Kreatív vita

[Kreatív vita]

2016. szeptember 22., csütörtök

Kert

Szerző: M. Szabó Mihály

Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában. (Erich Maria Remarque)

Naplemente

itt az este

a nap ferdén kukkant be
az ágak között
a házra rácsorogva

végül elköszön
az éj palástját
magára öltve,
hogy reggel majd
ismét a kert mögé
lopakodjon

Mezőhegyes, 2016. szeptember 22.

Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.

A regisztrációhoz kattintson ide!

A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.