Címlap

A kiállítás nemcsak a néhai kutató örökségét mutatja be, hanem azt is megmutatja, hogyan élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű. A tárlat megalkotásának alapvető elemeként, a Néprajzi Múzeum és az Erkel Ferenc Múzeum szakemberei több, mint fél évszázad után, felkutatták az egykori közösségek ma élő tagjait, a már nem élők emlékét. 

A két közgyűjtemény közös projektje a Gyulán őrzött sajátos hagyaték megszólaltatásának kísérlete, többféle módszerrel. A kurátorok képeket olvastak össze a tanulmányokkal, kéziratokkal, hangfelvételekkel, miközben rekonstruálták Erdős Kamill kutatói módszereit, igyekeztek megérteni a sajátos testvériséget, amelyet a társadalom peremére szorult emberek iránt érzett. Arra is törekedtek a mai etnográfusok, hogy a hagyatékot visszavigyék azokba a közösségekbe, ahol egykor Erdős Kamill járt, nyomára bukkanjanak azoknak, akik a képeken szerepeltek.

 A kutatás során, olyan történetek bontakoztak ki, mint a ma is élő Kanalas Terézé, a már rég halott apák és nagyapák emléke, a roma holokauszt Erdős Kamill által is érzékelt következményei. Így sosem látott módon váltak láthatóvá a cigány-cigány, cigány-nem cigány, cigány-a cigányság iránt érdeklődő kutató viszonyrendszerei.

A kiállítás főcíme – Istennel talállak, testvérem! – bevett cigány köszönés azon változata, amelyet Erdős Kamill akkor használt, amikor cigány barátaival levelezett, de akkor is, amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be. A kiállítást még magával ragadóbbá teszi, hogy bár számos témát feldolgoz, nem a néprajzi tárgyakat, hanem az embert, az emberi kapcsolatok sokféleségét állítja középpontba.

A cigányok ilyenfajta ábrázolása jellemezte Erdős Kamillt is. Az 1956 és 1962 között, 32 magyarországi településen készült fotói az akkor jellemző városi, beállított portrék helyett saját közegükben, az azóta már régen lebontott cigánytelepeken mutatta be adatközlőit.

Az Istennel talállak, testvérem! című tárlat megvalósulását – a Néprajzi Múzeum szakemberei,  Schleicher Vera, Paréj Gabriella, André Raatsch, Rézműves Melinda, Szuhay Péter mellett – kurátorként a gyulai közgyűjtemény három fiatal szakembere, Horváth-Nagy Adrienn, Nyári Ivett és Szappanos Gábor segítette. Közös munkájuk példa, miként dolgozhat együtt nemzetközi hírű fővárosi közgyűjtemény és egy modern vidéki múzeum. Az együttműködés szakmai sikert jelent a gyulai múzeumnak.

A vándorkiállítás talán legkülönlegesebb helyszínén, 2024. szeptember 13-a és október 22-e között, Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban látható. A múzeumi szakemberek szándéka a többségi társadalom figyelme, ezért a legnagyobb forgalmú intézményre esett a választás a tárlat helyszínéül.

 A kiállítás alapját adó, egyediségében, és méretében páratlan Erdős-gyűjtemény a kutató özvegyének köszönhetően került a gyulai múzeum tulajdonába. A néprajzkutatóvá csak évekkel később vált Erdős Kamill 1952-ben, egy őszi délutánon érkezett a gyulai tüdőszanatóriumba, amely későbbi magánéletét is meghatározta. Az első személy, akivel a városban találkozott, későbbi felesége volt. Rá két évre, megfázás miatt állapota súlyosan visszaesett. Lábadozása után, felesége tanácsára kezdett módszeresen, hivatásszerűen foglalkozni a cigánysággal. Munkássága már rövidre szabott élete végére legendássá tette, kutatása megkerülhetetlen a cigánysággal foglalkozó néprajzosok körében. (Forrás: Erkel Ferenc Nkft.)

----------------------------------------------

Erdős Kamill (Budapest, 1924. máj. 16. – Gyula, 1962. júl. 2.) etnográfus, nyelvész. Hadapródiskolát végzett, majd a már nyugatra menekített Ludovika Akadémián tisztté avatták. Francia fogságba került, ahonnan súlyos tüdőbajjal tért haza. Élete végéig gyógykezelés alatt állt. Gyulán, 1952-től élt, ahol a Megyei Kórház orvosi könyvtárában könyvtáros is volt. Az úgynevezett kárpáti cigány és oláh cigány nyelvjárás elsajátítása után végzett széles körű nyelvi, néprajzi anyaggyűjtésének eredménye a hazai cigányság etnikai csoportjainak elkülönítése.

Részlettanulmányai a Néprajzi Közlemények, Journal of the Gypsy Lore Society (Edingburgh), Études Tziganes és Psyche (Paris) című folyóiratokban jelentek meg. Művei: A magyarországi cigányság (Nemzeti Könyvtár, 1958. III. 1–2.); A classification of Gypsies in Hungary (Acta Ethnographica, 1958. VI.); A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (Gyula, 1959). – Irodalom: Dankó Imre: Erdős Kamill (Ethnographia, 1962.) – (Forrás: arcanum.com)

Kép1: Szeptember 13-án, pénteken, 11 órától látható Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban, Erdős Kamill életművének vándorkiállítása. A képen a művelődési központ épülete. Kép forrása: programturizmus.hu

Kép2: Erdős Kamill, a cigánykutató ((Budapest, 1924. máj. 16. – Gyula, 1962. júl. 2.). Kép forrása: mek.niif.hu

Kép3: A vándorkiállítás gyulai plakátja. Plakát forrása: Erkel Ferenc Nkft.

Kép4-5: A vándorkiállítás gyulai meghívója. Meghívó forrása: Erkel Ferenc Nkft.