Kreatív vita

Induljunk el a kályhától! Néhány fogalommeghatározás szükségeltetik a jobb megértéshez.  Szelekció: kiválasztódás – ez a leghatékonyabbak előrejutását lenne hivatott elősegíteni a személyzeti politikában.  Kontraszelekció: az a rendszer, melyben inkább a tehetségtelenek érvényesülhetnek, a tehetséges embereket nem engedik kiemelkedni. A társadalom számára hátrányos az érdemteleneknek kedvező kiválasztás, kiválogatódás. Részletesebben, szemléletesebben erről van szó: »…  a  demokráciában  a  választási  rendszereknek két fontos funkciója van. Egyrészt kiválasztani a hozzáértő, elsősorban a közérdeket szolgáló, jog- és normakövető (azaz: „jó szándékú”, „becsületes” vagy „tisztességes”) politikusokat, másrészt – megválasztásuk esetén – fegyelmezni a túlzott mértékben a saját egyéni érdekeiket követő, hozzáértés nélküli, jog- és normasértő (azaz: „rosszindulatú” , „álnok” vagy „tisztességtelen”) politikusokat.«  (Idézet Szántó Zoltán Kontraszelekció és erkölcsi kockázat a politikában című munkájából.)

A gondolat teljesebb megvilágításához még egy fogalom tisztába tétele hiányzik. Rekontra: tétek emelése a kártyajátékban. (Például a rablóultiban.) Átvitt értelemben így határozható meg a politikában használt „rekontra” fogalom: kimondott ellenérv, klasszikusan egy ellenzéki állásfoglalásra, támadásra adott ellenvélemény. Most többen is felkiálthatnak: a Fidesz nem ellenzéki párt! Persze, hogy nem. Viszont éppen Simonka György az a személy, aki miatt csaknem törés következett be a Békés megyei fideszesek soraiban. Szóval, a rekontra, mint ellenzékverő eszköz (mondhatnánk átverőnek is), helytálló eszköz lehet egy uralkodó a párt tevékenységében.  

Ami pár napja Békéscsabán történt – annak ellenére, vagy éppen azért, mert Kósa Lajos elhozott a választmányi ülésre, Simonka György számára egy „sárga zsinór”-félét – igazi (re)kontraszelekció: helyükön hagyták, újonnan megválasztották az alkalmatlan személyek egy részét. A párton belüli hatalmi harcok (mert ilyenek bizony bőven vannak a fideszben is, csak a miniszterelnök diktatórikus, militáns alkata, „oszd meg és uralkodj” típusú taktikázgatása egyelőre lefojtva tartja azokat) egyre-másra hatalmi és ellenzéki magatartást osztanak ki a szereplőkre.

A megyei választmányi ülésen történt haszonelvű „osztozkodás” egy kívülálló számára ocsmány dolognak számít. Nem vitás, az is. Csakhogy az elvtelen egyezkedés a politika – úgy tűnik – elválaszthatatlan sajátja. Pártsemlegesen. (Amikor egy nem fideszes szereplő polgármester lett az egyik településen, s esélye lett volna a minimális testületi többség megszerzésére, ám borítékolható volt, hogy ezzel a Fidesz állandó támadásainak kereszttüzébe kerül a ciklus egésze alatt, egy gesztussal inkább átengedte a terepet a kormánypártiaknak. Az újságírónak csak ennyivel magyarázta eme elhatározását: „Tudod, így megy ez a politikában…”

Azt kérdezik, hol van itt az ország érdeke? Érdekes, ez fel sem merült a Békés megyei Fidesz-választmány ülésén…