Címlap

Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, karmester, a nemzet művésze, a Szent István Rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja február 5-én, csütörtökön, éjjel, életének 93. évében hunyt el. Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én született, Debrecenben. Zenei csodagyerekként indult pályája, már gyermekkorában rendszeresen adott zongorakoncerteket. Hatévesen, bár még korhatár alatt volt, Liszt II. rapszódiájának eljátszásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe. Első, nyilvános koncertje egy Mozart-emlékest volt nyolcéves korában. Tízévesen került Dohnányi Ernő tanítványai közé, tizennégy évesen, már megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Ekkor határozta el, hogy karmester is szeretne lenni - olvasható az MMA közleményében.

Vásáry Tamás 1953-ban szerezte meg művészdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén, ahol Gát József és Hernádi Lajos voltak a tanárai. Kodály Zoltán meghatározó szerepet játszott életében, különösen a szülei kitelepítése után. Csak Kodály Zoltán és a Zeneakadémia igazgatója, Zathureczky Ede érte el az ifjú zenész tehetség mentesítését. Kodály támogatásával folytathatta tanulmányait, és munkát is kapott a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál.

Vásáry Tamás nemzetközi művészi karrierje Leningrádban és Moszkvában indult, majd kiemelkedő versenysikerekkel folytatódott az 1950-es években, Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban. A brüsszeli siker különös jelentőségű volt életében. Amikor 1956 végén, édesapját a Kádár-rendszerben börtönbe vetették, a fiatal zongoraművész személyesen Erzsébet belga királynőhöz fordult segítségért apja kiszabadítása érdekében. Édesapját végül kiengedték a börtönből. Vásáry Tamás szüleivel sorsközösséget vállalt és elhagyták hazájukat. Előbb Belgiumban, majd Svájcban élt, 1958-ban megjelent Liszt-lemezét az év legjobb lemeze címre jelölték Angliában. Vásáry Tamás 1960-ban debütált Londonban, 1962-ben, New Yorkban, a Carnegie Hallban is. Az emigrációban, évente, átlag 100 hangversenyt adott a világ legnagyobb zenei központjaiban. A Deutsche Gramophonnál felvett számos lemez biztosította Vásáry számára a világhírt és a koncertfelkéréseket, később más kiadóknál (Chandos, Collins) is készített felvételeket. Rendszeres vendége volt a világ legjelentősebb zenei fesztiváljainak, többek között fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az Edinburgh-i Fesztiválon, a Berlini Fesztiválon, a BBC Proms koncertsorozaton, a Holland Fesztiválon és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

A karmesteri pályája 1970-ben indult, amikor a montreux-i fesztiválon a Liszt Kamarazenekart dirigálta. Hamarosan saját zenekara lett, a Northern Sinfonia, majd a Bournemouth Sinfonietta vezetőjeként működött. Vezényelte a világ legjelentősebb együtteseit a New York-i Filharmonikusoktól a Berlini Filharmonikusokig. Karmesterként is készített lemezfelvételeket.

Vásáry Tamás 1972-ben járt első ízben újra Magyarországon, rövidesen kurzust is tartott a Zeneakadémián. Állandó ,,szakmai otthonra" azonban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál talált, amelynek karmestere, majd később főzeneigazgatója lett. Magyar kortárs zenét – például Durkó Zsolt, Balassa Sándor és Szokolay Sándor műveit – éppúgy vezényelt, mint Beethoven-ciklust, vagy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, Edvard Grieg zenéjét. Beethoventől, Mozarttól több lemezt is rögzített együttesével. Egykori tanára, Dohnányi és Kodály zenekari műveinek feltámasztását is célul tűzte ki.

Vásáry Tamás 2013-ban, megalapította a Vásáry Tamás-Ösztöndíjat, 2017-ben, a Gyermekhíd Alapítványt, amely gyermekotthonban élő gyerekek társadalmi beilleszkedését segíti egyéni mentorok segítségével. A magyar tehetségsegítés nagyköveti tisztségét is magára vállalta.

Számos díj birtokosa volt: Liszt Ferenc-díj (1951), az Erzsébet királyné-verseny díja (1956), Bach-Paderewski-érem (1960), Kossuth-díj (1998), Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj (2001). 2001-ben, megkapta a legnagyobb francia művészeti kitüntetést, a Chevalier des Arts et Lettres érdemrendet, 2009-ben, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal (2009), 2014-ben, a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2015-ben, ismét a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek főzeneigazgatója lett. 2017-ben, a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa veszprémi pályázat egyik nagykövete volt, majd 2017-ben, a Magyar Szent István Renddel tüntették ki. 2020-ban, Dohnányi Ernő-díjban részesült. 2023 szeptemberében, születésének 90. évfordulóján, ünnepi hangversenyen köszöntötték a Zeneakadémián. 2024-ban jelent meg az előtte tisztelgő, A kilencvenen túl… Hommage a Vásáry Tamás című kötet. 2024-ben, a Bartók Rádió az év életműdíjasa elismerésében részesült. (Forrás: MTI)

Megjegyzés: Vásáry Tamás (Debrecen, 1933. augusztus 11. – Budapest, 2026. február 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester és emlékíró. Vásáry József (1890–1975) politikus, országgyűlési képviselő fia. Nagyapja, Baltazár Dezső református püspök, egyik nagybátyja, Vásáry István, egy időben a város polgármestere, később, 1944–45-ben az ideiglenes kormány pénzügyminisztere is volt. Vásáry Tamás 2026. február 5-én, csütörtökön, éjjel, hunyt el életének 93. évében, a beszámolók szerint, ,,csendesen elaludt". (Forrás: Wikipédia)

Kép1: Életének 93. évében, február 5-én, csütörtökön, éjjel hunyt el Vásáry Tamás zongoraművész, karmester, számtalan kitüntetés birtokosa. Temetése március 11-én, szerdán, 15 órakor lesz a Fiumei Úti Sírkertben. Vásáry Tamásról a kép 2020. november 24-én készült, Budapesten. Kép: MTI / Cseke Csilla

Kép2: Vásáry Tamás Stekovics Gáspár felvételén, 2020. október 21-én. Kép forrása: Wikipédia