Civilek

A polgárosodott Aradon 1818. június 16-án indult meg állandó társulattal a magyar nyelvű és szellemiségű színjátszás. Addig vándorszínészek játékát értékelhették a helyiek. Az alapítással megelőzték a „szomszédvárat”, a nagy rivális Temesvárt is. (Csak zárójelben említjük meg, hogy ugyancsak e városban jött létre az akkori Magyarország első önkéntes tűzoltó egylete, 1835-ben. Ez – szintén – a polgárosodás erős jegye volt.) Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke (az esemény ötletgazdája) nyitotta meg a szimpózium munkáját, majd többen is köszöntötték a megjelenteket, s üdvözölték a jeles eseményt.

Bognár Levente, Arad alpolgármestere térben is elhelyezte a várost, utalt annak „se nem Bánság, se nem Partium” voltára. Támogatta, hogy beszéljenek a város színháztörténetéről, s írásban is szóljanak róla. Kiemelte azt a sikert, hogy az aradi városvezetés anyagilag is jelentős mértékben hozzájárult a rendezvény megvalósulásához, s Arad kulturális programjának részévé tette azt.

Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület elnöke utalt arra, hogy a tisztes évforduló alkalmából az egyesület szép múltú és életteli jelenű kulturális folyóirata, a 3 Havi Szemle (ezúttal 100 oldalasra bővített) egészét e témának szentelték, illetve egyesületük „Arad a Bánság és a Partium határán – Arad színházi múltja és jelene” címmel magyar–román nyelvű könyvet jelentetett meg. A kötet a szimpóziumon elhangzott előadások szövegét tartalmazza, kiegészülve Puskel Péter és Ujj János egy-egy tanulmányával. A román és német állampolgársággal is rendelkező Tamás Péter üzletember, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja ugyancsak köszöntötte a megjelenteket, s a szinte páratlan eseményt.

Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, a román parlament képviselője méltatta az egyesület szimpóziumot életre hívó tevékenységét. E napot a magyarok kultúrája, identitása ünnepeként említette. Az évszázados történelmi eseményekre utalva felhívta a figyelmet arra, hogy mindenek ellenére a magyarok az aradi városházán, a színházban tudnak ma ünnepet ülni. Emlékeztetett, hogy a helyi magyarságnak erős képviselete van az aradi városházán, s ennek is köszönhető, hogy a program költségeit döntően a város állja.

A kétszáz évvel korábbi történésre, az azóta eltelt idő magyar színházzal kapcsolatos eseményeire emlékeztek a felkért előadók.

Dr. Sirató Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárának vezetője, színháztörténész szép és okos, ugyanakkor közérthető gondolatokkal örvendeztette meg a jelenlévőket. Többek között rámutatott: ha Aradon a magyarok nem akartak volna, nem akarnának ma is színházat, akkor az nem lenne. Kétszáz éve azért született meg itt a színház, mert voltak színjátszók, közönség és alkalmas épület – tette hozzá. Aradot különleges városnak mondta, amolyan „Európa-klubnak”, mely saját szellemiségéből táplálkozik, húzzák a határokat ide vagy oda.

Piroska Katalin az előadásával hatalmas ívet rajzolt az aradi színjátszás (főként) 1945-ig húzó időszakainak felvillantásával. Piroska István (aki az előtte megszólaló előadó férje) képek hosszú sorával illusztrálta mondandóját, tallózott színházigazgatók, rendezők, színészek végtelennek tűnő tablójából. (Ők ketten országos hírű és nemzetközi értékelésű színháztörténeti anyagot állítottak össze.) Országszerte ma is ismert nevű színészek, rendezők, direktorok hada bukkant elő az idők homályából általuk. Legfeljebb azon lepődtünk meg kissé, hogy az aradi születésű, s egykor a városban is fellépett Jávor Pál neve most homályban maradt. Pedig e remek kettős nem is olyan régen éppen őt állította egyik előadásuk homlokterébe. (Az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen gondozásában, nemrégen látott napvilágot az az aradi magyar színháztörténeti monográfia, melynek ők a szerzői.) Földesdy Gabriella budapesti színikritikus igyekezett szélesebb látótérbe helyezni egyes Aradon is megfordult színházi egyéniségeket. (A rövid életű, annál hatékonyabb Csiky Gergelyt feltétlenül közéjük tartozónak találta.)  

Dr. Fleisz János nagyváradi történész egyetemi tanárhoz méltó, érdekfeszítő előadásban vázolt fel egyes, Aradot, Nagyváradot és (kissé oldalvást) Kolozsvárt valamilyen módon átfogó színháztörténeti eseményeket, (önkéntes vagy kényszerű) szerveződéseket.

*

A Kölcsey Egyesület meghívta szimpóziumra a gyulai Mersz Közhasznú Alapítvány képviselőit is. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Kiss József személye alaposan kitágította e képviselet jelentőségét, hiszen ő egyben a Gyulai Idegenforgalmi Egyesületnek, illetve a Gyulai Civil Szervezetek Szövetségének elnöke is. A nap folyamán Berecz Gábor és Kiss József időt talált arra, hogy megerősítsék egyesületük és alapítványuk tevékenységének szorosabbá tételére vonatkozó elhatározásukat.  Ennek részeként az aradi egyesület képviselői hamarosan Gyulára látogatnak.