Címlap

Nos, hogy érthető legyek, felfedem a titkomat. Éjjelente, amikor alámerülök a sejtelmek óceánjába, egy távoli korban, az ókor Agoráján találom magam. Megejtő, ahogy a kőoszlopok között a régmúlt tárul elém, nyüzsgő, elmélkedő emberekkel. A tudós világ nagyjai hadakoznak itt egymással, az ember küldetéséről, a lét bizonyosságairól. Abban az egyben mindannyian egyetértenek, hogy az élet nagy kérdéseiben csak párbeszéddel lehet eligazodni. A gyülekezést leginkább a mester, Szókratész személye vonzza, noha a Nagy Tanácsban nem kedvelik, vélik, hogy a szavai lázítanak, a gondolkodókat a hatalmasok ellen fordítják. Vélemények ütköznek, de többségében az okulni vágyókat nem riasztja vissza a Nagy Tanács ellenállása, keresik Szókratész társaságát. A nagy gondolkodó hatása alól magamat sem tudom kivonni, bár a figyelmem gyakran elkalandozik. Minduntalan egy ámulatba ejtő eszköz zaklatja fel a fantáziám, ami előtt ülök, és amiből a kíváncsiságomat kielégíthetem.

ª

Az évek teltek, rajtam kívül, képzeletem alakzatai felett is múlt az idő. A technikai remekmű, fantáziám fantomja, valóság lett, computernek nevezik. Éjszakáim álomképeit, elmém sugarait továbbítom rajta az elektronikus hullámtérben, miközben izgatottan várok egy üzenetre, ami eligazít az ész tengerének végtelenjében.

Sok minden átalakult, de álmaim színhelyének hangulata szinte semmit. Amennyit mégis, annak egy ifjú az oka, akinek az értelme lenyűgöző. Akárcsak régen, a szócsatákat még mindig Szókratész irányítja, bár az ifjú legalább akkora befolyással bír, mint mestere. Ennek ellenére a nagy tudós nem félti tőle a hírnevét. Ez a rendkívüli emberek tulajdonsága. És, ami igazán tiszteletreméltó, hogy még csak nem is ellenkezik vele, akit fiamnak szólít, időnként meg Platónnak. Ugyanúgy, ahogy a mester, a tanítvány szelleme is impozáns, aki mindig készen áll a kérdéssel, ahogy a válasszal is.

- Mester, akármint is van, nem találod úgy, hogy a nép uralma hanyatlóban, miközben a hitelezők, a dúsgazdag kereskedők kezébe kerül a hatalom? Neked nem tűnik úgy, mintha a demokrácia bukásra lenne ítélve? – tette fel a kérdést egyik alkalommal az ifjú. A mester hosszabb szünet után válaszolt.

- A kérdésed lassan idejét múlja, hiszen a demokrácia már a temetési szertartását üli. Ami azt illeti, szerintem már a születésekor halálra volt ítélve. A demokrácia oldhatatlan ellentétek szülője. A struktúra, amelyben a társadalmi vezetők, alárendeltjei lesznek a pénz hatalmának, a hírnévnek, inkább kiélezi az értelem és az anyagi javak közötti ellentéteket, mintsem oldaná… - folytatta volna, de az ifjú óvatosan közbeszólt.

- Mondd Mester, szerinted, mi árt jobban a szellem gyarapodásának, a gazdagság, netán az ínség?

- Ó, te ifjú titán! Csak figyeld, mennyivel könnyebb dolga van a tehetős rétegnek. Nekik több idejük és pénzük jut a tanulásra, tudásuk csiszolására, miközben a szükség nyomorúságában sínylődők, az értelem sötétségében botorkálnak. Ők a puszta megélhetésükért való küzdelemben emésztik magukat, szellemi erőfeszítésre már nem futja az erejükből.

- Akkor, ezek szerint a világ egészének jólétre kellene jutnia, hogy értékes, értelmes életről beszélhessünk?

- A világ számára fiam, az önzetlenség lenne az egyetlen megoldás.

- Mester, ezzel azt sugallod, mintha a pusztulás és nyomorúság, ami ártatlan embereket sújt, azok vádolhatók, akik lelketlenül kizsigerelik őket?

- Ezt kiderítenünk, nem könnyű feladat. Az ember egyszerre csodálatra méltó, de elborzasztó is.

ª

Erősen kivilágított szobában ülök. „Kötetlen beszélgetés a kor filozófiájáról” címen hívtak meg a Négyes-csatornába. Elfogadtam a felkérést, de szándékosan nem készültem rá. Eltökéltem, ami megfogalmazódik bennem, azt válaszolom. A riporter nem sokáig várakoztatott.

- Professzor úr, lehet, hogy furcsállja a kérdést, de beszélne arról, hogy ön szerint, van még jövője a filozófiának? Esetleg az anyagi falánkság, amely végletek közzé sodorja az emberiséget, erősebbnek bizonyul és okozza netán a végzetét?

A kérdésre az agyam sebesen dolgozni kezdett. Mit mondhatnék erre én, a filozófus? Nemet semmiképp sem, mert akkor a saját meggyőződésemet küldeném máglyára. Az igenlés meg túl egyértelmű lenne.

- A kérdés érdekes, de nem elképesztő. Bátran merem állítani, hogy Platón és az általa megalkotott filozófia örökérvényű, lehet mondani, napjainkra lett igazán aktuális.

- Bocsássa meg, de miért éppen Platón elmélkedését tartja érvelésre alkalmasnak? Úgy találja, hogy nincs említésre méltóbb korgondolat?

- Világunknak vannak gondolkodó vándorai, ilyen Platón is, aki túlél minden korszakot. Ezért helyesebb inkább az a kérdés, hogy nyújtott-e időszerűbbet a filozófia az eltelt kétezer-négyszáz év alatt?

- Kérem professzor úr, akkor adjon választ erre!

- Nos, az ókor filozófusai az emberit tették istenivé, utódaik az istenit teszik emberivé. Talán ennyi a változás. Platón nemcsak filozófus, jó politikus is volt. Felismerte, hogy mindkettő adekvátan alakítja a történelmet. Míg a politika megoldást kínál, a filozófia az elméletét dolgozza ki. De egyik sem építő, a jó, az erény, a tisztes szándék nélkül. Csakis ezek érvényelülésével beszélhetünk magasabb rendű értékek győzelméről.

- Kifejtené ezt bővebben professzor úr! – kérlelt a riporter.

- Miért is ne, ha ezzel közelebb kerülhetünk az igazsághoz.

ª

Hirtelen, az agyamba bevillant egy jelenet az Agorán, ahol éppen Platón elmélkedett Szókratésszel.

- Mondd Mester, jól gondolom, hogy a politikusoknak egyszerűbb dolguk van, mint a filozófusoknak, ők könnyebben győzik meg a polgárokat?

- Jó úton jársz Platón. Sajnálatos, de értelemmel, sokkal nehezebb célt érni, mint az elhitetés fortélyaival. Lásd, a politikusok többsége elfordul az igazságtól, ezért pusztán a kenyeret ígérik a népnek, hol olcsó szavakkal, hol a szájhős csalárdságával. És a sikerhez semmi mást nem kell tenniük, csak figyelni a tömeget, ők majd a szájukba adják azt, amit vissza akarnak hallani. Az akarat és a cél kedveli a tömeg jelenlétét, megerősödik a tömeg jelenlétében. A tudást kevesebben éhezik, mint a kenyeret, ezért lesz a nép hiszékenységének áldozata. A jó törekvés, nos, az álnokság céltáblája, ezért kevesebb az esélye a győzelemre.

- Mester, le kellene írnod, amiket elmélkedel! Nem volna szabad hagyni a gondolataidat elveszni!

- Gyermeki lélek vagy még Platón, de majd rájössz, ha az elméleteink most nem hatnak, akkor sohasem. Bármennyi évezred is telik el, az emberiség mindig keresni fogja az adott kor filozófiáját, és csak a maga holdudvarában bolyong.

ª

A lámpák erős fénye, a meleg, ami belőlük sugárzott, visszahozott a jelenbe. Az időt nem érzékeltem, ami a kérdés óta eltelt, de a válaszom megszületett.

- Egy filozófus élete örökös várakozás. Várakozás egy csodára, ami megvilágosítja. Annyira már rájöttem, hogy a jelen a múlt folyama, nem lehet belőle egyszerűen kilépni. És bármennyi idő telik is el, ha nem találunk megoldást, akkor csak vesztegelünk a saját tehetetlenségünkben. Én, az ember, szenvedek a gondolattalanságtól, a szellemi és erkölcsi toporgásától, de kapaszkodónak mindig megtalálom Platónt. Álmaim emóciói átemelnek egy másik világba, ám tudatilag maradok a jelenben. Platón, úgy tűnik, legyőzi az időt, túléli a történelem fergetegét. Az ő következtetései örökérvényűek, filozófiája a gondolkodás csatornája. Senki sem lépett fel a majd két és félezer év alatt, akiről bebizonyosodott volna, hogy igazabb tanok felismerője lett volna, mint ő.

- Professzor úr, mintha ezzel megerősítené azt, hogy Platónon kívül nincs időtállóbb bölcselet. Akkor ezt tekinthetjük annak, miszerint önmagát is követőnek tekinti, és nem teremtőnek? Mármint új filozófiát értek alatta.

- Erre egyszerű a magyarázat. Amikor követünk valakit, elismerjük, hogy az általa képviselt utat magunkévá tettük, de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel véget is ért a kutatásunk. Bármely korban a filozófusnak „A jó értelmét és az erényt kell mindenekelőtt diadalra vinni”, ahogy Platón fogalmazott. Azt kell szem előtt tartania, hogy az embernek anyagi javai mellett lelke is van. Mert, ha nem így látja, akkor semmit sem tesz a világért. Ugyanis, ha nem helyes a gondolkodásunk, nem tudjuk, kivel, miért, hogyan, mi ellen kell küzdenünk. Kizárólag megértéssel és elfogadással érhető el változás.

- A jó, az erény, ön szerint még létező vágy az emberiségben, vagy az évezredek során letett ennek reményéről?

- Ha a jó és az igazság nem létezne, akkor az emberiség sem létezne már. A gonoszság elsöprő erő, de minden bizonnyal, nem az egyetlen. Sajnos a szociális hátrány kitermeli a bűn legádázabb formáit. A miért élek helyett, a hogyan élek lett a legfontosabb kérdés. Pontosan ezért mélyülnek az ellentmondások, a társadalmi visszaélések: a csalás, az erőszak, a korrupció, a szervezett bűnözés. Planétánkat a lelketlenség emészti fel. Mindezek ellenére, bár az erény, a tisztesség erőtlenebbnek látszik, ám mégis képes megállítani a vészt, ha nem is erőszakkal, de a választás hatalmával. Jelen esetben a hatalom fogalmát most ne a köznapi értelemben vegyük, hanem úgy, amit takar. A hatalom voltaképp egy hatás, ami képes olyan befolyással bírni, hogy szándékában, de akár a jellemében is megváltoztathatja az egyént. Az emberek megrettennek az erőtől, de valami, ami hatással van rájuk, tartósabb, mélyebb és megrendítőbb nyomot képes hagyni bennük.

- Ön szerint, mi lehet az az idea, ami akkora hatással bír, hogy megváltoztasson egy embert?

- A jó, és a morális élet iránti vágy. Annak felismerése, hogy a minőségi élet mindenkit megillet. Ezért nem lehet boldogságról beszélni addig, amíg mások szenvednek. Ennek feltétel pedig az önzetlenség és a szeretet.

- Netán, ön egy egyetemes szeretetben képzeli el az emberiség jövőjét?

- A szeretetet nem pusztán érzelem. A szeretet, a jó és igaz dolgok másoknak átadott tapasztalata. Ilyen vonatkozásban nagyon is cselekvő fogalom. Valamikor itt járt a Földön egy igaz „filozófus”, Jézus, ő nem puszta szavakkal, hanem tettekkel bizonyította, hogy lehet önfeláldozó életet élni a jobbításért. Őt sem felejtette el a világ, akárcsak Platónt, csak sajnos egyikőjük tanai sem képesek gyökeret ereszteni az önző emberekben, azokban, akik kizárólag a jelen rabjai. Jézus azt tanította, hogy az ember nem kész, befejezett lényként jön a világra, hanem abból a célból, hogy fejlődjön. Vagyis, képessége és akarata által a legnagyobb értékek részese lehessen, és ne csak sodródjon az élet terhei alatt. Így, alapvető változásoknak kell végbemenni a gondolkodásában, a gazdasági, társadalmi és politikai életben, de a közvetlen kapcsolatokban is, hogy a jó irányába mozduljon el a világ.

- Tudjuk, hogy Platón egy igaz állam megvalósulásában látta az emberiség jövőjét. Ön szerint is elképzelhető ez a hipotézis?

- Hiszem, hogy egy morális alapokon nyugvó állam, egy szilárd erkölcsi világrend lehet csak a megoldás. Ha a szeretet, az önzetlenség, a felelősség karöltve jár, s mindezek államilag elvárt, de példamutató értékekben kinyilvánított akarattá válik, akkor az emberek függési viszonyában biztosítja, hogy a bűn ne válhasson uralkodóvá. A biztonság csak erkölcsileg emelkedett kormányzás, és tisztességes szándék árán valósulhat meg.

- Professzor úr! Nem gondolja, hogy mindez puszta ábránd?

- Felelőtlenség lenne erre igent, vagy nemet mondanom, de tény, hogy sok értékes ábránd sokra vihető.

- Professzor úr! Ennél nem lehetett volna nemesebb gondolatokkal befejezni ezt a beszélgetést. Köszönöm, hogy eleget tett a meghívásnak.

- Én köszönöm a felkérést, zárszóként pedig annyit, én bízom benne, hogy az igaz filozófia követőkre talál.

ªªª

Kép1: Platón szobra. Kép forrása: Wikipédia

Kép2: Görög épületrom. Kép forrása: Wikipédia