Címlap

Béla macsói herceg (született: 1243 után - elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) anyai nagyapja IV. Béla király volt, apai ágon a számos kijevi nagyherceget adó északi, skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. A 13. századi osztrák krónikák szerint, Béla herceg ellen, Héder nembeli ,,Kőszegi" Henrik 1272 novemberében, a mai Margit-szigeten merényletet követett el. Béla súlyosan összekaszabolt testét ezután, a szigeten lévő kolostorban temették el.

Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével, 2018-ban, nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon specialisták, és fogorvosok vettek részt. A projektben, a csontleletek komplex igazságügyi és biorégészeti elemzésével, az elsődleges cél a leletek genetikai azonosítása, a herceg életének és halálának minél teljesebb rekonstrukciója volt. A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezte el. Eredményeik szerint, a történeti források által jelzett genealógia több, egymást erősítő genetikai bizonyítékkal is alátámasztható. - Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt, ezzel összhangban, a herceg Szent Lászlóhoz mért genetikai távolsága nagyságrendileg kétszeresnek adódik. A teljes genomi adatok alapján végzett genetikai eredet becslése közel fele arányban skandináv genetikai eredetre utal, ami megerősíti az északi eredetű Rurik-dinasztiához kötődést. Az emellett jelentős mértékben mutatkozó kelet-mediterrán komponensek a vizsgált személy anyai nagyanyja felé mutattak. Béla macsói herceg anyai nagyanyja IV. Béla felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária volt. A fentiek mellett az Y-kromoszóma-vizsgálatok is megerősítették a vizsgált személy Rurik apai ágára vonatkozó történeti adatokat - részletezték a vizsgálat eredményeit.

Az eredmények alapján megállapították, hogy a csontváz egy fiatal, a húszas évei elején elhunyt férfié volt. Hogy a kutatók megismerjék a herceg halálának pontos körülményeit és, hogy összevessék azokat az ismert történeti leírásokkal, részletes igazságügyi embertani elemzést is végeztek. A csontvázon 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény során keletkezett. A sérülések valószínűleg három ember által elkövetett összehangolt támadásra utaltak. A herceg a sérülései elhelyezkedése és jellegei alapján, nyílt összetűzésben, sisak és páncél nélkül nézett szembe támadóival, tudatában volt az agressziónak, és próbálta védeni magát. A gyilkossághoz a merénylők két különböző típusú fegyvert, egy valószínűsíthető szablyát és hosszúkardot használtak.

A merénylők ezután is folytatták a támadást, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sérüléseket okoztak a fejen és az arcon. A kutatók szerint, az agresszió intenzitása, az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre - például hirtelen dühre, gyűlöletre - utaltak, míg az összehangoltan okozott sérülések előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek. A fentiek alapján, bár a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, semmiképp sem hidegvérrel hajtották végre.

Az eredmények jól illusztrálják, hogy a humán és természettudományok összefogásával, milyen hatékonyan lehet a történelmi adatokat ellenőrizni és a múltbeli erőszakos haláleseteket példátlan részletességgel rekonstruálni - írták a közleményben. Az új tanulmány a Forensic Science International: Genetics című igazságügyi genetikai folyóiratban jelent meg. (Forrás: MTI)

Kép1: A Margit-szigeti, Domonkos rendi kolostor romjainak légi fotója. Kép: Civertan. Kép forrása: Wikipédia

Kép2: Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt. Kép forrása: ttk.elte.hu

Kép3: Béla macsói herceg szobrászi arcrekonstrukciója Kustár Ágnes és Balikó András munkája. Magyar Természettudományi Múzeum, Arcrekonstrukciók gyűjteménye. Kép forrása: Magyar Természettudományi Múzeum Facebook-oldala