a kapcsolatot. Segélyszervezeteket kerestünk meg, közülük a genfi együttműködik az Interpollal és a világ számos országába eljuttatták felhívásainkat Ausztráliától Thaiföldig. Azok tartják bennem a lelket, akik azt mondják, hogy Niki él. Nemcsak látnokok ők, hanem „hétköznapi” emberek, írnak nekem névvel és név nélkül, s biztatnak, ne adjam fel.

— Képes volna elviselni a halálhírt?

— Mindenkitől azt várom, hogy az igazat mondja. Szörnyű lenne a lányom halálhíre, de azt sem akarom, hogy „jóindulatból” félrevezessenek. Mindenképpen meg akarom találni!

— Lehet, hogy az életről beszélők az áltatást választották?

— Szeretném hinni, hogy nem. Gyászruhát sem veszek föl, noha hallottam már, hogy némelyek elvárnák. Nem öltözöm feketébe, amíg biztosat nem tudok Nikiről.

- A rendőrség keresi még?

— Nekem azt ígérték, hogy amíg meg nem lesz, keresik!

Napok kérdése és letelik az államigazgatási eljárás meghosszabbított fejezete.

Megszüntetik a nyomozást? — kerestük meg a kérdéssel Telek József rendőr századost, a megyei főkapitányság életvédelmi alosztályának munkatársát, aki a kezdetektől dolgozik Nikolett eltűnésének ügyében.

— Államigazgatási eljárást folytatunk, nem nyomozást. Az eljárást a hatályban lévő törvények alapján meg kell szüntetnünk szeptember 20-án — válaszolta. — Ezzel azonban nem ér véget Nikolett keresése, tovább gyűjtjük az adatokat, ellenőrizzük a bejelentéseket. Az államigazgatási eljárás újból indulhat, vagy akár a büntetőeljárás, amint ezekhez lesz információnk.

— Az eltűnés óta eltelt idő sem elég a büntetőeljáráshoz?

— Nincs alapos gyanúnk arra, hogy bűncselekmény történt, konkrét adat nem támasztja alá.

—Akadtak valamilyen nyomra?

— Igazán értékelhetőre nem. Vannak adatok, melyek ellenőrzését még nem fejeztük be, folytatjuk a határidő leteltével is.

—A Gyulai Rendőrkapitányságon működő csoport megszűnik az államigazgatási eljárás végeztével?

— A főkapitányság bűnügyi osztályán dolgozunk tovább.

— Úgy tudjuk, a rendőrség gyanúsította a családot.

— Nem gyanúsítottuk, ellenőriztük őket, mint közvetlen hozzátartozókat. Semmi adat nem merült fel sem előbb, sem később, amely alapján kapcsolatba hozhatók lennének Nikolett eltűnésével.

— Hány személyt kerestek meg ez idáig?

— Több, mint öt és fél ezret hallgattunk meg.

 
— Mi lesz a nyomravezetőnek felajánlott hárommillió forint sorsa?

— Addig van érvényben, amíg meg nem lesz a kislány.

— Mi az ügyben a rendőrség véleménye?

— Tovább keressük Nikolettet.

---------------------------------------

Megjegyzés: A szerző írása a Békés Megyei Hírlap 1998. szeptember 10-i számában, Nikolett névnapján jelent meg.

 ------------------------------------------

A szerző mai kiegészítése

 A Szathmáry Nikolett-gyilkosság máig megoldatlan gyermekgyilkosság, áldozata az 1990 július 8-án született gyulai kislány, Szathmáry Nikolett. Az elkövető személye a mai napig ismeretlen. Több, mint negyedszázad eltelt azóta. Talán, az elkövető sem él már.

A hét és fél éves, első osztályos tanuló, Szathmáry Nikolett néptáncóráról indult haza a gyulai, belvárosi művelődési házból, 1998. január 14-én, délután, 4 óra előtt. A foglalkozás tíz perccel hamarabb ért véget, így a szokásoktól eltérően, Niki egyedül ment a közeli, törökzugi lakótelepi otthonuk felé. Az út nagyobb részét egyedül tette meg a kislány. A lakótelepi ABC előtt összetalálkozott orvosával, röviden beszélgettek egymással, majd elváltak. A kislány soha nem ért haza.

Három évvel később, 2001. február 20-án, Gyula külterületén, belvízelvezető csatorna mellett, nádvágó munkások műanyag zsákot találtak. Értesítették a rendőrséget. A DNS-vizsgálatok hónapok múlva igazolták, hogy Nikolett földi maradványait találták meg. A holttest hosszabb ideig lehetett víz alatt, az igazságügyi orvos szakértők szerint.

Emlékszem, volt látnok, aki víz alatt mondta a holttestét, még az eltűnés évében. Meg is mondta, hogy hol. Neki is láttunk a tűzoltókkal, akik átkutatták a mondott helyszínt, az Eleki úti bányatavat. Csáklyákkal, csónakokkal, vízszint-leengedéssel. Nem találtuk. Három év múlva bebizonyosodott, amikor véletlenül megtalálták Niki holttestét, valóban víz alatt volt, csak nem ott, a bányatóban. De az sem biztos, hogy akkor, a jóslat időpontjában, a Csabai úti vízelvezető-csatornában volt a kis holttest. Hiszen ott is kereste mindenki, sokszor, visszatérően.

Valahogy, nem szűnik a rejtély, ami 1998. január 14-én, délután, az akkor Békés megyében, Gyulán történt.

Kép1: Kerti virágok a névnapon - a sírkövön. A kép illusztráció. Kép: Pixabay

Kép2: Csak hét és fél éves volt, amikor valaki elvette az életét. Kép forrása: Szathmáry Nikolett családja