Publicisztika
Nem is olyan rég, óriási döntést hozott, elhatározta, tökélyre fejleszti magában a mások fejébe látást, állítólag a pszichológusok is így ismerik meg a páciensüket, ő anélkül teszi, hogy értene a… pszichológusokhoz. Ehhez a képességhez viszont türelem kell, s ha neki sikerül, akár az is megeshet, hogy soha többet nem lesz gondja az emberekkel. Bele fog látni a fejükbe, még azt is tudni fogja, ki nem hallgatja szívesen… minden szentnek maga felé hajlik a keze! Ő nem szent, de a keze maga felé hajlik. Nem, szó sincs róla, hogy számító lenne, egyszerűen csak meg akarja védeni magát, ugyanis néhányszor megesett, hogy őszinteségi rohamot kapott, aztán jó ideig kezelnie kellett… a szókimondását. Végül is… mindenkinek vannak viselt dolgai, és ki tudja, lehet, hogy az övé, éppen ekkor szúrt szemet… ezért ugyebár „ne szólj szám, nem fáj fejem!”
Persze, azt is megfigyelte, hogy az erény sokkal többet árt, mint a viseletesség… a viselt dolgokat megbocsátják az emberek… kinek ne lenne? Még hogy erény… ugyan már! A szálka sokkal jobban útban van a szomszéd kertjében, mint sajátban a gerenda… a szomszéd szálkájában többet fel lehet botlani, mint a saját gerendában. Az már biztos, minden szálka és minden gerenda másmilyen.
Az esetek halmazában, Kisháziné például mindig mindenkit arról igyekszik meggyőzni, hogy látnoki képességgel bír, ezért tudja a dolgok kezdetén, hogyan alakulnak a végére. Érthetetlen, hogy nem vette észre a férje rosszullétekor, hogy hamarosan eltemeti? Azóta is, akárki érdeklődik, azt mondja, hogy a férje hamarosan jobban lesz. A minap, Kisházinét elvitték egy osztályra, s miközben tuszkolták a mentőbe, azt rikácsolta, hogy egy ideig ne keressék, a Riviérán piheni ki, hogy a férje jobban lett.
Korrum Pál, a piaci árus, egy talpig becsülete ember, ő mindig azon sopánkodik, mennyire oktondi, soha nem veszi észre, ha átverik. Talán ez az oka annak, hogy azt sem vette észre, amikor az ő mérlege tévedett. Példának okáért a közelmúltban Kovácsot, a legjobb barátját majd fél kiló paradicsommal csalta meg. Otthon a mérleg kimutatta a hiányt, azóta haragban vannak, a barátságuk esett áldozatául, hogy tévesen mérlegelt a mindig kimért Korrum Pál.
Na, és ott van Sanda Árpád, róla is lehetne egy, s más dolgot mesélni. Harcias egy fazon, bár ő szelíd embernek tartja magát. Rossz gyerekkora volt, az apja ivott… az anyja vitte neki, mert ha nem, agyon is verte volna. Ő nem iszik, azzal dicsekszik folyvást, hogy különb ember szeretne lenni az apjánál. Igaz, ital nélkül is mindenkit agyon akar verni.
Szende Antal alamuszi figura, folyton azzal kérkedik, bizony ő véletlenül sem egy szószátyár alak, nem adja ki az életét senkinek, s hogy ez mennyire igaz, akkor kerül felszínre, ha a pohár aljára néz. Olyankor minden napvilágra kerül róla, de ő soha nem emlékszik utólag egyetlen egy szavára sem.
Időközben rengeteg tapasztalatot szerzett, így derült ki, hogy szívén viseli az emberek sorsát, a részvét az EKG-felvételben is bizonyítva lett. Azóta ügyel, hogy csak boldog emberrel társalogjon. Még nem jött rá a titkára, de megfigyelte, hogy a boldog emberek sokkal kevesebbet beszélnek. A boldogtalanok színesítik a boldogtalanságukat. Ha boldogtalannal hozza össze a sors, beveti a könyvekből szerzett terápiás ismereteit, és adja az olyan, jobbnál jobb tanácsait, amiket előzőleg magán kísérletezett ki, és amiknek kitartóan várja a hatását.
Az öngyógyítás híve, mert az ingyen van, a pszichológus súlyos ezresekbe kerül, aki, miután kiderül, hogy a páciensével elbeszélnek egymás mellett, pirulákkal folytatja a kezelést, s hamarosan kétségtelen lesz, semmit sem használnak. Persze lehet, hogy rossz gyógyszerre esett a választás. A választáson múlik minden. Az már biztos, nem lehet a dolgokat félvállról venni. Az odafigyelés a lényege mindennek. Egyébként arra is rájött, hogy jó döntést egyedül maga hozhatja meg az ember, aminek két előnye van, egyrészt, ha rosszul dönt, csak magát okolhatja, másrészt senki mást nem vádolhat. Ő már nem hoz rossz döntéseket, csak gyorsakat, olyankor festi hirtelen szőkére a haját.
Kép1: ,,… elhatározta, tökélyre fejleszti magában a mások fejébe látást…” Kép forrása: Pixabay
Kép2: Hallgatni jobb… Kép forrása: Szerző
Kép3: ,, … a boldog emberek sokkal kevesebbet beszélnek. A boldogtalanok színesítik a boldogtalanságukat.” Kép forrása: Szerző
Kép4: ,, Ő már nem hoz rossz döntéseket, csak gyorsakat, olyankor festi hirtelen szőkére a haját.” Kép forrása: Szerző
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.