Címlap

[Közéleti tények]

2026. január 04., vasárnap

A málenkij robot Gyulán

Az elhurcoltak közül hatvannégyen soha nem tértek vissza – Január 2-án kellett jelentkezni, a marhavagonok január 10-én indultak a donyeci szénmedence felé

Szerző: Árpási Zoltán

Súlyos árat fizetett a város német származású vagy annak tekintett lakossága 1945-ben a felszabadításért: 500-550 gyulait hurcoltak el szovjetunióbeli kényszermunkára, úgynevezett málenkij robotra. A szovjetek már 1944 karácsonyán követelték a helyi németek összeírását. A város vezetése először csak azokat vette számba, akiknek mindkét szülője német volt, de a megszállók a „félvéreket” is listáztatták, majd elrendelték, hogy minden 17–30 év közötti német nő és 17–45 év közötti férfi köteles jelentkezni január 2-án a huszárlaktanyában. A város vezetői és Blanár László doktor, a Kommunista Párt helyi szervezője igyekezett elérni, hogy legalább a magyar nyelvűeket kimentsék, de próbálkozásuk nem járt sikerrel.

Gyulán, Németvároson, a Szent József Templom harangzúgással köszöntötte a hazaérkezőket. Kép: oroksegnapok.gov.hu

A laktanyába rendelt embereket bevagonírozták (egy-egy marhavagonba 30-40 személyt zsúfoltak be), s a szerelvények január 10-én elindultak a donyeci szénmedence felé. A két hétig tartó utazás alatt – az embertelen körülmények miatt – többen meghaltak. A bányavidéken az embereket Sahti, Novosahti és Nyezsdán lágereiben helyezték el. Embertelen körülmények között tartották fogva őket, fűtetlen vagy gyengén fűtött épületekben és szegényes koszton. (Sajnos a helyi orosz és ukrán lakosság ellátása sem volt sokkal jobb.)

Az elhurcoltakat bányában dolgoztatták, vizes és szűk tárnákban fejtették a szenet, tolták a csilléket. A nehéz fizikai munka, a rossz körülmények és ellátás miatt sokan megbetegedtek, s járvány is tizedelte a fogvatartottakat. Ennek következtében az 500-550 gyulai közül 64-en elhunytak, de a hazatértek között is sok volt az egészségileg és lelkileg megnyomorodott.

A Málenkij robot emlékmű részlete Gyulán, Németvároson, a Szent József Templom mellett. Kép forrása: Köztérkép

A súlyos betegek közül néhányan már 1945 végén hazajöhettek. A következő években újabb csoportokat engedtek el, de a többség csak 1948–1949-ben láthatta újra a szülőföldjét. A németvárosi templom harangzúgással köszöntötte a hazaérkezőket. (Forrás: Árpási Zoltán: História napról lapra – 365+1 történet Gyuláról. Gyula, 2021. Magánkiadás.)

-------------------------------

A málenkij robot a második világháború után, a szovjetek által megszállt országokból a Szovjetunióba, kényszermunkára elhurcoltak sorsának magyar nyelvű elnevezése. A ,,kis munkára” a Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el a(z elsősorban német nevű) férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig a szovjet munkatáborokba. A 2002-ig fellelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján, 1 ezer 862 helységből 101 ezer 686 férfit, 29 ezer 212 nőt, összesen 130 ezer 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg. A málenkij robot kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre férfiakat és nőket válogattak össze, akik kényszermunkát végeztek valamelyik szovjet iparvidéken. (Forrás: Wikipédia)

Kép1: Gyulán, Németvároson, a Szent József Templom harangzúgással köszöntötte a hazaérkezőket. Kép: oroksegnapok.gov.hu

Kép2: A Málenkij robot emlékmű részlete Gyulán, Németvároson, a Szent József Templom mellett. Kép forrása: Köztérkép

Kép3: A Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott parancsa, falragaszon. Kép forrása: Wikipédia

Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.

A regisztrációhoz kattintson ide!

A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.