Címlap

Június 20-án, 19 órakor, az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel a 2022 szeptemberében mért negatív rekord alatt van. Boromisza Zsombor jelezte, a nyári intenzív párolgási időszak még előttünk áll, számottevő csapadék és utánpótlás hiányában a helyzet tovább romolhat. Amennyiben a következő hónapokban a korábbi száraz nyarakhoz hasonló, havi 6-8 centiméteres nettó vízszintcsökkenés következik be, az ősz elejére 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat. A szakértő szerint, a közbeszéd a látványos vízhiány miatt elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, a helyzet azonban összetettebb.

A Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó, átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre. Természetes vízforgalma alapján, a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, és szélsőséges években, az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik. A klímaváltozás miatt, a kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ezért a tó természetes dinamikájának megértése egyre szükségesebb. Az egyre súlyosabb gondokat ugyanakkor nem önmagukban a tó jellegzetességei és a klímaváltozás hatásai okozzák, hanem,, hogy a Velencei-tó körül, az elmúlt másfél évszázadban, olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre. A nyílt vízfelület, a strandok, a kikötők és a horgászhelyek sokak szemében a ,,normális" Velencei-tó képévé váltak. Emiatt, az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem társadalmi és gazdasági problémaként is jelentkezik.

Boromisza Zsombor szerint, az alacsony vízállás ugyanakkor nem kizárólag veszteségekkel jár. Miközben valódi kockázatokat jelenthet a vízminőségre, a halállományra és az üdülési használatra, természetes folyamatokat is felerősíthet. A 2021-2022-es alacsony vízállás idején bekövetkezett halpusztulások például elsősorban nyílt vízi és idegenhonos halfajokat érintettek, miközben a szabályozás előtti, mocsarasabb tókarakterhez jobban alkalmazkodó csuka esetében, csak csekély pusztulást jeleztek. A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, több védett madárfaj kedvezőbb helyzete mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközelibb állapotukhoz. Ezért nem pontos minden alacsony vízállást automatikusan ökológiai katasztrófaként értelmezni.

A Velencei-tó jövőjéről szóló viták gyakran a vízpótlás körül forognak, ám ez önmagában nem jelent hosszú távú megoldást. Rövid távon, szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a legkritikusabb helyzetek kezelésére, de ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, ugyanaz a probléma újra és újra előállhat.

A szakértő szerint, a valódi megoldás az alkalmazkodás. A vízgyűjtő területeken - főként a talajban - a vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét ,,nem lehet optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani". ,,A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában, természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket". (Forrás: MTI)

Megjegyzés: A teljes cikk a masfelfok.hu-n olvasható.

Kép1-5: Képek a Velencei-tóról, 2026. június 23-án. Képek: MTI / Vasvári Tamás