2021. április 23., péntek,  Béla
 
 
 
 

Címlap

[Közéleti tények]
2021. február 20., szombat
Megtalálták Niki holttestét
Visszatekintés 2001. február 20-ra – Húsz éve, három évvel eltűnése után leltek rá a gyulai csatornaparton
Szerző: Szőke Margit
A 7 éves Szathmáry Nikolett 1998. január 14-én, 16 óra körüli időben a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Házból indult el haza, ahová nem érkezett meg. Feltehetően még azon a napon bűncselekmény áldozata lett. Zsákba csomagolt holttestét 2001. február 20-án találták meg Gyula belterületén, a 44-es főút melletti nádas részen. A rendőrség a bűncselekmény elkövetőjének felderítése érdekében továbbra is várja a lakosság segítségét – áll a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közleményében, amelyben azt is közlik, hogy a főkapitányság vezetője máig érvényben lévő nettó 3 millió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Húsz éve találták meg Niki holttestét, gyilkosa máig ismeretlen. A korabeli cikkek felelevenítésével emlékezünk. Sosem tudni, talán éppen most derül fény a történtekre és, hogy kitette ezt Nikikével – ahogyan édesanyja nevezi kislányát.

Először valaki fűzfavesszőt tett oda, két fekete masnival. Niki temetése után, amikor elkészült a temetőben a kő fejrész, vitte a fejfát a család a megtalálási helyre. Kép: családi archívum

 

 

 

Nem fogadja el a kislány halálhírét


A rendőrség tegnap, 13 óra tájban megkereste az 1998. január 14-én délután, a hét és fél évesen nyomtalanul eltűnt gyulai kislány, Szathmáry Nikolett édesanyját. Szathmáry Sándorné a munkahelyén, az Erkel Ferenc Múzeumban tudhatta meg, hogy egy gyermekholttestet találtak a közmunkások. A kis holttestet most vizsgálják, arra is keresve a választ, hogy azonos-e Nikolettel. Édesanyja kijelentette, csak akkor fogadja el Niki halálhírét, ha a vizsgálatok minden kétséget kizáróan ezt állapítják meg. Addig nem változtat reményén, hogy kislánya hazatér.
Fülöp István, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője kérdésünkre elmondta, hogy a rendőrség a kislány eltűnése után átkutatta azt a területet a 44-es főút mellett, Gyula belterületén, a Tinódi utcával szemben. A terület akkoriban viz alatt volt. Csontvázat találtak és a ruházatból maradványokat. A szakértői vizsgálatok időt vesznek igénybe, de azok talán rövidesen lezárulhatnak.

 

Szőke Margit, Békés Megyei Hírlap, 2001. február 21.

 

 

 Ma 20 éve, hogy megtalálták ezen a helyen Szathmáry Nikolett holttestét. Kép: családi archívum

 

 

 

A ruha, a csatok az övéi, de...  - Nikolett édesanyja még mindig nem tudja elhinni

 


Több, mint három éve, hogy a hét és fél éves gyulai kislány, Szathmáry Nikolett 1998. január 14-én, délután nem ért haza a művelődési központból a Budapest körúti otthonukba. Ez szerdai nap volt és különös, hogy Nikolett ruhadarabjaival, csatjaival, hajgumijaival is épp szerdai napon, tegnap szembesült édesanyja, Szathmáry Sándorné.


- A többszínű, zöld ujjú melegítőfelső, a sokszínű póló, az eredetileg fehér, piros mintájú zokni Niki holmija, ahogyan a négy kis fémcsat és a két, lila, s fehér hajgumi is. Minden koszosnak látszott a képeken, de majdnem épnek. Nem mondták el nekem, hogy rajta volt a ruha vagy sem. Csak azt, hogy a helyszínen volt, s keresik a gyilkost. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Niki nem él. Az orvos szakértői vizsgálat lezárulásáig még bármi lehet - mondta Nikolett édesanyja.


Niki ruházatát három évvel ezelőtti eltűnése után jegyzőkönyvezték. Nem találtak semmit, egészen 2001. február 20-áig. Azt még Nikolett édesanyja mesélte el akkor, hogy otthon várták 18 óráig, azután minden elképzelhető helyen kutattak utána. Ekkor ment el a rendőrségre.
A rendőrök ellenőrizték a közterületeket, a lépcsőházakat, tájékoztatták a taxisokat, határőröket, benzinkutasokat, visszatérően ellenőrizték a pályaudvarokat. Átkutatták az Élővíz-csatornát a város területén, a zártkerteket, a vasúti töltésen túli temetőrészt, a Penny Markét, a sporttelep, a tejporgyár környékét, a 44- es főút melletti nádasokat. Mindez 1998. január 19-ével bezáróan történt.


Tegnap Nikolett édesanyját a Gyulai Rendőrkapitányságra hívták. Három fotót mutattak neki, egyik színes kép a melegítőfelsőt ábrázolta, a másik a pólót, a harmadik a zoknit. Négy csatot láthatott még és két hajgumit. Mindegyik a kislányáé - mondta el lapunknak.

 

 

Szőke Margit, Békés Megyei Hírlap, 2011. február 22.

 

 

Szilágyi nagyapa az első perctől kutatta, hol lehet unokája. Elment a csatornapartra is.  Kép: családi archívum

 

 

 

Rossz érzést sugall a lakótelep - A jósnő szerint hamarosan megtalálják a gyilkost


Az év végén jártunk Szathmáry Nikolett édesanyjával Budapesten, Müller Rózsa jósnőnél. Amint az év-, a század- és az ezredfordulós lapszámunkban megírtuk, Müller Rózsa megmondta Szathmáry Sándornénak, kislánya nem él már.

Akkor Müller Rózsa elmondta, bár Szathmáry Sándorné, Niki édesanyja írt neki levelet, ő erre nem válaszolt. Nem válaszolt, mert nem olyan egyszerű megírni egy édesanyának, hogy a gyermeke nem él. Úgy érezte, ezt személyesen kell megmondania. Akkor megtudhattuk tőle, hogy a kártya közvetítésével kirajzolódott egy 30 év körüli fiatalember alakja, akivel Nikolett elment, mert kedvesen szólt hozzá. A kislány elkísérte csalogatóját. Egy ház pincéjébe mentek, ahol a beteges hajlamú fiatal férfi, aki szinte biztos, hogy külföldi, megölte. Müller Rózsa volt az, akinek a közreműködésével a rendőrség megtalálta a pápai orvos házaspár és Soproni Ági színésznő gyilkosait. A jósnő akkor ígérte, tovább foglalkozik Szathmáry Nikolett bűnüggyé vált sorsával.


Müller Rózsa állta a szavát, hiszen tegnap délben, amikor telefonon hívtuk őt, úgy válaszolt, mintha most hagytuk volna abba a beszélgetést, hogy mi is történhetett Nikolettel? — Akkor is mondtam a vizes területet, de azt a választ kaptam, hogy az nem lehet, mert mindent megnéztek a rendőrök, a Nikolett után kutatók — kezdte. — Hangfelvételem is van erről. Amikor eltűnt a kislány, nem sokkal ezután Szigeti Emma rádióriporternő meghívott engem egy klubba, ahol idős emberek voltak. Legalább harmincán kiraktuk a kislány kártyáit és mindig a halál jött ki, s az, hogy vízben van. Elmondtam, hogy egy harminc év körüli, vékony testalkatú, sötétszőkés férfi ölte meg.


- Mit mutat a kártya, hogyan történhetett?


- Többször megkerestek már, a kislány rokonai is és megmondtam, hogy nem él, s vízben van. Azt is megmondtam, hogy meg fogják találni, de azt válaszolták, hogy többször átkutatták azt a részt. Arról is szóltam, hogy nem messze a kislányt a házától találják meg. Minderről megvan az eredeti hangfelvétel. Legalább ötven tanúm van, akik ezt végighallgatták akkor a klubban. Kihívtam a hallgatóságból többeket és mindenki kártyát tett le az asztalra a kislányról. Mindig ugyanaz jött ki.


- Ma is az derül ki, hogy a fiatal férfi egy ház pincéjébe hívta a kislányt?


- Egészen biztos, hogy elcsalta. Szerepet játszott a történetben egy farakás is, ahol a kutyák megálltak. Amikor a kislány néptáncórájáról hazaindult, egy férfi szóba elegyedett vele, kérdezett valamit, hogyan találja meg. A kislány vezette, mert kérte, mutassa meg az utat. Lehet, hogy ez egy áruház volt egy farakás környékén. A férfi valamilyen ürüggyel bement, megkérte a kislányt, várja meg. Utána elcsalta valahová, a bizalmába férkőzött, vett neki valamit, édességet, ezt-azt, a kezébe nyomta. Megerőszakolta a kislányt, megfojtotta. Hogy pontosan hol, nem tudnám megmondani. Sötét, zárt helyet látok.


- Hogyan került a kislány a csatomapartra?


- Éjjel vitte ki.


- Tavaly már dolgoztak ott a nádvágók és nem találták.


- Egy darabig rejtegette a kislányt, egy farakásban. S hogy miért nem találták tavaly és három éve már? Van, akinek holtteste tíz év múlva kerül elő. A fiatalembernek valami kapcsolata volt külfölddel. Nem biztos, hogy ő külföldi, de ilyen kapcsolattal rendelkezett, valamilyen csempészés részeseként.


- A rendőrség megtalálja a gyilkost?


- Úgy érzem, igen. Méghozzá hamarosan.

 
- Gyulai a fiatalember?


- Vannak kapcsolatai Gyulán. Valószínűleg gyulai.


Müller Rózsa a beszélgetésünk alatt kártyából válaszolt, mert azt mondta, hogy hidat is lát, amelyen, nem tudja miért, de többször átmentek. A híd környéki, modern lakótelepen körül kell nézni. Rossz érzése van. A szőkésbarna fiatalember nem kétkezi munkából él, akkor hosszú, szürke télikabát volt rajta.


- Az ORFK bűnelemzésének, a rendőrségnek van köze Nikolett megtalálásához vagy egyértelműen a nádvágóé az érdem?


- Ezt nem tudom megmondani, de azt hiszem, nem véletlenül találták meg.

 

 

Szőke Margit, Békés Megyei Hírlap, 2001. február 22.

 

 

Niki, ahogy édesanyja, Iszály-Szilágyi Edit nevezi, Nikike emléke eleven és fájó. A kép 20 év múlva, 2021. február 10-én készült. Kép: Nikike családja

 

 

Az álom és a valóság között - Nikolett édesanyja a teljes bizonyosságra vár

 


— Néha már az van bennem, hogy tényleg ő. Annyira azt mondják a rendőrök, hogy a kislányom holttestét találták meg. Aztán mindig arra gondolok, biztos ez? Amíg egy százaléknyi esély is van arra, hogy nem Nikiről van szó, tovább álmodom, hazajön...

Szathmáry Nikolett édesanyjával, Edittel tegnap próbáltuk a keddtől, kívül és belül zajló eseményeket megérteni. Semmihez nem hasonlítható feladat a ninccsel szembe nézni.


- Hogy aludt az éjszaka?


- Szinte álomkóros vagyok. Ébren vagyok, látok, de mintha nem én lennék. Lehet, így akarok elmenekülni a valóságtól? Legszívesebben aludnék mindig, hogy aztán felébredjek, mint egy rossz álomból. Kértem már a családomat, ébresszen már fel valaki! Ugye, ez meg sem történt, csak álmodom?


- A család miként viseli a történteket?


— Féltem a szüleimét, hiszen már idősek. Nekik mondogatom, várják meg a szakértői véleményeket. Ők is sejtik, igen, Niki lehet, de... A fiúk hazajöttek a hírre, de nem beszélnek, nem kérdezősködnek. Csak annyit, hogy igaz-e, amit ez meg az az újság írt? Látom, nem találják a helyüket. Amikor Niki eltűnt, igazából nem tudtuk, hová menjünk, csak azt éreztük, hogy mennünk kell. Mindig mentünk, mentünk, céltalanul mindenfelé és kerestük. Most nem tudjuk, mit csináljunk. Otthon sem jó és kimozdulni sem jó. Próbáltam elképzelni, hogy mi történhetett. De ugyanúgy, mint amikor eltűnt, megállt bennem valami, nincs igazán képem, gondolatom Nikiről. Nem tudom elképzelni sem ezt, sem azt. Talán egyelőre így jobb, mert tudok segíteni a rendőröknek is, hogy megtalálják, aki bántotta Nikit.

- Látta a gyermekholttestet?


- Nem. Úgy tudom, csak csontok vannak. Az az igazság, hogy nem is szívesen nézném meg. Mert százszázalékosan még nem tudjuk, hogy ő. Ha mégis, azt szeretném, hogy úgy maradjon meg bennem, mint amikor eltűnt. Valahogy egész életemben rettegtem, hogy egyszer majd halottat látok. Már maga a szó is szörnyűség számomra.


- Biztosan végiggondolta kedd óta, mi is történhetett Nikivel.

- Nagyon szeretném megtalálni azt, aki Nikit bántotta! Amikor eltűnt, kértem, írjanak nekem a Gyula, Pf. 8. címre, ha bármilyen elképzelésük van, hol keressem a kislányomat. Köszönöm, hogy segítettek! Még aznap, február 20-án is kaptam olyan képeslapokat, melyeket Niki nevére címeztek és írták, várunk haza! Most ismét kérem, írjanak nekem! Találjuk meg együtt Niki elrablóját!

— Van gyanúja gyilkosáról?


— Igazából nincs. De sokat elgondolkoztunk már, hogy jobban jár, ha a rendőrök találják meg, mint a család! Remélem, nincs egy nyugodt perce sem azóta, amióta Niki eltűnt! Alig mozdultam ki, mióta közölték velem a hírt. Olyan vagyok, mint egy strucc, elbújok, ne lássanak. Pedig nem nekem kellene bujkálni.

 

 

Szőke Margit, Békés Megyei Hírlap, 2001.02.24.

 



<
++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.