S a többi...

Móricz Barbárok című novellája a magyar irodalom egyik legismertebb műve. Nyerssége, mélysége, ösztönszerűségében is szentséges atmoszférája utolérhetetlen. Ezt szeretnénk mi is hangsúlyozni, és megmutatni a (népi)lét olykor durva, olykor buja, olykor pajzán, olykor erőszakos, de ugyanakkor szentséggel teli, részvéttel teli, hittel teli világát. Ez a kettősség mai életünkben is ugyanúgy jelen van…

A Barbárok már a címében is meghatároz egy témát, önmagában a barbárok szó jelentése okán. Móricz is arról ír, hogy elvileg ugyanazt a nyelvet beszélő emberek annyira más világban, más életvitellel, más világszemlélettel élnek, hogy mégsem értik egymás szavát. Ennek aktualitását talán nem is kell hangsúlyozni…

Sokat tárgyalt téma, hogyan lehetne a magyar népművészetet színpadra alkalmazni, és egyedi, magyar esztétikát, magyar színpadi formanyelvet (megszólalási módot, gesztusrendszert) létrehozni, ami mégis szervesen kortárs. Magyarán, hogy amit Kodály és Bartók megcsinált a zenében, hogyan lehetne lefordítani a színházra is. Erre több törekvés is volt már, de ez az, ami minket is nagyon érdekel – olvashatók az alkotók mondatai a Gyulai Várszínház honlapján.

Kép1: A Gyulai Várszínház várszínpadán, ma, este, összművészeti előadást láthatnak a nézők. Kép: Békés Megyei Értéktár

Kép2: Jelenet a Fonó Budai Zeneház előadásából. Kép forrása: gyulaivarszinhaz.hu