Címlap

Szöllősi Réka osztályfőnök és tanítványai (valamennyien tanteremvándorok) egy másik, máshol megtartott óráról zúdultak be a bázisuknak számító tanterembe. Pillanatok alatt vetítésre készen állt a helyiség, a diákok a padsorok szélére „földelték le” a hátizsákjaikat. (Ezzel száműzték is a sok évtizedes, évszázados tanári felszólítás eshetőségét: „A táskákat mindenki tegye be a padba!”) A projektor kezelése az „of.”-ra (vagy -re?) hárult, Kmetykó András pedig vastagon beborította a tanári asztalt szemléltetésre szánt könyvekkel, melyeket akkora utazótáskából varázsolt elő, melyről maga sem állta meg nem megjegyezni: elmehetne vele akár könyvügynöknek is. (Persze nem tudni, dívik-e még e szakma…)

Kmetykó András nem kezdte Czeizel Endréről szóló előadását „in medias res” (a mai diákok ezt a horatiusi kifejezést talán úgy fordítanák újabb magyarra: nem vágott a lecsó közepébe), hanem előbb – elősegítendő a fiatalok szemléletformálását – Szent-Györgyi Albert szellemét idézte meg. Aki akart, akár el is gondolkodhatott azon a megállapításon, hogy boldog felnőtt csak abból a diákból lehet, aki boldog gyerek volt. Nyilván Kmelykó András sem bújhatott ki pedagógusi bőréből, így aztán egy finom utalás(és persze kérdés-)sorozattal átismételte, átismételtette az egy héttel korábbi előadásán megismert három hatalmas matemetikus-pedagógus tudósról megismertek lényegét.

KmetykóAndrás – úgy mondhatnánk – amolyan atyai jó barátságban állt Czeizel Endrével, az orvos-genetikus-íróval, aki persze ennél is többet tett le életművével a magyarság, az emberiség asztalára: páratlan tudományos ismeretterjesztő, korszakos tehetséggondozó is volt. Mint KmetykóAndrás kiemelte megközelítése lényegét: szívéhez közelálló ember volt. Személyes hangú múltidézésében megemlítette, hogy – miként az magyarok millióival megtörtént akkoriban – egyik hatalmas sikerű televíziós előadássorozatának sugárzásakor ismerkedett meg Czeizel Endrével, egyelőre a képernyő közvetítésével. (Miként az előadó kis kérdezz-felelekkel rávezette a hallgatóságát, akkoriban a szerelem állt érdeklődése homlokterében – kissé matekosabban: középpontjában.) Czeizel Endre akkori és későbbi előadásai lényegi következményeként emelte ki, hogy azok egyszerre hatottak a szívre és az észre, s a szűken vett témáit átszőtték a művészetek, a biológiai ismeretek. Az előadó a  diákoknak elárulta, hogy az első benyomást követően 25 év múlva találkozott személyesen is Czeizel Endrével, aki mögött akkor már páratlan sikerű előadások, könyvek és cikke álltak, ez utóbbiak például az akkoriban hatalmas olvasótáború Nők Lapjában is megjelentek. Nagy levegőt vett, s elhívta Békéscsabára előadást tartani. („Igen”-jét úgy vártam, ahogy azt egy házasságkötő teremben szokás – érzékeltette az akkori várakozását Kmetykó András.)  Még a meghirdetett előadás címére is emlékszik: „Matematika és genetika”. Ezt követően, szervezésében közel 50 előadást tartott a békési megyeszékhelyen Czeizel Endre. (Közben ő maga úgy 70 Czeizel-előadást nézett-hallgatott meg országszerte.) Könyveit sorra elolvasta és megőrizte, s természetesen beszélgetések sora szegélyezte a több évtizedes utat. (Kmetykó András – vérbeli matematikusként – ezt nem egészen így fogalmazta meg, számszerűsítette a dolgot: 100 beszélgetésről van szó, melyek révén a világ egyes történésit, mozzanatait immár másként látja.)  

E ponton Kmetykó András ismét a nevelés általában rögös, az itt érzékeltek szerint viszont alig észrevehető útjára csábította ifjú hallgatóságát. Előbb a tudósi életmódról villantott fel ezt-azt, majd az osztály tanulói által feltett kérdésekre direkt módon is válaszokat keresett.

Ezek között tallózva álljon itt néhány! Mit csinál egy tudós? – Gondolkodik. A tudósok miért viselnek mind szemüveget? – Ez ugyan rejtély, de tény: legtöbbjük alacsony és rövidlátó. A tudósok sokat keresnek? – Erre a válasz: Szent-Györgyi Albert például 33 évesen Angliában élt feleségével, gyermekével, s gyakorlatilag nyomorogtak. Kutatásai eredményeként aztán pár év múlva, 1937-ben elnyerte az orvosi-élettani Nobel-díjat, ami mesés összeggel járt. Persze az igazi tudós ember nem a pénzért, hanem szenvedélyből, elhivatottságból, elkötelezettségből munkálkodik. Vannak-e véletlenek? – Kmetykó András ezt azzal zárta rövidre, hogy „Nem tudom”. A tudósok „kockák”? – E kérdés megválaszolásához az előadó előbb a diákok értelmezési segítségét igényelte. Kiderült, hogy a kocka ez esetben elsődlegesen nem geometriai fogalom, hanem a „csőlátás”, a „csak matek és semmi más” szinonimája. Kmetykó András felsorolt néhány olyan sport-, művészetkedvelői és más erényt, melynek birtokában voltak nagy tudósok is.

Czeizel Endréről megtudhattuk, hogy 1935-ben egy varrónő és egy szobafestő apa gyermekeként született. Nyolcosztályos egyházi iskolába íratták be, szerették volna, ha idővel egyetemet végez. Oly korban élt (ki tudja, mikor van és mikor nincs „oly kor”?), amikor érzékeny gyermeki lelkét meg-megbántották. Gimnazista korában leginkább a foci érdekelte (megvolt hozzá a tehetsége is), ettől függetlenül kitűnő eredménnyel érettségizett. Szívéhez közel a történekem és az irodalom állt. Aztán orvosi egyetemre jelentkezett, de mert édesapja „maszek” volt, felkészültsége ellenére, a kor szabályai szerint nem vették fel. De mert Budapesten, a Vasasban futballozott, valamely vezető elintézte, hogy mégis megkezdhesse egyetemi tanulmányait. Aztán májgyulladása lett, ennek következtében már nem tudott végigjátszani egy egész meccset, így abba kellett hagynia a labdarúgást. Harmadéves diák korától már tanított is az egyetemen… Diplomáját 1959-ben szerezte meg. Volt azért egy kis közjáték is tanulmányai sorában: 1957-ben nyilvános fórumon kifejtette az egyetemen, hogy szerinte 1956-ban forradalom volt Magyarországon, s szabadságharc is, mert ahogy 1848-49-ben a Habsburg-elnyomás ellen keltek fel a magyarok, ezt tették egy éve is a szovjetek ellenében, akik ugyancsak idegen hatalomként telepedtek az országra… Ezt is megúszta, „csak” annyi következménye lett, hogy kijelentették: soha nem taníthat egyetemen.   

Czeizel Endrének a példaképe Semmelweis Ignác volt, az „anyák megmentője”. (Czeizel Endre pedig munkásságával a „gyermekek megmentője” – nem hivatalos – címet érdemelte ki.) Számszerűsítve, 34 ezer olyan ember születhetett meg, akiről magzatkorában nélküle már lemondtak volna.  S akkor még nem is beszéltünk az ő utódaik tömegéről. (Az érintettek csak Czeizel-gyerekként aposztrofálják magukat.) Ha nem is nyilvánvaló, de logikus: Czeizel Endre – abbéli munkássága elismeréseként – hosszú évekig a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke volt. (Utána megkapta az „örökös elnök” címet is.) Ahogy mondják, a II. világháború óta eltelt idő legjelentősebb magyar tehetséggondozójaként tarthatjuk számon. Világviszonylatban is nagy ívű, széles panorámájú az a munkássága, melyet a sors és a tehetség összefüggéseinek „feltérképezésében” fejtett ki.

A röpke tanóra során fényképeket is láthattunk Czeizel Endre életéből. A program záróakkordjaként Kmetykó András egy Czeizel-könyvet adományozott az osztálynak, nem titkoltan azért, annak reményében, hogy a diákok kézről kézre adva elolvassák majd. Olyan kötet ez, melyet forgatva valóban nem az iskolának, hanem az életnek lehet tanulni. A címe: „Felkészülés a családi életre”.