Közéleti tények

Mint olvasható, a kormánytagok szívesen mutogatnak Brüsszelre, a szankciókra, a háborúra, ha az ellenzék kritizálja a gazdaságpolitikai teljesítményt. Az egészségügy esetében azonban nem nagyon lehet másra mutogatni, hiszen az tisztán állami feladat és felelősség. Szomorú, de az látható, hogy az állam nagyon elhanyagolta a rá bízott területeket, legyen szó egészségügyről, a tömegközlekedésről vagy az utak állapotáról. Ezekben az ügyekben a kormány felelőssége elvitathatatlan.

Egy nemzetközi felmérés arra volt kíváncsi, hogy ha valaki megérte a 65 éves kort, ami a legtöbb helyen a nyugdíjkorhatár, várhatóan hány évet fog még élni a különböző európai országokban. Ebben az összehasonlításban Magyarország az utolsó helyen áll 16,8 évvel, előtte Bulgária 16,9, Románia pedig 17,3 évvel. Az élen Spanyolország, Franciaország és Svájc áll 22,0, 21,9 és 21,5 évvel.

Egy másik szemlézett cikk az ápolók fontosságára mutat rá. Eszerint az ápolók a modern egészségügy gerincét alkotják, és kritikus szerepet játszanak az alapellátástól a sürgősségi ellátásig. Mint az írásból kiderül, ahogy a globális népesség elöregszik és az ellátás iránti igény növekszik, az ápolók következő generációjának képzése sok ország számára elsődlegessé vált. A kimutatások szerint Ausztrália és Svájc listavezető a 100 ezer főre vetített ápolók száma szerint (112, illetve 110), ez több mint kétszerese az OECD 44-es átlagának. Ezek a magas számok fejlett képzési rendszerekre utalnak, amelyeket jelentős állami beruházások és egészségügyi infrastruktúra támogat. Dél-Korea (96), Norvégia (84) és Izland (78) szintén előkelő helyen áll, ami mutatja, hogy ezek az országok a munkaerő fenntarthatóságára helyezték a hangsúlyt, ennek köszönhetően egészségügyi rendszerük fejlettnek mondható. Magyarország a felmérésben szereplő 34 ország közül a 23. helyre került.

Egy különösen érdekes témára is rámutatott Árus főorvos. Az eredeti írás a Népszavában jelent meg, szemlézett változata az orvosi web-lapban, és azt az állítást járja körül, hogy a magánszférában pótolják kiesett jövedelmüket az orvosok, ezért sincs elég szakember az állami rendszerben. Ónodi-Szűcs Zoltán, az Orbán-kormány volt egészségügyi államtitkára egy balatonfüredi konferencián kijelentette: nem tesz jót a betegek ellátásához való hozzáférésnek az, hogy az orvosok egyszerre dolgozhatnak az állami és a magánszférában is. Az e témában doktori disszertációra készülő szakember ismét emlékeztetett arra, a lakosságnak az az alapvető élménye az egészségügyi közellátásról, hogy hosszú a várólista, és a rendeléseken a várakozási idő, valamint orvoshiány is van. A gyógyítók pedig azért nincsenek elegen az állami rendszerben, mert a hálapénz betiltásával elvesztett jövedelmüket a kórházak falain kívül próbálják pótolni, azaz kettős, úgynevezett dualpraxist visznek. A volt államtitkár véleménye szerint az egészségügyi ellátások bizonyos térségekben történő szüneteltetése is e következmények közé tartozik. Ónodi-Szűcs Zoltán úgy látja, új korszak kezdődött a közellátásban, amelyben a hagyományos korrekciós eszközök nem működnek. Azaz, ki kell kényszeríteni a változást, vagyis elkerülhetetlen a kettős praxisok működésének szabályozása. Utalt arra, hogy a témával foglalkozó egyes elemzések azt állítják, hogy csak a dualpraxis teljes tiltása tudja a jelenség negatív hatásait megszüntetni. Egy, a National Library és Medicine tudományos folyóiratban megjelent elemzésből is kiderül, hogy azokban az országokban, amelyekben az orvosok a magán és a közellátásban is dolgoznak, a negatív hatások messze meghaladják a pozitívumait. Ahogy a szerzők összefoglalták a duálpraxis engedélyezésének előnyeit: az kiegészítheti az alacsony közszolgálati béreket, segíti az állami intézményeket a munkaerő megtartásában, s így olyan helyeken is biztosíthatnak szolgáltatást, ahová egyébként nem jutna orvos. Ugyanakkor arra is ösztönözheti a kettős praxisban dolgozókat, hogy a fizetőképes betegeket az állami ellátásból a magánellátásukba irányítsák. További lehetséges negatív hatás, hogy az egészségügyi dolgozók kibújhatnak a közszférában betöltött feladataik alól, csökkenthetik az ott nyújtott szolgáltatásaik mennyiségét. Az ennek hatására megnyúló várólisták pedig növelik a magánszektor iránti keresletet.

Dr. Árus Tibor a www.vitalap.hu-nak elmondta, hogy a Magyar Orvosi Kamara szerint a két ellátórendszerre nincs elég orvos és szakápoló. Csak a kettő egymás melletti szervezett és átjárható működésével lehet jól fenntartani az egészségügyi ellátást. Az állami ellátásban nem elérhető szolgáltatást a magánpraxisban megfelelő időben elérik a betegek, sőt, akár az országban a legjobb szolgáltatókat is.

A magánegészségügy témakörénél maradva, a Portfolio cikkét is szemlézte a web-lap. Eszerint egyre drágább a magyar magánegészségügy. A leggyakoribb szakorvosi és diagnosztikai vizsgálatokért átlagosan 29 ezer 258 forintot kell fizetni – derült ki az NN Biztosító Magánorvosi Árindexéből. A díjak szolgáltatónként jelentős eltéréseket mutatnak, de a legszembetűnőbb a főváros-vidék közötti árkülönbség: vidéken egy páciens átlagosan 7 ezer 705 forinttal fizet kevesebbet, mint Budapesten. Az említett magánorvosi árindex megjegyzi, hogy az átlagos díj, a 29 ezer 258 forint csak a vizsgálat és nem a megoldás költsége, ehhez jön még betegség esetén a gyógykezelés és a gyógyszerek, kontrollvizsgálatok, esetleg a rehabilitáció kiadásai. A díjak szolgáltatónként jelentős eltéréseket mutatnak. Egy nőgyógyászati vizsgálat például 25 ezer és 40 ezer forint között mozog, egy bőrgyógyászati vizsgálatért 20 és 40 ezer forint között kell fizetni, a kismedencei ultrahangvizsgálatot viszont már 18 ezer forintért is lehet találni, de a legdrágább szolgáltatónál 37 ezer forint ugyanennek a díja. Ezenkívül a magán- és állami egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők arányát, valamint a páciensek elégedettségét is vizsgálta az NN Biztosító: eszerint a 18-69 éves internetező korosztály 55 százaléka vett igénybe legalább egyszer az elmúlt két évben magánegészségügyi ellátást, a többségük, 49 százalék járóbeteg-ellátás keretében. A 30-39 évesek, a felsőfokú iskolai végzettségűek és a budapestiek átlag feletti aránya járt járóbeteg-ellátáson magánintézményben. Ezzel szemben az idősebbek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a legkisebb településen élők számára a magánellátás kevésbé tűnik elérhetőnek.

Ugyanez a témája az economx-ből szemlézett írásnak, ami a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzését tette közzé azzal a következtetéssel, hogy hazánkban a magánegészségügyi ellátást egyre többen veszik igénybe. Sokatmondó adat az is, hogy 2023-ban az eddig rendelkezésre álló 18 ország adatai alapján Magyarország az uniós rangsor végén helyezkedett el, a többi hiányzó ország közül valószínűleg csak Románia lesz mögöttünk, vagyis abban az évben a második legkevesebbet költöttünk egészségügyre az uniós országok közül. Tavaly az összes egészségügyi kiadás 27 százalékát a lakosság közvetlenül, a saját zsebéből fizette. Ezzel az unión belül a hetedik-nyolcadik legmagasabb arányt értük el. Emellett önkéntes egészségpénztárakon vagy egészségbiztosításon keresztül a lakosság további 3 százaléka finanszírozta az egészségügyet. Így az egészségügyi kiadások 30 százalékát a lakosság állta.

Hazánkban a lakosság bruttó jövedelmének 2,3 százalékát költötte egészségügyre, ami a nettó jövedelemhez képest – a számítások szerint – 2,8 százalék. Habár az arány nagynak tűnik, korábban még ennél is többet kellett költenünk: 2013-ban még 3 százalékon állt a mutató. Ez a trend az elkölthető jövedelem növekedésével magyarázható, mivel a magánegészségügyi kiadások csak kis mértékben (5 százalékkal) csökkentek 2021-2023 között.

A GKI szerint Magyarországon a teljes egészségügyi kiadásokon belül a lakosság közvetlen hozzájárulása az uniós átlagnál magasabb, míg az állami ráfordítások uniós szinten alacsonyabbak. Ez azt jelenti, hogy a háztartásoknak kiemelt szerepük van az ellátás finanszírozásában: az állami egészségügyi rendszeren felüli többletköltségeket főként közvetlenül, kis részben pedig egészségpénztárakon és biztosításokon keresztül fedezik. Régiós összehasonlításban a jövedelemhez mért lakossági teher szintén jelentős, ugyanakkor 2020 és 2023 között mérséklődött, mivel a jövedelmek növekedésével a kiadások aránya csökkent. A jövőben elsősorban az állami és a magánforrások közötti egyensúly alakulása befolyásolhatja a szektor fenntarthatóságát és fejlődési lehetőségeit – írja a GKI elemzése.

A hazai magánegészségügy meglepő statisztikai adatait is elénk tárta dr. Árus Tibor, amikor a Portfolio szemlézett írását mutatta. A kiindulópont, hogy az elmúlt években a magánegészségügyet rendre a növekedés egyik leglátványosabb hazai példájaként emlegettük. A friss KSH-adatok azonban a vártnál is drasztikusabb visszaesést mutatnak a lakosság közvetlen magánegészségügyi költéseiben.

A legfrissebb rendelkezésre álló, 2023-as évről szóló adatok alapján a háztartások közvetlen egészségügyi költései reálértékben drasztikusan csökkentek, miközben az önkéntes finanszírozási formák, különösen a vállalati biztosítások szerepe egyre hangsúlyosabbá válik.

A legnagyobb magánszolgáltatók 2023-as pénzügyi eredményeiről a Portfolio azt írta, hogy a háztartások közvetlen egészségügyi kiadásai nominálisan is csökkentek, amire legutóbb 2015-ben volt példa. Mindez a 17,6 százalékos infláció mellett reálértéken drámai visszaesést jelent. Az önkéntes finanszírozási formák (egészségbiztosítások, pénztárak) ugyan növekedtek, de nem tudták ellensúlyozni a lakosság zsebből fizetett kiadásainak zsugorodását, így összességében 15 százalék feletti reálértékű visszaesést látunk a magánköltésekben. A háztartások és önkéntes formák által finanszírozott egészségügyi kiadásokat 2024-re 550 milliárd forint körülire becsülik, míg a magánszolgáltatók teljes bevétele, beleértve a NEAK által finanszírozott ellátásokat is, valamivel 900 milliárd forint alatt lehetett, a mostani becslések szerint. A magánegészségügy koncentrációja tovább nőtt, a legnagyobb 25 szereplő együttes piaci részesedése 2024-re jelentősen meghaladhatja a 20 százalékot, ami a koncentráció folyamatos erősödését mutatja.

A nemrég publikált 2023-as KSH statisztikák a nagyobb szolgáltatók 2023-as és 2024-es eredményeit is más megvilágításba helyezik, hiszen ezek az eredmények a korábbi várakozásoknál is rosszabban szereplő piacon születtek. A friss adatok ugyanakkor megkérdőjelezik azt a korábbi feltételezést is, hogy a magánegészségügyi kereslet ellenálló lenne a jövedelmi sokkokkal szemben. A jelek szerint a páciensek egy jelentős része halasztja a magánellátást, vagy visszatér az állami rendszerbe, ha csökken a rendelkezésre álló jövedelme.

A közvetlen lakossági költségek zsugorodása felgyorsította az önkéntes finanszírozási formák térnyerését. A magánfinanszírozásban 2023-ban egyre nagyobb súlyt képviseltek a vállalati egészségbiztosítások és pénztári konstrukciók, amelyek stabil keresletet biztosítottak a szolgáltatóknak, még a visszaeső lakossági kereslet mellett is.

A szolgáltatások szerkezete viszont alig változott. A fekvőbeteg-ellátás aránya a magánköltésekben továbbra is 20 százalék alatt maradt, sőt, csökkent. A páciensek többsége továbbra is nagyrészt járóbeteg- és diagnosztikai szolgáltatásokat vesz igénybe, míg a költségesebb, hosszabb ellátások iránti fizetőképes kereslet gyenge.

A magánegészségügy 2018 és 2022 között látott lendületes növekedése egyelőre megtorpant. A jelenlegi adatok arra utalnak, hogy a piac stabilizálódását rövid távon nem a háztartások költése, hanem a vállalati finanszírozás és az egészségbiztosítási termékek terjedése biztosíthatja. A szolgáltatók számára ez kettős üzenet. Egyrészt a lakossági piacon élesedő árérzékenység miatt nehéz lesz drágább, komplexebb szolgáltatások felé bővülni. Másrészt a vállalati ügyfelek felé nyitás, a biztosítókkal való együttműködés és a preventív csomagok fejlesztése kulcsszerepet kaphat a növekedés újraindításában.

A következő években a magyar magánegészségügy sorsa nagyban azon múlik, mennyire tud a szektor alkalmazkodni a változó keresleti szerkezethez. Az idei számok világos figyelmeztetést adtak: a növekedés nem magától értetődő és a piac jövője immár nemcsak az orvosok és páciensek, hanem a biztosítók és vállalatok kezében is van.

A Belügyminisztériumnak a hazai egészségügyben folytatott fejlesztéseit is megismerhettünk, miután a tárca közleményét közzétette az MTI, és ezt az orvosi web-lap szintén megjelentette. A tárca arról tájékoztatott, hogy elkezdődhet a Siófoki Kórház-Rendelőintézethez tartozó orvos- és nővérszálló felújítása. A kormány összesen egymilliárd forint értékű fejlesztés megvalósításáról döntött, amelynek legfontosabb célja a szakdolgozók életkörülményeinek javítása és a lakhatási körülmények komfortosabbá tétele. A fejlesztésnek köszönhetően 30 kolléga kényelmes, korszerű lakókörnyezetben történő elszállásolása válik lehetővé.

A minisztérium arra is kitért, hogy ,,a történelmi léptékű béremelések mellett – hiszen míg 2010-ben a szakdolgozói átlag bruttó bér 170 ezer forint volt, ez mára közelít a 800 ezer forinthoz –, a lakhatási lehetőségek javításával is megbecsülik az egészségügyben dolgozók munkáját.” Jelezték: az elmúlt években országosan 13 kórház 15 helyszínén, több mint 30 ezer négyzetméteren összesen 1504, a mai kor követelményeinek megfelelő szálláshelyet alakítottak ki, összesen 13 milliárd forint értékben. Ennek része a siófoki nővérszálló fejlesztése is, így 2019 óta a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, a Soproni Gyógyközpont, a Pásztói Margit Kórház, a Fejér Vármegyei Szent György Egyetem Oktatói Kórház, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Kórház, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház és a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet egészségügyi szakdolgozói is már a mai kor követelményeinek megfelelő szálláshelyen pihenhetnek.

Kép1: Egyre többen veszik igénybe hazánkban a magánegészségügyi ellátást (Illusztráció: Shutterstock)

Kép2: A nyugdíjkorhatár utáni várható élettartam Magyarországon a legkevesebb (Forrás: Piac és Profit)

Kép3: Az egészségügyi alrendszerek kiadásai (milliárd forint)

Kép4: Az egészségügy helyzetét az egy főre jutó ápolók számával mérik (Illusztráció: Shutterstock)

Kép5: Dr. Árus Tibor: ,,Csak a két ellátórendszer egymás melletti szervezett és átjárható működésével lehet jól fenntartani az egészségügyi ellátást.”