Kreatív vita

Hatvanhárom

téblábolok otthon
oldalvást süt az
augusztusi nap

egyedül. nincs ki
szólna hozzám
hallom a szú percegését

hatvanhárom tavasz
szemérmetlenül meg-
érkezett az öregség

Tündérhegy, 2016. augusztus 29.

Tél

tehetetlenül veszed
számba a múlt
örökségeit

fáradt vagy
nincs erőd össze-
számolni halottaidat

közeleg a tél
dideregve várod
ennen halálodat

Tündérhegy, 2016. augusztus 29.

Terápia

közeleg a vége
elveszett még az is
eltűnt ami volt

padon ülök némán
oda van mi élő
maradt az, mi holt

Tündérhegy, 2016. augusztus 29.

Adj hitet

csendes a ház
ahol élek
olyan csend van
hogy már félek

nincs már nékem
reménységem
nincstelenség
mi "erényem"

fizetetlen
számlák között
nincs az élet-
hez már közöm

hajolj kérlek
lelkem fölé
emeld arcom
az ég felé

kérlek Uram
végy magadhoz
hitet adj, hogy kínom
másnak majd tavaszt hoz

Tündérhegy, 2016. augusztus 29.

Összegzés

ház a falu végén
csínyek erdő szélén
nagyapám barázdált, szép arca
amikor elindul, hogy pejlovát befogja
magányos gyermekkor átsírva
paradicsomból kitaszítva
hűtlen kis szerelmek, buta csalódások
rontott életek, elromlott házasságok
anyám a kötélen lógva
lányaim magukra hagyva
fiam első szava: apa
munka és munka és munka
könyvek illata, álmok kergetése
hónapok, napok sürgető pergése
Virág az elíziumi mezőkön
vézna kis teste az égi felhőkön
kora márciusban konyha kövén fekve
bódultan, aléltan, gatyámba vizelve
hetek és hónapok őrültek házában
kórházi ágyon a dilisek lázában
égve a reményben: gyógyulok
sarokhoz érve már fordulok

ez volt az életem

Tündérhegy, 2016. augusztus 30.