S a többi...

A békéscsabai Prima-díjas énekművész, Hajtmann Ildikó, valamint Gál Csaba zongoraművész estje már a nyitó dallal elvarázsolta hallgatóságát. A Kamaszkorom legszebb nyara című film betétdala, az Egy nyáron át finom líraisággal szólalt meg, szinte párbeszédet folytatva a fák susogásával.

Hajtmann Ildikó egyik nívós előadói vonása, hogy közvetlen hangon fordul a közönséghez, minden mű előtt néhány személyes gondolattal vezeti be az elhangzó szerzeményeket, megteremtve így azt a bensőséges kapcsolatot, amely ritka értéke a koncertélményeknek.

A műsor gerincét Edith Piaf örökérvényű sanzonjai alkották, amelyeket világhírű filmzenék és musicalrészletek élménye gazdagította.

Az est egyik legnagyobb erénye az volt, hogy a közismert dallamok magyar nyelven szólaltak meg, így a közönség nemcsak a zenék szépségében gyönyörködhetett, hanem a szövegek gondolati és érzelmi gazdagságát is teljes mélységében átélhette.

 Edith Piaf alakja, a francia sanzonművészet legfényesebb csillaga. Törékeny termete mögött szinte elementáris erejű lélek lakozott, amely minden megszólalását hitelessé és felejthetetlenné tette. Dalai nem egyszerűen megszülettek, hanem életének fájdalmaiból, veszteségeiből, szerelmeiből és reményeiből formálódtak művészetté. Életének utolsó időszakában a nála jóval fiatalabb Théo Sarapo jelentette számára a szeretet és a biztonság forrását. Piaf a görög agapo – „szeretlek” – szóból alkotta meg szerelme művésznevét. A fiatal férfi hűsége később is rendíthetetlennek bizonyult: az énekesnő halála után magára vállalta és rendezte valamennyi hátrahagyott adósságát, bizonyítva kapcsolatuk mélységét.

Hajtmann Ildikó előadásának értéke éppen abban rejlett, hogy nem Edith Piaf utánozhatatlan hangját kívánta másolni. Sokkal inkább azt az emberi mélységet kereste és közvetítette, amely Piaf dalainak örök érvényét adja: a fájdalmat, a reménytelenséget, a szeretet utáni vágyat, a valaki, vagy valami után nyúlást (morfium), az elesettséget, majd az újra és újra felcsillanó életigenlést. A közönség örömmel fogadta a legismertebb sanzonokat: a Nem, nem bánok semmit sem, a Milord, a Padam, Padam, a Himnusz a szerelemhez megrázó dallamait.

A koncert válogatását a filmtörténet és a musicalirodalom emblematikus darabjai is, mint a Titanic világhírű betétdala, amely Céline Dion előadásában vált legendává, majd Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljéből az Éjfél, és az 1977-es Corsese rendezte New York, New York című filmből, az eredetileg Liza Minnelli énekelte azonos című dal méltó és lenyűgöző tolmácsolásban gazdagították.

Az est utolsó része Gál Csaba személyes történetéhez kapcsolódott. Elmesélte, hogy Bauer Barbara írónő – aki egykor légikisasszonyként dolgozott – egy repülőúton Richard Clayderman társaságában utazott. A világhírű zongoraművész akkor megígérte neki, hogy elküldi legismertebb műve, a Ballade pour Adeline saját kezűleg lejegyzett kottáját. Az ígéret valóra vált, a különleges relikvia pedig később Bauer Barbarától Gál Csabához vándorolt. A zongoraművész ebből a kézzel írott kottából szólaltatta meg a világhírű kompozíciót. Nem csupán egy mű hangzott el, hanem egy történet is életre kelt, amely tovább növelte a pillanat varázsát.

A koncert végén a közönség hosszú percekig tartó tapssal mondott köszönetet a két művésznek. A nyári este forró hangulatát, ezúttal nem a lombok susogása uralta, hanem az őszinte elismerés hangja. Ritkán adatik meg, hogy egy szabadtéri koncert ennyire természetes egységbe olvadjon környezetével, az előadók személyiségével és a zene erejével. A technikai korrektséget, felkészültséget pedig maguk a művészek díjazták.

Ezen az estén az orosházi zenerajongó közönség a dallamokból, szóval alig megfogalmazható többletet is kapott: emlékeket, történeteket, érzelmeket, amik bebizonyították, hogy mindig mindenben a hatás szól az emberhez.

Kép1: Ritkán adatik meg, hogy egy szabadtéri koncert ennyire természetes egységbe olvadjon környezetével. Kép: Szurmay Zoltán

Kép2: A békéscsabai Prima-díjas énekművész, Hajtmann Ildikó, valamint Gál Csaba zongoraművész estje már a nyitó dallal elvarázsolta hallgatóságát. Kép: Szurmay Zoltán

Kép3: Hajtmann Ildikó egyik nívós előadói vonása, hogy közvetlen hangon fordul a közönséghez, minden mű előtt néhány személyes gondolattal vezeti be az elhangzó szerzeményeket. Kép: Szurmay Zoltán