2022. január 26., szerda,  Vanda és Paula
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2021. november 27., szombat
Horogra akadt professzor
Ajánlom unokámnak, Kristófnak, aki értékeli a humort - És még azoknak is, akik ugyancsak
Szerző: Zsidov Magdolna
A professzor mereven bámulta a vizet. A pecabotot úgy fogta, mintha el sem akarná engedni. Dehogy akarta elengedni, legalábbis addig nem, amíg ki nem fog egy méretes, esetleg méreten aluli halat. Lényeg, hogy hal legyen, a neje pedig elégedett.

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

A tudós ember, nagyobb részt a szellemét használta, de ez idő alatt mellőzte, mert ő most kizárólag horgász, ezért semmilyen tudományos tételen nem agyalt. Sőt, mi több, még az sem izgatta, hogy gyűrött, kopott pólóban, felemás zokniban, és még felemásabb… alul is más, felül is más fogsorral ült a háromlábú széken a szúnyogzizegésű csendben. Csapzott hajjal, borostásan várt a nagy fogásra. Olyan izgalommal leste a kapásjelzőt, hogy ezzel a várakozással, akár a majdnem minden kívánságot teljesítő aranyhalat is kifoghatta volna. De csak foghatta volna, mert mint tudott, kívánságteljesítő aranyhalak az akváriumokban vannak… no, és a mesében. Természetesen, a jó nevű tudóst jelenleg ez izgatta a legkevésbé, mert ami a fejében motoszkált, fontosabb volt minden szövevényes elméletnél, még a hal aranyságánál is. Ami felkorbácsolta a képzeletét, az nem volt egyéb, mint a halpaprikás receptje. Mint a tudomány tudora, ezt is túlbonyolította, mert ugyebár, egyszerűen, csak úgy, borsos képlet nélkül, még egy, soha fel nem tálalt halpaprikást sem lehet kifőzni. Törte a fejét neves professzorunk - akit csak az nem ismert, akinek nem mutatkozott be -, s miközben integrálta a paprikás receptjét, egyre telt az idő.

 

Kezében a bottal, lassan bealkonyodott, lidércnyomás nehezedett a szívére és aggódva gondolt arra, lehet, hogy rossz tóhoz jött, mert a jelek szerint itt nincsenek halak. De ha vannak is, valószínűleg eszük ágában sincs az ő csalijára harapni. No, no, ez rossz elmélet! – gondolta -, hiszen a halak csak két másodpercig emlékeznek, ő meg már idestova öt órája ül dermedt derékkal, hal…ványoló reménnyel.

 

A gyengén botorkáló fényben, az egész egyetemen világhírű magiszter - aki azzal tette magát nevezetessé, hogy kidolgozta a 2x2 józanságának elméletét -, az idő múlásával és a sötétség közeledtével, Shift + Delete-t alkalmazva, már nem foglalkozott a halpaprikás receptjével. Sokkal inkább azon izgatta magát, hogy ismét hal nélkül lesz kénytelen hazatérni. Esedezett és fohászkodott, hogy fogjon már ki egy nagy halat… üsse kő, lehet kicsi, de fogja már ki, akadjon végre a horgára az a szerencsétlen, amelyik képes lesz feláldozni az életét azért a nyamvadt kukacért, amit feltűzött csalinak. Akkor végre, boldog győztesként állhat a neje elé, és büszkén felmutathatja, mint vadász a trófeát.

 

Úgy látszik, a görög joghurtok szakállas mindenhatója csak megszánta, mert egy remek ötlettel megajándékozta. Ha gyorsan összepakol és elhúzz innen, akkor a TESCO-ban tud venni néhány gyönyörű halat, amivel az asszony áhítatát kiérdemli.

 

- Ó, Istenem! Ó, istenem! – eregette eredeti reklámsóhajait a professzor – és ígéretet tett, hogy hálából, a halak mellé görög joghurtot is vesz.

 

Mint szórakozott tudósnak, egyáltalán nem tartozott az erőssége közé a vásárlás. Kocsiját úgy tolta maga előtt, mint hullaszállítók a tetemet… mereven. Tekintetével ugyanolyan hullamerevséggel kereste a HALAK feliratú részleget, ahol a hűtőpultban kiszemelt két szép becsomagolt példányt. Elégedetten nézegette, majd a bevásárló kocsiba dobta, közben sóhajtozott, jó lenne már hatással lenni asszonyára, mert bizony mostanában nagyon hűvös vele, különösen, amikor egy-egy horgászat után eredménytelenül lép a lakásba – húzta el a száját a férfi, aki kétség nem fér hozzá, a számok világában remekelt, az asszonnyal már kevésbé. No de, most majd kiengeszteli! Mire a pénztárhoz ért, fejben összeadta a csomagolt halak árát és a két doboz görög joghurtét. Kétezer ötszáz forintot tett a pénztáros elé, kétezer négyszázkilencvenkilenc helyett. Elégedetten konstatálta, hogy borravalót is adott, a kerekítésről hírből sem hallott.

 

 - Szervusz, drágám! Megjöttem! – kiáltott a szobába, s vödröt, pecabotot az előszoba kövezetére dobta.

 

- Ne üvölts, a nélkül is hal… lak! A cipődet meg vesd le, dobd le a ruháidat is, és azonnal menj tusolni! …utána majd beszélgetünk - mondta erőltetett kedvességgel… amiről csak ő tudott… - a tejfehér hajú nő, vörös ajakkal és vörös körmökkel.

 

- Jó lenne szívem, ha idejönnél, mert nem akármilyen meglepetéssel szolgálok!

 

Az asszony kelletlenül kikászálódott a fotelból és hanyag léptekkel odament.

 

- No, mi az a fene nagy meglepetésed? – kérdezte értelemtől duzzadó urát, aki ekkor már gatyában, felemás zokniban… reménytől aléltan, a kezében szorongatott fóliázott halakkal várta felesége ámulatát. Közben úgy mutogatta felemás fogsorát, mint Isaac Asimov, a világhírű sci-fi író, mandulaműtéte előtt… alatt.

 

- Minek örülsz ennyire? Úgy vigyorogsz, mint a vadalma – mondta megvető pillantással a nő.

 

- Van okom rá, látod, végre fogtam két halat! – lóbálta meg a csomagját a tudor.

 

- Bámulatos! – hangzott a nyers válasz.

 

- Bámulatos, bizony drágám, mert erre akárki képes! – válaszolta a professzor szerényen. Az asszony kikapta férje kezéből a szatyrot, amelyben a halak mellett ott volt a görög joghurt is, majd divatos, halformájú szemüvegét az orrára biggyesztette, és hosszan meredt a két becsomagolt halra.

 

- No, mi fene, az óceánon voltál horgászni, és ennyi idő alatt meg is jártad? – kérdezte lesújtó hangon, és úgy nézett az ott ácsingózó férjére, mint akit grillező pálcára kívánna szúrni.

 

- Miért jártam volna az óceánon? Itt vettem a Kereki tónál – vágta ki vidáman a férfi, akinek a szórakozottsága mindig kioltotta az éberségét.

 

- Csak azért kérdezem, mert itt van a címkén, hogy hűtött tengeri hal. Csak azt tudnám, hogy került a tóba, bónuszként pedig két joghurttal is szolgált. Erre tudnál hihető választ adni? – kérdezte gúnyos éllel az asszony, s már sarkon is fordult. A meglepett professzor, se köpni, se nyelni nem tudott, dél óta egy kortyot sem ivott.

 

- No, jó szívem, most horogra akadtam, de ha jól emlékszem, te is akartál mondani valamit! - szólt az asszony után.

 

- Örömmel tapasztalom, hogy a rövidtávú memóriád most nem hagyott cserben. Valóban akarok, nem is akármit közölni veled! – majd hatásos csend után folytatta. - El kívánok válni tőled!

 

- De miért? – kérdezte elhaló hangon a férj.

 

- Egy rokonszenves pasasért, aki viszont engem akasztott horogra, és még csak nem is fagyasztott áru – válaszolta a nő, az évek alatt kihűlt tekintetével. A letaglózott professzor – aki gyakorta matematikus, no meg horgász, és ritkábban férfi - a fotelba roskadt, s egyre csak azt suttogta. - Sajnálooom, saaaajnálom, iiiigazán nagyon sajnáááálom! - s úgy ült, mint egy hal…om, saját romján.

 

 

Kép: A kép illusztráció. Forrás: Pixabay



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.