Címlap

A kamarai elnök abból indult ki, hogy hazánkban a biztosított betegek közül az állami közellátás mellett egyre többen veszik igénybe az önköltséges magánegészségügyi szolgáltatásokat. Ennek a hatása kettős: miközben a magánszektorban gyógyított betegek tehermentesíthetik az állami szektort, rövidíthetik az ottani várólistákat, a magánegészségügybe vándorló orvosok csökkentik az állami ellátó kapacitást. A kamara vezetője emlékeztetett, hogy az elmúlt években kifejezett kormányzati szándékként a rendelkezések a magán és az állami egészségügy szétválasztását célozták. Ez segítette láthatóbbá tenni az állami szektor valós kapacitását, ugyanakkor megnehezítette a két szektorban dolgozó orvosok együttműködését, és éles töréseket okozott a betegutakban. Rámutatott: a magán és az állami egészségügy szétválasztása azt jelenti, hogy a magánszektorban induló ellátás minden elemének a magánszektorban kell maradnia. Ez viszont nem méltányos a beteggel szemben, hiszen gyakran nem is engedheti meg a teljes gyógyítás összes térítését önerőből. Más esetekben a magánszektorban nincs meg a szükséges gyógyítás teljes spektruma.

A megoldási javaslatok élén említi dr. Álmos Péter, hogy a magán és az állami egészségügy harmonizációja alatt ne a merev szétválasztás, hanem a szabályozott együttműködés legyen a cél, ügyelve arra, hogy a paraszolvencia bújtatva se térhessen vissza a rendszerbe. A kamara nevében indítványozza a szektorsemleges gyógyítás módszerét, vagyis, hogy a betegutat ne az határozza meg, hogy ki fizeti az ellátást: az állam a betegek által befizetett járulékokból vagy a beteg a maga zsebéből. Mint írja, a betegnek joga van eldönteni, hogy a köz- vagy a magánellátást veszi igénybe időnyereség céljából, kényelmi vagy egyéb okokból. Ugyanakkor a magyar betegek érdeke, hogy az általuk elérhető és el is ért egészségügyi szolgáltatások között az együttműködés optimális legyen. Hangsúlyozza: a legrövidebb betegút az, amit az orvosszakma javasol. A kamara javasolja, hogy a beutalási rend általános érvényű legyen, szektorsemlegesen, azt orvosszakmai megfontolások vezéreljék, és az eddig kialakított gyakorlatra épüljön.

A megfelelő szakmai kontroll kialakítását is elengedhetetlennek tartja a kamara. Az elnök azt írja: ,,Bízzunk meg a szakorvosainkban, hogy csak a megfelelő és indokolt esetekben utalják be a betegeket, de ellenőrizzük…” Szorgalmaz egy munkacsoport mielőbbi létrehozását, mely a szektorsemleges gyógyítás beutalási rendjét és kontrollját kidolgozza. Végül az elnök kitér a levélben arra, hogy Magyarországon a felismert daganatos betegségek gyógyításának hatásfoka elkeserítően rossz, a statisztikák ezt világosan mutatják. Ezért a kamara javasolja, hogy a közösségi és a magánegészségügy betegútjainak összehangolását első lépésben az onkológiai ellátás területén kell kidolgozni és szabályozni.

Az előző gondolatokat megerősítve, bár néhány nappal korábban jelent meg a Portfolióban dr. Kincses Gyulának, a kamara korábbi elnökének írása, melyet egy orvosi web-oldal szemlézett. A volt elnök hibásnak és nem működőnek ítéli azt a kormányzati szándékot, amely két párhuzamos egészségügyet felépítve mereven el akarja választani a köz- és a magánszférát. Azt írja: nincs két egészségügyre való orvosunk, szakdolgozónk. A magánegészségügyben nagy fontosságú szakterületek (az onkológia, a traumatológia, az intenzív terápia) lényegében teljesen hiányoznak, és egy minden problémát országos lefedettséggel megoldó második egészségügy fenntartásához nem elég tömeges és gazdag az elit. Ezért csak a köz és a magán szabályozott együttműködése hozhat előrelépést, de a valós megoldáshoz nemcsak a szolgáltatók, hanem a köz- és magánforrások együttműködésére is szükség van.

Egy másik fontos dokumentumot is nyilvánosságra hozott a Magyar Orvosi Kamara, melyről előbb a Népszava számolt be, s a cikket szintén az orvosi web-lap szemlézte, most pedig dr. Árus Tibor ajánlotta a figyelmünkbe. A Kamara 25 pontban írta le, hogy mi a probléma az új ügyeleti rendszerrel. Egyebek mellett a kamara munkaszüneti napokon több ügyeleti pont megnyitását, tiszta és szellőztethető vizsgálókat, egyértelmű betegutakat, az ellátásban pontosabb kompetencia-határokat, a fogyóeszközök rendszeres pótlását, az ügyeleti autókon pihent és gyakorlott gépkocsivezetőket kér. A dokumentumot március elején frissítve küldte el a MOK a Belügyminisztériumnak.

A MOK háziorvos-csoportja tavaly áprilisban is jelezte az új ügyeleti rendszerrel kapcsolatos aggályaikat, ám arra nem kaptak hivatalos reagálást. Február utolsó napjaiban Porcsalmán, az ügyeleti ellátást követően meghalt egy egyéves kisfiú. A kamara a sajtóhírek és egyéb információk begyűjtése után úgy véli, felmerül a rendszerhiba lehetősége.

Mint ismert, a korábbiaknál harmadával kevesebb ügyeleti pont működik, ez több helyen megnövekedett várakozást, hosszú betegsorokat, vagy indokolatlan mentőküldést okoz – írta levelében a köztestület. Megoldásként azt javasolja a MOK, hogy az ünnepnapokon több ügyelet működjön párhuzamosan dolgozó orvosokkal és teljes személyzettel. A visszajelzésekből az is kiderül, hogy az ügyeleteket kiszolgáló informatikai szoftverek és eszközök lassúak, az orvosok nem jutnak hozzá a betegellátáshoz nélkülözhetetlen adatokhoz, laboreredményekhez, kiváltott és rendszeresen szedett gyógyszerekhez. Kérik továbbá, hogy minden ellátó külön vizsgálóban dolgozhasson, most ugyanis sok esetben méltatlan körülmények között kell fogadniuk a betegeket.

A témában dr. Árus Tibor egy Békés vármegyei fontos problémára is rámutatott:

– Nagyon kevés helyen és időben van gyermekorvosi ügyelet – fejtette ki. – Békésben például este 10 óra után csak a két, a gyulai és a békéscsabai gyermekosztályon lehetséges. Hétvégén még Békéscsabán sem, mert a gyermekellátás szünetel. Ezért az ügyeleti pontokon mentőtiszt vagy orvos, leggyakrabban felnőtt-háziorvos tudja fogadni a gyerekeket. Ezek az orvosok a korábbi ügyeleti rendszer miatt a gyermekellátásban nem rendelkeznek megfelelő gyakorlattal. Így ilyenkor az ellátás a gyermekosztályra hárul. A gyermekügyeleti ellátást ezért szükséges bővíteni.

Több egészségügyi témáról, elemzésről és rangsorolásról is beszéltünk Árus főorvossal, és a lehangoló következtetés: Magyarország valamennyiben sereghajtó. Egy friss kimutatást arról közöl az orvosi web-lap, hogy hazánk az utolsó helyen áll az egészségügyi kiadások rangsorában. A világon ugyanakkor egyre több pénzt fordítanak az államok az egészségügyi ellátásra. A fő ok a várható élettartam hosszabbodása, ami miatt exponenciálisan nő a fogyasztói igény. Ez hazánkat egyelőre megoldhatatlan feladat elé állította. Az egészségügyi szolgáltatások színvonala romlik, a kórházak eladósodása a számtalan változtatgatás ellenére rendszeres. Az Európai Unió országai közül Ausztria a GDP 9,3 százalékát fordítja egészségügyre, míg hazánk, utolsóként a rangsorban, mindössze 4,4 százalékot. Egy másik cikk, ami eredetileg a piac&profit című lapban jelent meg, rámutat, hogy az egészségügy és a szociális szféra jelentőségét tekintve, az előállított érték és a foglalkoztatottak számát figyelembe véve Magyarország szintén az utolsó helyen áll.

A szakmai web-lap a Hírklikk cikkét is szemlézte, melyben Kökény Mihály korábbi egészségügyi miniszter kifogásolja, hogy a kormány gyakorlatilag semmilyen érdemi tárgyalást nem folytat sem az egészségügy háttériparával, a beszállítókkal, sem a kórházakkal, s a jelek szerint egyelőre hátrébb sorolta az egy hónapja ígért új adósságrendezést. A korábbi miniszter ezt azok után nyilatkozta, hogy kiderült: történelmi rekordra kúszott fel a kórházak adósságállománya, amely a négy egyetemmel együtt már 110 milliárd forint. Meglepve azonban nincs, hiszen – mint mondta – tudnivaló, hogy Orbánt eddig sem izgatták az egészségügy gondjai, holott az az emberek millióinak befolyásolja a mindennapjait. A cikk idézi az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete igazgatójának álláspontját, miszerint ha a kormány nem rendezi azonnal a kintlévőségeket, akkor több beszállító arra kényszerül, hogy elbocsássa alkalmazottait, vagy csak készpénz ellenében lesz hajlandó folytatni a szállítást a kórházak számára. Ennek következményeit sorolva Kökény Mihály rámutatott: egyre hosszabbak lesznek a várólisták, egyre inkább rákényszerülnek az intézmények arra, hogy szüneteltessenek fekvőbeteg-részlegeket, osztályokat, s mindinkább elhúzódnak a gép- és műszerjavítások, mert nem lesz pénzük például a képalkotó diagnosztikai eszközök egy-egy alkatrészének a pótlására. A volt miniszter pesszimistán tekint a következő hónapokra, amennyire látható az államháztartás helyzete, s amilyen részleteket hallani a jövő évi költségvetés előkészítése kapcsán, és nem gondolja, hogy az egészségügy számára túlságosan sok jó várható. Azt is megjegyzi, hogy sokan semmilyen ellátáshoz nem tudnak hozzájutni. A jövedelmi helyzeteket vizsgálva kifejti, hogy a felső ötöd, azaz, a lakosság 20 százaléka számára egyáltalán nem jelent megrázkódtatást a magánszolgáltatók igénybevétele, ugyanakkor a legszegényebb 20 százalékhoz tartozóknak több mint a felét érintik az úgynevezett katasztrofális egészségügyi kiadások. Nálunk rosszabb helyzetben a vizsgált országok közül csak néhány közép-ázsiai, az azeri, az örmény, Európában pedig Albánia és talán Bulgária lakossága él ilyen viszonyok között – jelentette ki Kökény Mihály.

Nem csoda, hogy néhányan már az egészségügy végzetes összeomlásának veszélyéről beszélnek. A Pénzcentrum közölte nemrégiben a KSH friss adatait – ezt is szemlézte az orvosi web-lap -, miszerint 2023-ban 42 ezer 065 orvos dolgozott Magyarországon, s ez 3,4 százalékos emelkedést mutat a 2022- es adatokhoz (40 ezer 671) képest. A számokból az is kiderül, hogy nagymértékben nőtt a 65 év feletti, még dolgozó orvosok aránya, ebben meghaladtuk a 2019-es szintet. Akkor még a dolgozó orvosok 21,2 százalékának életkora haladta meg a jelenlegi nyugdíkorhatárt, mely 2020-ban 17,6 százalékra esett. Tavaly azonban már a 22,3 százalékot is elérte, s ez a szám Békés megyében 25 százalék. Érdemes hozzátenni, hogy a teljes magyar társadalomnak a 20,5 százalékát teszik ki a 65 évesek és idősebbek. Az orvostársadalom elöregedése azért is jelenthet egyre nagyobb problémát Magyarországon, mert a nyugdíjazások következtében csak súlyosbodhat a szakemberhiány a következő években.

A WHO múlt évben tett közzé egy elemzést, mely szerint az általuk vizsgált 44 országból 13-ban az orvosok 40 százaléka 55 évnél idősebb. Ezt a szervezet úgy értelmezte, hogy időzített bombán ülünk, mert az idősödő szakembereket nem lesz kikkel pótolni. Az európai statisztikai hivatal adatai szerint hozzánk a legközelebb, Ausztriában a legjobb a helyzet, ott 100 ezer főre 540 praktizáló orvos jut. Hazánk a sor másik végén van a 329,83-as adattal. Magyarországon rosszabb a helyzet Horvátországnál (371,1), Romániánál (350,88) is, csak a szerbeknél, a franciáknál és a belgáknál jut kevesebb praktizáló orvos 100 ezer lakosra.

A legutóbbi közlés szerint 2030-ra további tízmillióval csökkenhet az egészségügyben dolgozók száma, főleg a kis és közepes gazdasági erejű országokban, mint amilyen Magyarország is. A WHO a legfőbb problémát az alulfinanszírozottságban látja, amelyhez hozzájön a szakképzett munkaerő elvándorlása a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező és jobban fizető területekre.

A teljes lakosságra, és annak egészségi állapotára is közölt adatokat a WHO, melyet az Orvosi Hetilap közölt először, és amit Árus főorvos tárt elénk. A kutatás eredményei szerint a 60 éves korban várható további élettartamot tekintve hazánk a világranglista 78. helyén áll a maga 20,2 évével, míg az egészségben várható életéveket nézve a 75. helyet foglalja el, 15,3 évvel. A világranglistán ezekkel az adatokkal Románia, Albánia vagy akár Banglades is megelőz minket. A jelentősen rövidebb és betegebb élet a munkáltatók számára csökkenő teljesítményt, az állam számára növekvő egészségügyi kiadásokat jelent. A magyar lakosság egészsége elmarad a hasonló társadalmi fejlődésű volt szocialista országokétól is. A születéskor várható élettartam az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban.

A referált közlemény szerzői felmérték, hogy Magyarországon a munkaképes korúak egészségének romlása mekkora veszteséget és költséget okoz amiatt, hogy hazánk lakosai rövidebb és betegebb életre számíthatnak. A csaknem 4,8 millió 30-64 év közötti lakos 2019-ben összesen 654 ezer évet töltött betegségben, ez átlagosan fejenként 50 napnak felelt meg. Ez hasonló, mint az uniós átlag, valamint a visegrádi országok és Ausztria adatai. A halálozás és az összes elvesztett napok rangsorában ugyanakkor hazánk az utolsó volt: 100 ezer főre vetítve a halálozás 565 fő volt, míg Ausztriában 267, Lengyelországban 481. A munkavállalók betegség miatt kiesett személyes jövedelemvesztesége csaknem 300 milliárd forint. A 30-64 éves korosztályt tekintve a kiesett termelés okozta veszteség összesen 2279,7 milliárd forint volt. A betegségek miatti ellátások teljes összege a vizsgált korosztályban összesen 3425,3 milliárd forint volt, ez a GDP 7,21 százaléka. Hazánkban – mint a fejlett világ országaiban is – a nem fertőző, krónikus betegségek okozzák a legnagyobb egészségveszteséget. Ezek nagy része egészséges életmóddal megelőzhető, emiatt elengedhetetlen lenne az ehhez szükséges fizikai és szociális környezet kialakítása.

Egy másik fontos témáról, az orvostechnikai eszközök hiányáról eredetileg a 24.hu írt, ezt szemlézte az orvosi web-lap nemrégiben. A cikkben Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének (ETOSZ) igazgatója vázolt drámai képet: a kórházi osztályok ideiglenes leállása az esetek 10-15 százalékában az orvosi eszközökkel kapcsolatos problémák miatt következik be. Úgy véli, hogy a kórházi adósságok halmozódása oda vezet, hogy CT- vagy MRI-gépek állnak le, mert nincs pénz a javításukra. Ráadásul a helyzet a jövőben romlik, ha a kormány nem rendezi a kórházak adósságát, amely nem csekély: az egészségügyi intézmények lejárt adósságállománya idén februárban újra meghaladta a 100 milliárd forintot. A honvédelem, valamint a gazdasági növekedés beindítása a kormány prioritása, de sem erős honvédelem, sem gazdasági növekedés nem képzelhető el stabil egészségügyi ellátás nélkül, amihez viszont stabil eszközellátás kell – hangsúlyozta az igazgató. Tóth Zsolt, a Magyar Medikai Gyártók és Szolgáltatók Akkreditált Innovációs Klaszter (Mediklaszter) főtitkára ismertetett egy januári felmérést, amelynek eredménye szerint az orvostechnikai szállítók többsége a lejárt kintlévőségeinek a feléhez sem jutott hozzá, így kritikus helyzetben vannak, napról napra élnek. Működésüket nehezíti, hogy az áfát be kell fizetniük még akkor is, ha az általuk leszállított eszköz árát meg sem kapták. Több cég csődbe is ment, sokan pedig az alkalmazottak elbocsátására kényszerültek.

Lényeges kérdést feszeget az a Magyar Hangban megjelent cikk, melynek címe: Megfojtja a milliárdokért államosított képalkotó diagnosztikát az állami rendszer? A közeli változás lényege, hogy a közfinanszírozott CT- és MR-vizsgálatokat novembertől csak állami intézmények végezhetik. Az átalakítás akár még javíthat is a kórházak támogatásán, az ugyanakkor nem világos, honnan lesz orvos és szakasszisztens, és hogy mitől csökkenne a jelenleg több hónapos várakozási idő.

A CT- vagy MR-vizsgálatok esetében is több hónapos várakozásra kell felkészülniük a pácienseknek. Korántsem meglepő, hogy virágzik a képalkotó diagnosztikai ellátások magánellátói piaca. Aki teheti, inkább leteszi a több tíz- vagy százezres vizsgálati díjat – szolgáltatótól, csomagtól és vizsgálattól függően, CT esetében 30-160 ezer, MR-nél 40-180 ezer forint –, cserében pedig pár héten belül megvannak a leletek. Az államilag finanszírozott képalkotó diagnosztikai eljárások jelentős részét szintén magánszolgáltatók végzik, immár bő három évtizede. Ezek a cégek sok esetben a rendelőintézetekben vagy a megyei kórházak ingatlanjaiban működnek, céges logóval ellátott, önálló részlegen.

Ehhez a rendszerhez nyúl most hozzá a kormány: tavaly nyáron arról született döntés, hogy a területet államosítják, és közfinanszírozott képalkotó diagnosztikai ellátást csak állami tulajdonú ellátóhelyen lehet majd igénybe venni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állami intézményrendszer átveszi a magánszolgáltatók gépparkját, és kártalanítja őket. Ágazati becslések szerint a magánszolgáltatók a közfinanszírozott vizsgálatok 20-30 százalékát végzik.

A már említett több hónapos várakozási időt magyarázza a nemzetközi összehasonlításban kirívó kapacitáshiány: az OECD 2022-es adatai szerint a vizsgált uniós országokban Magyarországon a legrosszabb a helyzet, egymillió főre 10,3 CT-berendezés jut (9,7 millió lakossal számolva tehát 100 ilyen gép van), szemben a csehországi 16-tal, a horvátországi 22-vel, a bulgáriai 40-nel vagy az ausztriai 28-cal. Az MRI-gépből egymillió magyarra 5,1 jut (összesen 49 gép), míg ugyanez az arány a cseheknél és a bolgároknál 11, a horvátoknál 16, az osztrákoknál 26.

A kormányzati terveknek már most látszik néhány buktatója: az új rendszer indulása előtt alig több, mint fél évvel sincs hír arról, hogy a magáncégek hajlanak-e az állam által kínált üzletre, és ellenszolgáltatásért cserébe átadják-e a gépparkjukat, vagy nemet mondanak a visszautasíthatatlannak szánt ajánlatra. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy átmennek-e a közellátásba a jelenleg magánszektorban dolgozó radiológusok és szakasszisztensek. A Magyar Radiológusok Társaságának elnöke, Kostyál László szerint a kormányzati elképzelés mellett szól, hogy a képalkotó diagnosztika a jelenlegi feltételek között is profitábilis, ezért ez az ellátás megfelelő működés esetén akár a kórházak finanszírozását is javíthatja.