Címlap

Tudni kell, hogy – miként azt sejteni lehetett – Bod Tamást pártja, az Együtt dél-békési országgyűlési képviselőjelöltjeként nevezte meg. Simonka Györgyöt (általános meglepetésre) Orbán Viktor ugyanott kívánja indítani.

Az is szem előtt tartandó, hogy Simonka Györgynek nyilván azt tanácsolták, hogy senkit se gyanúsítson név szerint, mert így nem indulhat ellene büntetőeljárás hamis vád miatt, ha nem bizonyosodna be a vádaskodása. (Mint például a mostani esetben.)

De lássuk a medvét, azaz a Simonka György által a Központi Nyomozó Főügyészségen benyújtott (ott azután „gellert kapott”) feljelentés után a Budai Központi Kerületi Bíróságon indult, magánvádas rágalmazási per tudnivalóit, alfától az ómegáig!

A Központi Nyomozó Főügyészségen 2017. január 19-én érkeztették Simonka György hat nappal korábban íródott „feljelentéslistáját”. Ebben – nyilván hivatalos személyi mivoltát hangsúlyozva – országgyűlési képviselőként, s pusztaottlakai lakcímet megadva mutatkozott be. Feljelentését nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozó, hivatalos személy sérelmére elkövetett rágalmazás miatt tette – ismeretlen személy(ek) ellen. (Az indokolásban azért néven nevezi csaknem valamennyit.) Kérte, hogy az ügyészség derítse fel az „elkövetőket”, s ugyancsak kérte a megbüntetésüket. (Gyanítjuk, ez utóbbinál már a bíróságra gondolt.)

A sort mindjárt Hadházy Ákossal kezdte, aki azt mondta tavaly január elején: Simonka György egyik korábbi vállalkozása, mely rokonai tulajdonában áll, egy olyan tótkomlósi telephely fejlesztésére kapott 50 millió forintot az EU pénzéből, mely sohasem volt a cég tulajdonában, s amelyből Orosházán építettek egy autómosót. Ezt az MTI is közzétette, s (meglepetésre) az akkor már Mészáros Lőrinc nevéhez csatolt Békés Megyei Hírlap ugyancsak ilyen tartalmú cikket közölt akkoriban. Simonka György azt írta, hogy nem tulajdonosa, s nem tisztségviselője az érintett cégnek. (Hadházy Ákos ilyen minőségben a rokonairól szólt – a szerk.) Simonka György azt is kijelentette a feljelentésében, hogy „Az EU-s pályázatokról mint mindenki, annyit tudok,hogy a beruházás megvalósulását, helyszínét, annak tulajdonjogát és az elszámolást az Irányító Hatóság mindig ellenőrzi, annak változtatásához a támogatási szerződés módosítása szükséges.” Hasonló tartalmú írást közölt a korrupcio.hu is.

Az újabb, általa kifogásolt írás a fuvesi.hu-n jelent meg. Füvesi Sándor – aki Simonka György újabb kihívójának tűnik az áprilisi választásokon – e néven működteti blogját. A képviselő úgy véli, hogy a lejáratását szolgálják e mondatok: „... Azt, hogy ő a választókerülete érdekében harcolna bármiért, csak duma. Minden tettét az vezérli, hogy neki személyesen jó legyen.” Simonka György elpanaszolta, hogy a narancs.hu e címet adta írásának: „Simonka György és Voldemort: 3 milliárdos alapítvány szórta meg közpénzzel aMengyi-botrány egyik kulcszszereplőjének cégét”. A képviselő azt írta (ezt jegyezzék meg): semmi köze az úgynevezett Voldemort-ügyhöz, a (nem) nevezett alapítványnak semmilyen módon nem döntéshozója. Érvei között szerepel az is, hogy köztudomású, közbeszerzésen kell kiválasztani a beszállítókat és a szolgáltatókat, s az ilyen értékű támogatásokat a Miniszterelnökség egyik szerve koordinálja, a vállalkozók kiválasztására pedig a kiírónak nincs befolyása.  

(Valamiért Szuhay Balázs egyik kabarétréfája jut az ember eszébe, mely a Szépművészeti Múzeumból a nyolcvanas években, balekok által ellopott mestermű keresésének körülményit karikírozta ki. A vámparancsnok azt nyilatkozta: a határátkelőhelyen senki nem jelentette be, hogy az adott festményt ki akarná vinni az országból, tehát az még Magyarországon van. Mire a riporter: „Nem lehetséges, hogy valaki bejelentés nélkül vitte külföldre?” A vámos válasza: „Hacsak úgy nem…”)

Simonka György konkretizálta: „Hadházinak, a korrupcio.hu szerzőjének, Füvesinek és a narancs.hu szerzőjének ezekkel a címekkel, állításokkal, kijelentésekkel az a célja, hogy engem a közvélemény előtt lejárasson, az általam végzett képviselői munkámat bagatellizálja, illetve azt a látszatot keltse, hogy én a megbízatásommal visszaélek és saját privát céljaimat helyezem előtérbe az általam képviselt választókerület, illetve a közérdek helyett.”

Most jön a képbe Bod Tamás a maga facebook-oldalával… Simonka György így értékeli: „… az a látszatot kelti, mintha közöm lenne Gajda Róbert menesztéséhez, áskólódtam egy kormánytisztviselő ellen.” (Idézni csak pontosan és szépen, de mégis: a „volna” nélkül a mondat befejező egysége bizony állításként hangzik.)

Simonka György egy kis bérmentesített mankót is igyekezett nyomni az ügyészség kezébe: „”… a hivatalos személy sérelmére elkövetett rágalmazás közvádra üldözendő.” Meg is erősíti: szerinte ez ügyben az ügyészségnek kell eljárnia.  Gyanítható, hogy az ügyészség úgy gondolta: ha a kifogásolt cselekmények nem rágalmazóak, akkor nincs miért eljárniuk. De akkor hogyan került a bíróságra az ügy? – kérdezhetik joggal.

A választ a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. október 31-én, tárgyaláson kívül meghozott végzése adhatja meg.

Így szól a végzés: „A bíróság a rágalmazás vétsége miatt Füvesi Sándor és társai ellen indított büntetőeljárást megszünteti.” Simonka György nyolc napot kapott a fellebbezésre.

Mint a végzés indokolásából kiderült, a Központi Nyomozó Főügyészség az ügy iratait magánvádas(!) eljárás lefolytatása végett küldte meg a bíróságnak. A bíróság által elrendelt nyomozás során kiderült, hogy a korrupcio.hu-ban megjelent cikket dr. Hadházy Ákos Ányos (országgyűlési képviselő, az LMP társelnöke) írta. A narancs.hu-s cikk szerzője Rácz Tibor volt, a fuvesi.hu oldalon nyilván Füvesi Sándor mondta el a gondolatait, míg a facebook-bejegyzés Bod Tamás munkája.

A bíróság nem csak a Simonka György által idézett mondatokat szemlélte meg, hanem az azoknak helyet adó írások egészét értékelte. Azt nézte meg, hogy az azokban foglaltak alkalmasak-e bűncselekmény megállapítására, illetve kimerítik-e a rágalmazást, a becsületsértést. Vizsgálta azt is (s ennek itt nem részletezendő jelentősége van), hogy a feljelentettek nyilatkozataiban foglaltak tényállásszerűek-e.

A bíróság (nagyon leegyszerűsítve az alapos, elemző bírósági megállapítás-rendszert) arra a következtetésre jutott, hogy a megjelent írásokban egyetlen olyan tényállítás sincs, hogy Simonka György milyen cselekményt követett el, s az sem található bennük, hogy azok a társadalom rosszallásának kiváltására miért és mennyiben képesek. Az írásokban nincs olyasmi, melyből következtetni lehetne az országgyűlési képviselő személyére olyan összefüggésben, hogy amennyiben a leírtak valóságosak lennének, akkor ellene büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás indulhatna. Így aztán a cikkek az olvasó értékítéletét nem befolyásolják negatívan. Más kérdés, hogy a cikkek íróik negatív értékítéletét, Simonka Györgyről kialakított véleményét tükrözik.

A bíróság rámutatott arra, „… önmagában az, hogy a cikk szerzői a feljelentővel, mint közszereplővel szemben kifejezik negatív értékítéletüket, véleményüket, esetleg az olvasók figyelmét az általuk feltárt körülményekre ráirányítják, azért sem valósítják meg a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekményének tényállását, mert a feljelentőnek, mint közszereplőnek e közlések tekintetében nagyobb tűrési kötelezettsége van.” A bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy a feljelentettek közlései nem lépték túl a véleménynyilvánítás határát. „… még akkor sem, ha az általuk megfogalmazottakat a feljelentő magára nézve sérelmesnek tartja.” A bíróság azt is kijelentette, hogy egyik cikket sem jellemzi indokolatlanul bántó, gyalázkodó kifejezésmód, s a szabad véleménynyilvánítás kereteit nem lépik túl. A közfelfogás szerint a szóban forgó kifejezések nem alkalmasak Simonka György becsületének csorbítására, „… azok a feljelentettek kritikai észrevételeit tükrözik, azok legfeljebb éles kritikának mondhatók.” Szóval nincs se rágalmazás, se becsületsértés.

Egy szó, mint száz: a bíróság megszüntette az eljárást, mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.

A végzés záradékában az olvasható, hogy a végzés 2017. december 20-án jogerőre emelkedett. Tehát Simonka György nem fellebbezett.

De ne maradjon bennünk egyetlen kérdés sem (bár választ aligha várunk rá): a Simonka György által kifogásoltakkal akkoriban tele volt a sajtó, a rádiók, televíziók, az internet világa; vajon miért csak a feljelentetteket pécézte ki magának?