Kreatív vita

Az emberek enyhülést vártak, kicsivel könnyebb hétköznapokat. Más vágyuk sem volt, csak megnyugodni, békességben dolgozni, szeretni, szeretve lenni, szabadon élni, de mi módon, ha azokban, amik történnek, nem tudtak eligazodni. Ebben a bizonytalan helyzetben képtelenek voltak kiismerni a politikai szándékot. Telve kétségekkel, türelmetlenek és békétlenek lettek. Kérdéseikkel Kúti tanító urat háborgatták, mert válasz nélkül élni olyan, mintha nem tudnák, hogy egyik évszak után melyik következik.

 – Higgyék el, nagy felelőtlenség lenne bármit mondanom, ha magam sem vagyok meggyőződve annak igazáról, amit beszélek. Tudják a politika egészen más, mint a tudomány, és más, mint a történelem. A politika okfejtés, és sokszor még annak is rejtély marad, aki nyakig merül a megértésébe. Igaz ugyan, hogy valamilyen szinten az is tudomány, de mégis, nagyobb részt a képzelet szüleménye a szebb jövőről, a társadalmi megoldásokról. A politika mögött emberek vannak: ki ilyen, ki olyan, és a baj mindig abból adódik, ha nem a megoldás lesz a fontos, hanem a hatalom. Ilyen alapon az emberek kiszolgáltatottak, és csak egyet tehetnek, személytelen bizalmukat fektetik bele, és elhiszik, hogy a szándék jó – fejtette ki véleményét az idős népokító.

- Akkor ez is olyan, mint az Isten. Nem látjuk, nem váltunk vele szót, és igazán meg sem értjük, mégis csak akkor lehetünk jó keresztények, ha bízunk benne! – jegyezte meg egy férfi, de a hangja nem volt bántó, inkább csak tűnődő.

- A hasonlat majdnem jó Karcsikám, azért némileg helyreigazítanálak. Isten jó akaratáról, igazságáról nagyon is van fogalmuk az embereknek, hiszen itt hagyta üzenetét a Bibliában, csak az zavarja őket, hogy nem látványosak a tapasztalataik. Nagy általánosságban azt várják, hogy Isten azonnal szolgáltasson igazságot, s hogy ez nem így történik, kételkednek és lázadnak. Van, aki megérti, és van, aki soha, hogy mindennek be kell érnie, akár a jónak, a rossznak is. A búza együtt érik a konkollyal az aratásig. Sajnos a türelmetlenség az, ami rendszerint kétséget szül az emberekben, még a hitükben is. Isten, természeténél fogva, nem türelmetlen, hanem előrelátó, ebből eredően tudja, minek, mikor jön el az ideje. Az igazságról is neki van egyedül tiszta fogalma, az emberek ellenben a maguk igazságát vélik kizárólagosnak, ezért van káosz a világban. Isten azt szeretné látni a teremtményeitől, hogy töretlen felelősséget érezzenek a jobbításért, az értékekért, a másik emberért. Ehelyett folyton ellenállnak, és minden egyes tettük öncélú. És úgy tűnik,  a történelem erre a legjobb példa, amiben eligazodni szinte képtelenség. Van egy nagyon találó mondása Napóleonnak, valahogy így hangzik: „Óh, a történelem, a történelem hazugságok gyűjteménye.” És ebben nagy igazság van, hiszen utólag lehetetlen ellenőrizni, hogy a megörökített tényekből mennyi a valóság, és mennyi a kreált, csakúgy, mint a politikai erők ígérgetéseiben – s mialatt beszélt a tanító, tűnődő tekintete kétséget takart. – De hagyjuk is, ezt nem lehet úgysem megmagyarázni. A mostani eseményekre meg éppenséggel illik a természet örök körforgása. Ahogy az igazságot, a hazugságot is, miként minden földbe vetett magot, az idő érleli be és hozza a felszínre – fejezte be, mert, amit teljes mélységében nem ért az ember, azt nem is tudja megfogalmazni.