Civilek

A négy alkalom azonos felépítésű, de részben változó tartalmú volt. Az egészségmegőrzéssel kapcsolatos előadásokat, szenior és a fiatal versenytáncosok bemutatója egészítette ki.  Ily módon ennek a mozgásnak nemcsak hasznos, hanem zenével harmonizáló – testet, lelket melengető – oldalát is megismerhették az érdeklődők.

Az első programot a Körösök Völgye Natúrparkban tartották, melynek műsorvezetői a békéscsabai legendás táncospár, Felczánné Nyíri Mária és Felczán Béla voltak.  Dr. Pikó Béla klinikai onkológus, a Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórház onkológiai szervezetének vezető főorvosa tartott előadást „Küzdelem a rák ellen, ebben a rendszeres mozgás, a tánc szerepe” címmel.  

A következő alkalommal ugyanitt, ismét az említett műsorvezetőkkel jöttek össze a szereplők az érdeklődőkkel. Lugosiné Pál Ildikó klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta „A lélek fontos szerepe testünk egészségének megőrzésében, az ehhez vezető utak a társastáncon, mint fontos testmozgáson keresztül” címet adta előadásának.

A harmadik programnapon a Városi Nyugdíjas Szövetség székháza adott otthont a speciális „road shownak”. E helyszínen az előadó és a műsorvezető személye egybeesett. Ugyanis a konferálás mellett Gyurkó László klubvezető-tánctanár „kalauzolta végig” a jelenlevőket „A társastánc fontos kérdései, a tánc története, múltja és jelene, a szenior táncklub megalakulása és eredményei” című előadása segítségével.

A záró rendezvényt (november 16-án) ismét Gyurkó László tánctanár műsorvezetésével a Vasutas Művelődési Házban tartották. Dr. Kovács József főorvos, a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház volt főigazgatója (parlamenti képviselő, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának alelnöke) hallgatósága előtt két témát „járt körül”. Immunrendszerünk egészségünkért való „felelősségét” taglalta, továbbá azt, hogy miként kerülhető el emésztőrendszerünk megbetegedése, milyen szerepet játszik ebben – többek között – a mozgás, a testünket és lelkünket felüdítő társastánc; továbbá arra a kérdésre kereste a választ: „Hogyan tovább magyar egészségügy?”

S ami közös volt valamennyi programban: az előadásokat a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ szenior társastáncklubja és a Nyíri Lajos TSE (táncsport egyesület) táncosai által bemutatott társastáncegyveleg színesítette.  

Ízelítőül pillantsunk bele a negyedik alkalommal látott s hallott program néhány részletébe!

Gyurkó László köszöntője után dr. Kovács József emelkedett szólásra. Elöljáróban rögzítette: a szervezet védekező (immun-) rendszere fontos szerepet játszik egészségünk megőrzésében. Rámutatott: igazán a hiányakor figyelünk fel rá. Nem tagadta, időnként ő is igénybe veszi a (sokszor méregdrága) immunerősítőket, melyek összetételét sokszor nem is lehet pontosan ismerni. Ám a szervezet védekezőképességét igazából étetünk történései erősíthetik. Így azután korántsem mindegy, hogy milyen minőségben telik életünk. Békés megyébe kerülését említette kiinduló példaként: 1972-ben már egy hatvanéves emberre is öregként tekintettek, ma viszont egy nyolcvanévest sem biztos, hogy így tartanak nyilván.

További tételmondatként megállapította: mindenben várjuk a csodát. S vélhetően nem véletlenül a magyar egészségügyi ellátórendszerről beszélt. Elfogadta: ez ma több kritikában részesül, mint régebben. E rendszer születésüktől halálunkig jelen van az életünkben, mégis csak 15 százalékban képes kedvezően befolyásolni életünk folyását. Más tényezők – genetikai adottságok, családi és szociális háttér és még sok minden – hatása jelenik meg a további 85 százalékban. Azt pedig végképpen elgondolkodtatónak tartotta, hogy a magyar lakosság csupán 2 (azaz kettő) százaléka jár rendszeres egészségügyi szűrésre. Ha jól értettük, a ma működő Országgyűlésnek mindössze 4 tagja rendelkezik orvosi diplomával.  

Dr. Kovács József magánvéleményként elárulta saját családfogalmát. Ezzel összefüggésben utalt a folyó kormánykonzultációs kérdőívre. E témakörben természetesen minden felvethető gondolatnak politikai felhangja is van. Nyilván a hallgatóság a maga felfogása szerint értékelte a hallottakat. Az előadó rámutatott: nyolc éve elindult valami új a magyar egészségügyben. A gyermekvállalással összefüggésben megemlítette, hogy a gyermekszületési rátának 2,2-esnek kellene lennie ahhoz, hogy demográfiai helyzetünk szinten maradhasson. Ezért fogalmazott úgy, hogy segíteni kell a családoknak. Ennek megfelelően a regnáló kormány a négy gyermek születését támogatja elsősorban. Eredményként említette, hogy így egy anyuka egész életében otthon tud maradni. Cél az is, hogy a megszületett gyermekek minél magasabb kort érjenek meg. E célokért fogalmazódtak  meg a dohányzást korlátozó, az egészséget védő élelmiszereket támogató törvények, a „chips-adó”, a (Békés megyéből indult) nem teljes sikert elérő mintamenza program. Eredményként konstatálta a mindennapos testnevelés bevezetését, de elismerte: ennek infrastrukturális feltételei még jórészt nem adottak. Szólt a szenvedélybetegségekről, melyekkel kapcsolatban még rengeteg a tennivaló.

Az előadás újabb szintje a mozgás, a tánc jelentőségéről szólt. Ennek pedig hagyományai vannak.

A társastáncot olyan mozgásformaként jellemezte, mint ami bármely életkorban gyakorolható. Amitől segíthet megszabadulni: a magára maradt ember bezárkózik, depressziós lesz – ez az eshetőség elsősorban a nőket fenyegeti. A közösség, a sport komoly ellenszere lehet ennek. A társastánc pedig társaságot, sportot és szórakozást jelent egyszerre.

A társastáncot egy másik szempont szerint is kategorizálta az előadást megköszönő Gyurkó László. Kérdésként tette föl: ez sport vagy művészet? Nem késlekedett a válasszal: mindkettő.

Ezt követően a szenior társastáncklub és a Nyíri táncsport egyesület táncosai remek zenére, csodás ruhákban, szép ízelítő bemutatót tartottak táncrepertoárjukból.

A program tanulságai, a megszerzett új ismeretek bizonyára nem csak a megjelentek épülésére szolgálnak. Az érzékelt zenei és táncos élmény megerősíti az elmondottakat: életkortól függetlenül testnek és léleknek egyaránt üdvös és szórakoztató elfoglaltság a tánc. Ha már néhányan jónak látják belevágni ennek klubszerű gyakorlásába, íme, előttük a jó példa.