Címlap

Az elmúlt csaknem egy évtized intenzív kutatásainak köszönhető, hogy sikerült pontosabban behatárolni a Mohács, Nagynyárád, Majs, Udvar és a Duna közötti területen, a csata egyes szakaszainak pontos helyszínét. A legjelentősebb újdonságnak a III. és IV. tömegsír feltárása bizonyult. A Janus Pannonius Múzeum (JPM) régészei és a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének munkatársai igazságügyi orvosszakértők bevonásával végezték el a munkát.

A talált újabb tárgyi leletek (pénzérmék, kapcsok) megerősítették, hogy a sírokban valóban az 1526. évi csata keresztény áldozatai nyugszanak. Másrészt bebizonyosodott, hogy a mintegy ötszáz ember maradványait rejtő két tömegsírba döntően a csata utáni kivégzés során legyilkolt férfiak holttesteit dobálták teljes rendezetlenségben. Esetükben, a halál elsődleges oka – egyéb sérüléseik mellett – a leszorított állapotban, hátulról, éles tárggyal a tarkóra mért, számos alkalommal többszörös vágás volt. Ez komoly előrelépés az 1970-es évekhez képest, amikor még az az elképzelés is felmerült, hogy a sírok a csata során megöltek, és a keresztény táborban legyilkoltak maradványait rejtik.

 Varga Szabolcs szerint, az emlékévre felkészülés során, a történettudomány is elvégezte a feladatát. A számos intézményben dolgozó kutatók, köztük a Történettudományi Intézet munkatársai a frissen feltárt nyugati és oszmán források segítségével új eredményekre jutottak a csata előzményeinek, azaz a Jagelló-kornak a megítélésében, a csata lefolyásának rekonstruálásában és a csata következményeinek értékelésében. Az eredmények közé tartozik az európai környezet és az Oszmán Birodalom jobb megismerése is, ami segít megérteni a Magyar Királyság helyzetét az adott korban, és reálisabb képet ad a korabeli elit mozgásteréről, még inkább kényszerpályájáról. Ezek alapján, nem beszélhetünk az ország Mátyás király halálát követő általános hanyatlásáról. A mohácsi vereség legfőbb okának a világbirodalommá váló oszmán állam agresszióját tartjuk, amellyel szemben a Jagelló-kormányzat saját erőből már nem tudott eredményesen védekezni. A közel háromszoros túlerőben lévő ellenséggel szemben, a keresztény seregnek nem volt reális esélye a győzelemre, ám a kétségtelenül súlyos következmények és az ország három részre szakadása ellenére sem a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. A 16. század középső harmadában, a Magyar Királyság a területi veszteségek dacára sikerrel integrálódott a dunai Habsburg Monarchiába, megmaradt a nyugati keresztény kultúrkörben, majd százötven év ádáz küzdelme után, európai segítséggel felszabadultak az ország megszállt területei.

A történész szerint, a történeti kutatások egyik legfontosabb hozadéka, hogy sikerült a mohácsi csata mítoszait a maguk történetiségében értelmezni. Az elmúlt évszázadokban ugyanis alapvetően, belső nézőpont alapján magyarázták a vereség okait. Úgy gondolták, hogy a magyar elit alkalmatlansága és önzése, a hazai és külföldi összeesküvések sorozata, a Nyugat cserben hagyása miatt következett be. Azaz, ha a Magyar Királyságban mindent jól csináltak volna, el lehetett volna kerülni a vereséget. - Ma úgy látjuk, hogy a Jagelló királyi udvar pontosan érzékelte saját helyzetét és az országra leselkedő hatalmas veszélyt, ezekre saját képességei alapján reálisan reagált - írta a történész. Varga Szabolcs szerint, az is az új eredmények közé tartozik, hogy a csata rekonstruálásában sikerült túllépni azon a ,,lekicsinylő értelmezésen, miszerint a magyar sereg egyetlen dicstelen, másfél órás rohamban szenvedett csúfos vereséget".

A történeti kutatások egyik jelentős részét képezte a mohácsi csatában részt vett személyek felkutatása. A munka a Történettudományi Intézettel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, és a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen benyújtott konzorciumi pályázat részeként, a sátorhelyi tömegsírok régészeti feltárásával párhuzamosan zajlott, így egyszerre kaptak arcot és nevet a résztvevők. - A cél az volt, hogy a fennmaradt hazai és külföldi forrásokból összegyűjtsék a csata áldozatainak, túlélőinek nevét, és rövid életrajzok segítségével kövessék nyomon sorsukat. A történész szerint, bár a keresztény had mintegy 25-30 ezer katonájából jelenleg csupán 250-300 fő azonosítható név szerint, a mintából már határozott tendenciák rajzolódnak ki.

A politikai elit szinte hiánytalanul csatlakozott II. Lajos hadjáratához, és a parancsra távol maradók is gyakran elküldték csapataikat. Várdai Pál egri püspököt a király pénzszerzés végett rendelte vissza Budára, katonáinak többsége azonban Mohácsnál harcolt. Az idős Bornemissza János pozsonyi ispán sem vonult hadba, de az elküldött háromszáz lovasából mintegy százötven elesett. A konkrét esetek cáfolják a közkeletű képet, amely szerint a nemesség tömegesen cserben hagyta volna uralkodóját - olvasható Varga Szabolcs írásában. (Forrás: MTI)

-----------------------------

Kiállítás nyílt az Országos Levéltár épületében

Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter csütörtökön, Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködésében, a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából rendezett Mohács című tárlat megnyitóján elmondta, a mohácsi vereség emlékezete nemcsak a veszteségről szól, hanem arról is, hogy mit kezd egy nemzet a legsúlyosabb pillanataival és hogyan képes felállni a vereség után.

Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár megbízott főigazgatója a kiállítás egyik legnagyobb erényének nevezte, hogy eredeti forrásokon - például a király, vagy egy, az ütközetből való hazatérésben bízó katona levelén - keresztül betekinthetünk a mohácsi csata történetébe.

A tárlatot nem mindenkinek van lehetősége megtekinteni, ezért jött létre a Magyar Nemzeti Levéltár, az ELTE Humán Tudományi Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézete és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködésével, az osztrák és török levéltárak segítségével az az online adatvizualzációs felület, mely révén a nagyközönségnek is elérhetővé válik a mohácsi csata történetének minőségi bemutatása.

Schmidt Anikó, a tárlat társkurátora elmondta, a kétnyelvű - magyar és angol - kiállítás előterében, két monitoron látható a mohácsi csata idővonala, a kiállítóterembe belépve az eseményeket, az ütközethez kapcsolódó különböző témákat - például magyar felkészülés az ütközetre, személyes sorsok, csataábrázolások, veszteségek és túlélők, külföldi segítségek - részleteiben is meg lehet ismerni.

A Magyar Nemzeti Levéltárban, a nagyközönség péntektől, mától láthatja a kiállítást, amely a legfrissebb kutatási eredmények alapján mutatja be a mohácsi csata előzményeit, lefolyását és következményeit. A tárlaton eredeti levéltári dokumentumok, korabeli fegyverek és interaktív digitális tartalmak segítségével elevenedik meg az 1526-os történelmi esemény.

A megnyitón bemutatták a Mohács500 projekt új, a https://mohacs.mnl.gov.hu/ linken elérhető adatvizualizációs felületét is, amely révén a nagyközönségnek ingyenesen hozzáférhetővé válnak a mohácsi csatához kapcsolódó levéltári források és történeti adatok is.

A kiállítás - melynek kurátorai Schmidt Anikó és Szántó Nóra - az összecsapás emlékezetpolitikájának részeként kitér a mohácsi csata képzőművészeti ábrázolásaira is. A tárlat több tudományág (régészet, történelem) eredményeit összegzi, így beépíti a csatatér-kutatás legfrissebb eredményeit is a kiállított anyagba. (Forrás: MTI)

Kép1: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860). Kép forrása: Wikipédia

Kép2: II. Lajos haditanácsa Mohács előtt. Török miniatúra / Wikipédia. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Kép3: A mohácsi csata ábrázolása a Lázár-térképen (1528). / https://lazarterkep.oszk.hu/hu/terkepreszletek/mohacsi-csata. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Kép4: A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködésében, a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából rendezett Mohács című tárlatot csütörtökön nyitották meg az Országos Levéltár kiállító- és konferenciatermében. Kép: MTI / Lakatos Péter