2022. június 30., csütörtök,  Pál
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2022. május 10., kedd
Húsz év az orgonák felvirágzásának jegyében
A szabadság vágyának erejével vert gyökeret Sipos István Nagybánhegyesen
Szerző: László Erzsébet
Gyerekkorában sok időt töltött a nagyszülőknél Nagybánhegyesen, főleg nyáron. Korán felismerte a pesti lét korlátait; hiába volt biciklije, nem mehetett ki a forgalmas utcára, kismotort is szeretett volna, de a szülők nem engedték. Falun viszont napokon keresztül taposhatta a pedált. Aszfalt csupán a főutat borította, a földes mellékutcákon nyugalom honolt. A főúton persze figyelni kellett, ám a hetvenes években azt sem sok autó koptatta. Sipos István hangszerész, orgonarestaurátor, karnagy, kántor méltó helyen idézte a múltat a húszéves érfordulón: a békéscsabai, Deák utcai református templomban kerestük fel, ahol kis időre megszakította a patinás orgona javítását, hogy élete állomásairól beszélgessünk.

A 25 Békés megyei orgona közül kiemelkedik Sipos István munkásságában a békéscsabai belvárosi katolikus templom 1914-ben készült, utóromantikus stílusú Rieger-orgonájának teljes felújítása. Felvételünk 2020. szeptemberében készült

 

Az egyszerűségében is gyönyörű református templomba nem fért nagy orgona, mégis csodás éke a belső térnek. A sípok és más építőelemek most is katonás rendben hevertek mindenhol, hogy lépni is alig lehetett. Ezen a hétfőn kezdődött a munka. Előtte két, orgonához készült motort hozott Sipos István a Győr melletti Vámosszabadiból, az egyik ide kell, a másik a hódmezővásárhelyi, susáni református templom hangszeréhez, merthogy ott is dolgozik párhuzamosan, meg Budapesten is, s ha végzett, a Gyulai evangélikus templom lesz a következő állomás.

 

Követni is nehéz volt, honnan hová cikázik a mester, de maradtunk a Deák utcai helyszínen: egy kisebb javítást igényel a hangszer, ugyanis 2000-ben már átfogó felújítást kapott. Ezúttal tisztítani, hangolni kell, bőrözik a fújtatót, ami eddig külön helyiségben volt, ezután viszont egy hangszigetelő ládába kerül az orgonaszekrény mögött. S mindezek megkoronázásaként beszereli a motort. Az orgona is jubilál: éppen 110 éves, 1912-ben készült, két esztendővel korábban, mint a békéscsabai, belvárosi katolikus templom hangszere. Rieger Ottó műhelyében ,,született” osztrák területen, és az Opus 1821-es számot viseli, azaz, ez a hangszer volt az 1821. a gyárban építettek közül. A méretei szerények, egy manuálos, 11 regiszteres, pneumatikus, kúpládás traktúrázatú. Ez a csodaszerkezet 22 évvel ezelőttig kibírta nagyobb javítások nélkül, a mester akkor szedte szét úgy igazából, és javította meg az elhasználódott részeket. Sipos István akkor még Budapesten élt, de már tudtak róla itt, a békési székhelyen. Az akkori lelkész házaspár jelenleg Óbudán teljesít szolgálatot. Megújultával a hangszerek királynője gyülekezeti célra tökéletes lesz, de esetenként hangversenyeken is megszólalhat.

 

 

Május végére készülhet el a békéscsabai református templom 120 éves orgonájának felújítása

 Amikor az orgonák megmentőjétől megkérdeztem, mi adta a legfőbb késztetést a vidékre költözéshez, visszatért gyerekkori élményeihez:

– A szabadságot kaptam meg Nagybánhegyesen, sokkal inkább, mint Pesten. Az itteni lét egyenlő volt számomra a szabadsággal. Az orgonaépítés rendszeresen vidéki munkára hívott, és minduntalan beigazolódott, hogy ez az élet sokkal jobban tetszik nekem. A nagyszülői házban a nagynéném lakik, én pedig egy másik házat vettem Nagybánhegyesen.

 

Nagy ismertséggel nem bírt a faluban Sipos István csakúgy, mint az egész országban. Azt hitte, ezzel nem kockáztat semmit, aztán mégis kiderült, döcögősen teltek az első évek. Ebben a 2008 körüli gazdasági válság is szerepet játszott, és jóval kevesebb munkát adott.

 

Átalakult a világ húsz esztendő alatt, és annak, hogy Sipos István sosem adta fel, mostanra beérett a gyümölcse. Ismertté vált, sok helyen dolgozott, és ma is sorakoznak nála a felkérések. Húsvét előtt például dr. Kovács József, a gyulai választókerület országgyűlési képviselője hívta fel, hogy baj van a mezőgyáni református templom orgonájával. Egy gyors szemle igazolta, hogy ott is elérkezett a felújítás ideje.

 

 

Orgonaüzemi alapok

A hangszerészképző iskolai tanulmányok idején Sipos István a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaüzemében vett részt gyakorlati oktatáson, 1983-ban végzett. Ezzel párhuzamosan az Országos Magyar Cecília Egyesületnél végezte a kántorképző, utána az egyházi karnagy-képző szakot.

Szekszárdon, a belvárosi templomban 1986-tól 1995-ig kántor-karnagyként dolgozott. Abban az időben ismerkedett meg Szamosi Szabolccsal, aki a pécsi székesegyház orgonaművésze volt.

A következő időszakban, 1995-től 2000-ig Tarnai Endrével közösen restaurálták az orgonákat, szerte az országban.

A nagyszülők faluját, Nagybánhegyest 2002-ben választotta Sipos István végleges lakóhelyül.

 

 

Előkerült néhány kis gyűrött papírlap, rajtuk felsorolva a települések, templomok, ahol Sipos István keze nyomán új életre keltek az orgonák Békés megyében: Békéscsaba, belvárosi katolikus templom, a református templom, ahol május végéig tart a felújítás, battonyai katolikus templom, Békés, baptista gyülekezet, Csabacsűd (itt a harmónium újult meg az evangélikusoknál), Dévaványa, református templom, Elek, katolikus templom (ahol most is zajlik a munka, amit júniusig kell befejezni), Gyomaendrőd, református templom, Gyula, evangélikus templom (folyamatban van), Kétegyháza, katolikus templom (ugyancsak folyamatban van a felújítás), Kevermes, katolikus templom, Magyarbánhegyes, katolikus templom, Medgyesbodzás, katolikus templom, Medgyesegyháza, katolikusok (a harmónium újult meg), Mezőberény, a tót és a német evangélikus templom egy-egy orgonája, Mezőhegyes, katolikus templom, és az evangélikusoknál a nagy harmónium, Mezőkovácsháza, református templom, Nagykamarás, katolikus templom, Orosháza, evangélikus és katolikus templom, Szarvas, evangélikus ótemplom, Tótkomlós, evangélikus templom. A plusz egy lehet a megyehatár másik oldalán fekvő Pitvaros katolikus temploma, ahol a plébános egyúttal Mezőhegyesen is végzi szolgálatát. S persze, hogy ezzel lesz teljes a felsorolás, hiszen a 25. hangszer megújulását is jelenti Sipos István húszéves munkássága során. (Talán megengednek az olvasók egy elfogultságtól nem mentes gondolatot a lista végére, hiszen mi máshoz, mint ennek a kitartó munkának az elismeréséhez illik egy tiszteletteljes főhajtás!)

 

Sipos István koncert közben a nagybánhegyesi falunapon (Forrás: Sipos István-archívum)

 

S ha már itt tartottunk, beszéltünk a ,,leg”-ekről is, azaz, olyan esetekről, amikor már szinte lehetetlen volt orgonát ,,faragni” a romokból. Mezőkovácsházán például az orgonafújtatónak motorja sem volt, így lábbal fújtatták, hogy mégis megszólaljon. A nagykamarási hangszer a felújítás előtt húsz évig nem működött, helyette egy elektromos orgonán játszottak. A magyarbánhegyesiben csak éppen pislákolt az élet, alig lehetett megszólaltatni.

 

A két évtized alatt Sipos István igazi különlegességekkel, ritkaságokkal is találkozott. A felsorolás élén a békéscsabai belvárosi katolikus templom gyönyörű orgonáját említette a hangszerész, megjegyezve, hogy a megújulását Szamosi Szabolcs orgonaművésznek, a Filharmónia Magyarország Nkft. igazgatójának köszönheti. Ő javasolta azt is, hogy a templom koncertek helyszíne legyen. Ilyen a medgyesbodzási orgona is, melyet az aradi Dangl Antal üzemében építettek több mint 150 éve. Gyakran nevezik ékszerdoboznak, mint például Nagy István, a felvidéki Gúta orgonaművésze is, amikor Medgyesbodzáson járt, és megcsodálta a hangszert. Nagyon érdekes és ritka a nagykamarási orgona, mely egy szegedi orgonaépítő műhelyéből került ki. A szintén szegedi Soukenik János készítette a reformátuskovácsházi hangszert, ez volt az első orgona, melyet kibocsátott, így kaphatta az Opus 1-es sorszámot. Soukenik később Rukovina Jánossal közösen építette a békéscsabai evangélikus nagytemplom hangszerét. Említettük már Dangl Antal nevét, nos, az ő gyárából szállították az orgonát a mezőhegyesi templomba is. S mivel Mezőhegyes császári birtokkal rendelkezett, teljes mértékben a bécsi költségvetésből finanszírozták a hangszer beszerzését, sőt, a terveit is bécsi mester készítette, ezért a stílusa is alapvetően eltér a többi, megyénkben fellelhető orgonákétól.

 

 

Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Sipos István befejezte a medgyesbodzási katolikus templom orgonájának felújítását (Forrás: Sipos István-archívum)

Mindezek után az ember azt gondolhatja, hogy az orgonarestaurátorok élete gondtalan, rengeteg a munka, és hála nekik, csak úgy sorakoznak a megszépült, megújult hangszerek. A kép akkor teljes, ha a nehézségekről is szót ejtünk. Mint ahogy rögtön említette Sipos István, ami a lelkét nyomja: ha valaki tanulót szeretne felvenni, a sok adminisztráció és kritérium nagyon megnehezíti a teljesítést. Olyan ez – hozott hasonlatot a hangszerész –, mintha azt kérnék, hogy kézen állva járkálj. Te jót teszel azzal, hogy átadod a tudást, mégis, bosszantóan megnehezítik például azzal, hogy csak gyári gépekkel lehet dolgozni.

 

 

Ahogy korábban említettük, Sipos Istvánt nemigen ismerték ezen a vidéken, amikor ide költözött, de két évtized jócskán elegendő volt sok-sok értékes, szoros kapcsolat kiépítésére. Első helyen említette a restaurátor Farkas-Tóth László magyarbánhegyesi képzőművészt, majd Bajnai István kanonok, plébánost Battonyáról, aki elsőként ajánlott fel számára munkát, így szegődött el hozzá Sipos István kántorizálni. A sorba illik Xavér Varnus Kanadában élő orgonaművész, akinek magyarországi koncertjein rendszeresen részt vesz, mint az orgonák ügyelője, melynek során a fellépés előtt átvizsgálja, ellenőrzi a hangszert, majd előadás közben is folyamatosan figyeli a ,,viselkedését”. Szoros a kapcsolata a már említett gútai Nagy Istvánnal, akivel a Facebookon ismerkedett meg, majd elhívta Békésbe. Nem véletlenül, hiszen az egykori lakosságcsere nyomán sok gútai telepedett le a megyében. Ezenkívül Nagybánhegyesre Vágfarkasdról jöttek családok, ez a felvidéki település pedig Gúta közelében található. (Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy Nagy István egy orgonatúrán vett részt Békés megyében, akkor ismerkedett meg Sipos Istvánnal, no és a békéscsabai belvárosi katolikus templom utóromantikus stílusú Rieger-orgonájával, mely számára a legkedveltebb típusú hangszer. El is játszotta rajta az 1838-as eucharisztikus kongresszusra írt himnusz témájára alkotott művét. A vonzalom abból is ered, hogy azon a vidéken, ahol Nagy István él, sok Rieger-orgona található.) 

 

A felsorolás nem lenne teljes a békéscsabai Nagy Gyula említése nélkül. A város zeneiskolájának zongorahangolója a kapcsolatai révén sokat segített Sipos Istvánnak. Az ismeretségük pedig 1979-ig nyúlik vissza, amikor Sipos István a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaüzemében a gyakorlati oktatáson vett részt. Ebben az üzemben dolgozott az idő tájt Nagy Gyula, s itt ismerték meg egymást.

 

Beszerelés előtt az új motor a békéscsabai református templom orgonájához

 

Amikor jó másfél éve a belvárosi katolikus templom orgonáját szedte ízeire Sipos István, akkor beszélt arról, hogy az első világháborúig tartott az orgonák építésének viszonylagos aranykora (ide sorolhatjuk tehát a református templom kis orgonáját is). Abban az időben pénz és anyag is akadt bőven a hangszerek készítéséhez, a háborúk után viszont elkezdődött a spórolás, és kevesebb anyagot építettek az orgonákba. Manapság pedig – főleg Nyugat-Európában – mindent túl akarnak licitálni – fejtegette a restaurátor. A pénzbőség arra készteti az építőket, hogy a nagy, 16 lábas, 5 méteres sípokat is ólomból készítik, holott, elegendő lenne a felső és alsó ajkat, a lábcsúcsot, valamint a hangoló részt ólomból csinálni, a többi alapanyagául bőven megfelel a horganylemez. Nem baj, ha a síp horganyból van, a nagy sípnál ez nem befolyásolja a hangzást. Ahol viszont intonálni kell, szükségesek az ólombetétek, mert a horgany rideg anyag, egy idő után visszapattan, ha megnyomjuk, és megváltozik a hangzása. (Ez a bekezdés bőven igazolja, hogy Sipos István nem csak messziről látott orgonát, hanem minden porcikáját ismeri, és ért is hozzá.)

 

A vendégszeretettel sosem szabad visszaélni, bár nincs megnyugtatóbb, mint a csabai református templomban üldögélni, beszélgetni, vagy csupán nézelődni. Zárásképpen a húsz évvel ezelőtti döntés helyességét elemezgettük Sipos Istvánnal. Szóval: nem bánta meg, hogy Nagybánhegyest választotta lakóhelyül. Megkapta a szabadságot. Elég sok időt töltött ahhoz Budapesten, hogy tévedhetetlenül kimondja: nem szeretett ott élni. Itt pedig jöhet a következő húsz év is. Annál inkább, mert úgy döntöttek a testvérével, hogy a budapesti házukat eladják, ő maga pedig vásárol a fővárosban egy kis garzont, hogy ha oda vagy a környékre szólítja a munka, legyen hol álomra hajtani a fejét. Itt, Békésben kevesebb tennivaló várja már, de például a battonyai orgona-felújítás folytatásra vár, meg kellene csinálni. A szomszéd megyékből is hívják; Hódmezővásárhelyen egy másik, a református templom orgonáját szintén restaurálni kell, és a szegváriak ugyancsak jelentkeztek hasonló igénnyel. Közeli a nyitás Debrecen felé, sőt, Kelet-Magyarországon jó néhány hangszer megérett a felújításra.

 

Okkal gondolhatjuk, hihetjük, hogy Sipos István ,,küldetése” sosem érhet véget, hiszen amíg ember él a Földön, mindig vágyik arra, hogy valahol felcsendüljön egy kis orgonamuzsika.

 



<
+++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.