2024. június 14., péntek,  Vazul
 
 
 
 

Címlap

[Közéleti tények]
2024. február 10., szombat
Simonyi Imre, a jelenség
Az előző rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt – Harminc évvel ezelőtt, 1994. február 10-én, hunyt el a költő, Gyulán
Szerző: Árpási Zoltán
Ha egy városnak lehet költője – miért ne lehetne (?) –, akkor Gyulának Simonyi Imre a költője volt. Verseiben emléket állított a második világháború előtti, azóta részben elpusztult városnak.

Simonyi Imre, 1980 körül. Kép forrása: Wikipédia. Kép: Martin Gábor

 

Simonyi (eredetileg: Szmola) Imre 1920-ban született Simonyifalván (nevét is innen vette fel). Gyerekként már Gyulán élt. 1945 februárjától egy évig szerkesztette az Alföld című lapot, majd 1946 júniusa és 1947 februárja között a kisgazda Gyulai Kis Újság főmunkatársa volt. A lap megszűnése után alkalmi munkákból élt Budapesten. 1956 forradalmi napjaiban a Gyulai Hírlap felelős szerkesztője volt. 1956 decemberében letartóztatták, és „ellenforradalmi” tevékenységéért Kistarcsára internálták, 1957-es szabadulása után Budapesten volt segédmunkás. 1967-től Gyulán élt. Első verseskötete Tisztességes írás címmel az 1956-os forradalom idején jelent meg. Haláláig további hat verses- és két prózai kötete látott napvilágot. 1974-ben József Attila-díjat kapott, az egykori, Dob utcai lakóhelye közelében lévő teret pedig róla nevezték el, ahol mellszobrát is felállították.

 

Simonyi Imre (eredeti neve: Szmola Imre – Arad megye, Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Békés megye, Gyula, 1994. február 10.) József Attila-díjas (1974) költő. A Szép versek című antológiában megjelent portréinak egyike. Forrás: Wikipédia. Kép: Csigó László

 Simonyi az előző rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt. A helyi hatalmasságok – különösen az 1956-os forradalom után – megpróbálták ellehetetleníteni. Verseit a helyi lapból kitiltották, a pártközpontban feljelentették (aminek nem lett következménye), de mást nem tudtak (nem mertek) tenni ellene. Kényszeredetten mosolyogtak, amikor „irritáló” módon, urakra emlékeztető tartással végigvonult az utcán.

 

Méltóságteljes, elegáns megjelenése – az utcán csak így lehetett látni – vonzotta a tekintetet. Simonyi Imre még ellenségei szerint is jelenség volt. Hozzátartozott a régi Gyulához, mint a Görbe utca, a Százéves (Reinhardt) cukrászda vagy a szomorúfüzes Körös-part. Szinte sugallta: a polgár az utcán is minden tekintetben – öltözékében, tartásában, modorában is – legyen polgár.

Simonyi Imre 1994-ben hunyt el.

-------

Simonyi Imre 1926-ban, édesanyjával, Gyulára települt át. Itt érettségizett 1940-ben, 1940–1944 között tisztviselő, „szellemi ínségmunkás”. A nevét Simonyira változtatta. A bevonulás megtagadása miatt, 1943-ban, hadbíróság elé került. A katonai behívó elől, 1944 szeptemberében, elrejtőzött. Az Alföld című újság szerkesztője volt 1945 – 1949 között, majd 1946–1949 között, a Gyulai Kis Újság felelős szerkesztője volt. Az újság megszűntével, 1949-ben, munka nélkül maradt. Ezután,1952–1956 között segédmunkás, napszámos, Budapesten. A Gyulai Hírlap felelős szerkesztője lett 1956 – 1957 között. „Ellenforradalmi” tevékenységéért 1956. december 17-én, letartóztatták, majd Kistarcsára internálták, 1957 elején figyelmeztetéssel szabadon bocsátották. Ezután, ismét Budapesten lett segédmunkás, 1967-ben visszaköltözött Gyulára. Csaknem 30 éves szilencium után, 1985-ben, a Békés Megyei Népújság közölte Kohán György című versét. (Forrás: Wikipédia)

 

 

A Békés Megyei Népújság – majd Békés Megyei Hírlap – főszerkesztőjével, dr. Árpási Zoltánnal, Budapesten, 1989-ben. Először, a Békés Megyei Népúság közölte 1985-ben, a költő Kohán György című versét. Kép forrása: Árpási Zoltán

 

Megjegyzés1: A szerző, Árpási Zoltán írása a História napról lapra – 365 + 1 történet Gyuláról című könyvében jelent meg. Gyula, 2021. Magánkiadás

 

Megjegyzés2: Martin Gábor képe valószínűsíthetően, a költő 60. születésnapja alkalmából rendezett estjén készült, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében.

 

 

Kép1: Simonyi Imre, 1980 körül. Kép forrása: Wikipédia. Kép: Martin Gábor

 

Kép2: Simonyi Imre (eredeti neve: Szmola Imre – Arad megye, Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Békés megye, Gyula, 1994. február 10.) József Attila-díjas (1974) költő. A Szép versek című antológiában megjelent portréinak egyike. Forrás: Wikipédia. Kép: Csigó László

 

Kép3: A Békés Megyei Népújság – majd Békés Megyei Hírlap – főszerkesztőjével, dr. Árpási Zoltánnal, Budapesten, 1989-ben. Először, a Békés Megyei Népúság közölte 1985-ben, a költő Kohán György című versét. Kép forrása: Árpási Zoltán



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.