S a többi...
A valódi fenyegetés mintha a föld alól támadna rájuk, de forrása mindig bizonytalan; az ember egyszer csak ijesztőnek érzi a csöndet, nem mozdul, összekuporodik egy sarokban, ahol védelmet remél, a rágás gyötrelemmé, a nyelés kínná válik, azután már föl sem tűnik neki, hogy minden lelassul körülötte, egyre szűkül a tér, s e visszavonulásban végül bekövetkezik a legrettenetesebb: a mozdulatlanság.” (Sátántangó, részlet)
A Nobel-díjas Krasznahorkai László 1985-ös, Sátántangó című regényének táncművészeti adaptációja hatalmas kihívás. Kulcsár Noémi és táncegyüttese a színpad és a tánc szabályainak megfelelően viszi színre a kortárs klasszikust, amikor térbeli alakzatokra, ritmusra fordítja le sajátos világát, különös lüktetését. A Sátántangóban megfogalmazott metaforikus és valóságos tánc így az örökkévalóság és földhöz ragadottság egyszerre lírai és groteszk táncos játékává válik. A bemutatóra a szerző szülővárosában, a Gyulai Várszínház színpadán kerül sor. (Forrás: Gyulai Várszínház)
Kép1: Ma, este, Krasznahorkai László Sátántangó – táncszínházi előadás a Gyulai Várszínház várszínpadán. Kép: Gyulai Értékek
Kép2: A ma esti előadás alkotói. Kép forrása: gyulaivarszinhaz.hu
Kép3: Jelenet az előadásból. Kép: Horváth Adrienn. Kép forrása: gyulaivarszinhaz.hu
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.



