Címlap

A meghívott előadó Verebics Hajnalka sensei 6 danos aikidó mester, tagja a Magyar Harcművész Nagymesterek Tanácsának is. A legendás Verebics Antal mester lányára illik a mondás, az alma nem esik messze a fájától. Tiszta, kemény és hatásos technikáit tömör magyarázatokkal is alátámasztja. Vele készült a beszélgetés a régi ismeretség jogán tegeződve.

- Milyen szakmai célt tűztél ki a szemináriumon?

- Alapfeladatokban gondolkozok. Már tegnap este elkezdtük, elsősorban a nagyon apró technikai hibákat szeretném kijavítatni, amiket tapasztaltam. Cél, hogy női szemszögből is lássák az aikidót, hogyan lehet hatékonyan dolgozni, ahogyan én csinálom. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy stabilan álljanak, és központjukban, maguk előtt dolgozzanak.

- Kicsit furcsa a bizonyos „női stílus” hiszen az aikidódat az erőteljes, praktikus keménység jellemzi…

- Pedig az erőt nem nagyon használom, inkább az ellenfél erőkifejtését igyekszem kihasználni. A tanítványokat is arra próbálom nevelni, hogy a technikát alkalmazzák, használják ki az ellenfél támadását, könnyebben szabaduljanak a fogásokból vagy egyáltalán ne is engedjék, hogy a fogást végrehajtsák ellenük.

- Több klubból is eljöttek a résztvevők, például Békéscsaba - Fényes, Békéscsaba, Újkígyós, Budapest. Láttál klubokra jellemző, speciális színt vagy hiányosságot?

- Igen, ez klub- és oktatásfüggő, nagyon jól látszik, hogy ki, hova jár edzeni, kinél mit tanult, és ez jellemzi a mestereiket is. Minden szintű tanítványon bemutatom a technikákat, hogy érezzék, mi is a technika lényege és mire kell figyelni. Mindennek az alapja, hogy állásból és fogásból hogyan lehet különböző módon kiszabadulni. Ha magasabb fokozatú az aikidós, azt tanítom, hogy már ne is engedje magát lefogni, hanem a támadó embert valamilyen formában vezesse tovább, vagy előzze meg a támadását.

- Hány éves korodban kezdted az aikidóval foglalkozást?

- Hat éves koromban kezdtem. Akkor Ju Jitsu edzésre jártam és mivel nem szeretem a versenyzést, onnan tértem át az aikidóra, mert ott nem volt verseny.

- Jó pár évtizednyi munka után látsz-e fejlődést a mai aikidóban, miben változott a mai a régihez képest, van esetleg előrelépés?

- Változott, igaz, hogy mi annak idején nagyon az alapokat tanultuk. Megtartva ezt, még most is az alapokkal kezdem az oktatást, mert arra kell építkezni. Ugyanis, ha a régi tanítás nincs meg, ott nem lesz mire alapozni. Olyan, mint egy házépítés, gyenge alapokra nem lehet építkezni. Ma az a törekvés látható, hogy minél gyorsabban szeretnének magasabb övfokozatot elérni, és nem biztos, hogy ez a helyes út. Mivel az aikidóban nincs verseny, alaposan kell tanulni ahhoz, hogy a magasabb fokozatot elérjék, és ha nagyon rohannak, nem biztos, hogy meg tudják úgy tanulni, olyan szinten, ami a továbblépést jelenti. Látom sok helyen, arra törekszenek, hogy minél hamarabb hakama, fekete öv legyen, és próbálják a kivárási éveket a lehető legalacsonyabbra csökkenteni. Ez biztos, hogy nem jó út.

- Végezetül, mennyire vagy elégedett a szemináriumon résztvevők munkájával, hozzáállásával?

- Veszik a lapot, tanulékonyak, figyelnek a magyarázatokra és megértik, hogy életszerűen kell a technikákat végrehajtani. A határozottabban végrehajtott gyakorláskor is felhívom a figyelmüket, hogy melyik technikának mi a lényege, melyik az a rész, amire oda kell figyelni, aminek az elhanyagolása odavezet, hogy nem lesz hatásos a technika. Összességében, elégedett vagyok.

Kép: Aikidó szeminárium volt Békéscsabán, a Békéscsabai Dozsó Szabadidő Sport Egyesület edzőtermében, ahol Verebics Hajnalka sensei 6 danos aikidó mester oktatott. Kép forrása: Szerző