2025. szeptember 16., kedd,  Edit
 
 
 
 

Címlap

[Közéleti tények]
2025. szeptember 15., hétfő
Simonyi Imre születésnapjára
Az előző rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt – Százöt éve született a József Attila-díjas költő
Szerző: Árpási Zoltán - Szőke Margit
Ha egy városnak lehet költője – miért ne lehetne (?) –, akkor Gyulának Simonyi Imre a költője volt. Verseiben emléket állított a második világháború előtti, azóta részben elpusztult városnak.

Simonyi Imre (eredeti neve Szmola Imre – Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.) József Attila-díjas költő szobra Gyulán, a Dob és a Karácsonyi János utca találkozásánál. Kiss László György alkotását 2003. szeptember 13-án avatták. Kép: Szőke Margit – Vitalap.hu

 

Simonyi (eredetileg: Szmola) Imre 1920-ban született Simonyifalván (nevét is innen vette fel). Gyerekként már Gyulán élt. 1945 februárjától egy évig szerkesztette az Alföld című lapot, majd 1946 júniusa és 1947 februárja között a kisgazda Gyulai Kis Újság főmunkatársa volt. A lap megszűnése után alkalmi munkákból élt Budapesten. 1956 forradalmi napjaiban a Gyulai Hírlap felelős szerkesztője volt. 1956 decemberében letartóztatták, és „ellenforradalmi” tevékenységéért Kistarcsára internálták, 1957-es szabadulása után Budapesten volt segédmunkás. 1967-től Gyulán élt. Első verseskötete Tisztességes írás címmel az 1956-os forradalom idején jelent meg. Haláláig további hat verses- és két prózai kötete látott napvilágot. 1974-ben József Attila-díjat kapott, az egykori, Dob utcai lakóhelye közelében lévő teret pedig róla nevezték el, ahol mellszobrát is felállították.

 

Simonyi az előző rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt. A helyi hatalmasságok – különösen az 1956-os forradalom után – megpróbálták ellehetetleníteni. Verseit a helyi lapból kitiltották, a pártközpontban feljelentették (aminek nem lett következménye), de mást nem tudtak (nem mertek) tenni ellene. Kényszeredetten mosolyogtak, amikor „irritáló” módon, urakra emlékeztető tartással végigvonult az utcán.

 

Méltóságteljes, elegáns megjelenése – az utcán csak így lehetett látni – vonzotta a tekintetet. Simonyi Imre még ellenségei szerint is jelenség volt. Hozzátartozott a régi Gyulához, mint a Görbe utca, a Százéves (Reinhardt) cukrászda vagy a szomorúfüzes Körös-part. Szinte sugallta: a polgár az utcán is minden tekintetben – öltözékében, tartásában, modorában is – legyen polgár.

 

Simonyi Imre 1994-ben hunyt el. (Forrás: Árpási Zoltán: História napról lapra – 365 + 1 történet Gyuláról. Gyula, 2021. Magánkiadás)

 

Simonyi Imre előad a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban, 1980 körül, valószínűleg a 60. születésnapja alkalmából rendezett esten. Kép: Martin Gábor. Kép forrása: Wikipédia

 

--------------------

 

Simonyi Imre 1926-ban, édesanyjával, Gyulára települt át. Itt érettségizett 1940-ben, 1940–1944 között tisztviselő, „szellemi ínségmunkás”. A nevét Simonyira változtatta. A bevonulás megtagadása miatt, 1943-ban, hadbíróság elé került. A katonai behívó elől, 1944 szeptemberében, elrejtőzött. Az Alföld című újság szerkesztője volt 1945 – 1949 között, majd 1946–1949 között, a Gyulai Kis Újság felelős szerkesztője volt. Az újság megszűntével, 1949-ben, munka nélkül maradt. Ezután,1952–1956 között segédmunkás, napszámos, Budapesten. A Gyulai Hírlap felelős szerkesztője lett 1956 – 1957 között. „Ellenforradalmi” tevékenységéért 1956. december 17-én, letartóztatták, majd Kistarcsára internálták, 1957 elején figyelmeztetéssel szabadon bocsátották. Ezután, ismét Budapesten lett segédmunkás, 1967-ben visszaköltözött Gyulára. Csaknem 30 éves szilencium után, 1985-ben, a Békés Megyei Népújság közölte Kohán György című versét. (Forrás: Wikipédia)

 

Simonyi Imre alakja, versei nagy népszerűségnek örvendtek Gyulán. A képen, a régi Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, a 60. születésnapja alkalmából rendezett est közönsége. Kép: Béla Ottó. Kép forrása: Magángyűjtemény

 

 ------------------------

 

Simonyi Imre: Önéletrajz                               

 

hatéves koromig
analfabéta voltam

emlékszem
hatéves koromig
teljes mértékben
szót értettem
kortársaimmal

 

----------------------

 

Simonyi Imre: Ússz át

 

ússz át a túlsó partra és ott
fújd ki magadat és örülj
hogy ím ez itten már a túlsó part

és aztán ottan tekints talpad alá
s értsd meg végre s törődj bele s vonj vállat
hogy mindig mindenütt az innenső van

 

-------------------

 

Simonyi Imre a Békés Megyei Népújság – majd Békés Megyei Hírlap – főszerkesztőjével, dr. Árpási Zoltánnal, Budapesten, 1989-ben. Először a Békés Megyei Népújság közölte 1985-ben, a költő Kohán György című versét. Kép forrása: Magángyűjtemény

 

Kép1: Simonyi Imre (eredeti neve Szmola Imre – Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.) József Attila-díjas költő szobra Gyulán, a Dob és a Karácsonyi János utca találkozásánál. Kiss László György alkotását 2003. szeptember 13-án avatták. Kép: Szőke Margit – Vitalap.hu

 

Kép2: Simonyi Imre előad a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban, 1980 körül, valószínűleg a 60. születésnapja alkalmából rendezett esten. Kép: Martin Gábor. Kép forrása: Wikipédia

 

Kép3: Simonyi Imre alakja, versei nagy népszerűségnek örvendtek Gyulán. A képen, a régi Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, a 60. születésnapja alkalmából rendezett est közönsége. Kép: Béla Ottó. Kép forrása: Magángyűjtemény

 

Kép4: Simonyi Imre a Békés Megyei Népújság – majd Békés Megyei Hírlap – főszerkesztőjével, dr. Árpási Zoltánnal, Budapesten, 1989-ben. Először a Békés Megyei Népújság közölte 1985-ben, a költő Kohán György című versét. Kép forrása: Magángyűjtemény

 

 



<
++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.