Környezetvédelem

A Pycnodontiformes halak a középső triásztól a késő eocénig éltek, testük kétoldalról lapított, gyakran kerek vagy ovális volt, méretük a néhány centiméterestől a két méteresig változott. Világszerte előfordultak tengeri, brakkvízi (félsós) és édesvízi élőhelyeken is. Fogazatuk kifejezetten a keményhéjú táplálék fogyasztására specializálódott. Gömbölyded vagy bab alakú, dudorokkal és árkokkal díszített, vastag zománcú fogakból állt, amelyek mind az alsó, mind a felső állkapcsokban gyöngysorszerűen rendeződtek el. Ez a típusú fogazat nagyban magyarázza evolúciós sikerüket és fajgazdagságukat.

A sümegi Gerinci- és Kecskevári-kőfejtőkből előkerült Pycnodontiformes leleteket a kutatók Szabó Mártonnak, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára muzeológusának, egyben az ELTE Őslénytani Tanszék önkéntes kutatójának vezetésével, cf. Coelodus sp.-ként azonosították.

 A kutatók észrevették, hogy a hasonló korú, iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyen is előkerültek szintén cf. Coelodus sp.-ként azonosítható halmaradványok, ám e halak testmérete jóval kisebb volt. A sümegi halak testhossza körülbelül 52 centiméter volt, míg az iharkútiaké legfeljebb 27 centiméter. A jelentős méretkülönbséget a kutatók az eltérő őskörnyezetekkel magyarázzák. Sümegen a halak sekély, normálsós tengeri élőhelyen éltek, bőségesen volt táplálékuk (korallok, puhatestűek, tízlábú rákok). Potenciális ragadozóik maradványai egyelőre nem ismertek. Iharkúton, ezzel szemben, édesvízű folyó kanyargott, másfajta (főleg csigákból álló) táplálékkínálattal és számos ragadozóval, köztük moszaszauruszokkal, krokodilokkal és kajmánhalakkal.

A kutatók szerint, a méretbeli eltérést a környezet és a rendelkezésre álló táplálék jellegének különbségei, az eltérő predációs nyomás együttes hatása alakította ki. Jól példázza, hogy a különböző környezeti feltételek hosszú távon milyen hatással lehetnek az állatok testméretének evolúciójára, hasonlóan a szigeti törpenövekedés jelenségéhez, amikor a korlátozott erőforrások lecsökkentik az állatok méretét.

Az eredményeket a Neues Jahrbuch für Paläontologie nevű szakmai folyóirat közölte. (Forrás: MTI)

Kép1: A Gerinci mészkőfejtő, Sümeg, Bakony és Balaton-felvidék. Kép forrása: geomania.hu

Kép2: A Pycnodontiformes halak a középső triásztól a késő eocénig éltek. Kép: Wikipedia

Kép3: A jelentős méretkülönbséget a kutatók az eltérő őskörnyezetekkel magyarázzák. Forrás és kép: ELTE

Kép4: A sümegi kőfejtőkből gerinces ősmaradványok, köztük a kihalt Pycnodontiformes rendbe tartozó csontoshalak állkapcsai is előkerültek. Forrás és kép: ELTE