2021. április 23., péntek,  Béla
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2021. január 27., szerda
Lélekfóbia II.
Szerző: Zsidov Magdolna
Kevés az olyan ember, vagy egyáltalán nincs is, akinek élete során ne lenne valamilyen terve, elképzelése a jövőjével kapcsolatban, ugyanis mindenki, a számára ideális lehetőségek ajtóin szeretne átjutni. Ilyen megálmodott ajtók: a vidám, könnyed gyermek- és ifjúkor, a sikeres pályaválasztás, jól fizető munkahely, a legcsodálatosabb, legmegértőbb párra találás, majd a boldog házasság, szófogadó, engedelmes gyermekek, gond nélküli élet. De a felsorolást lehetne még tovább folytatni, mert a képzelet nem szab határt a terveket szövő embernél. Szinte nincs kivétel, valamennyi ember azt szeretné, hogy minél több ajtó nyíljon meg előtte, mert akkor egészen biztos, hogy elégedettebb, boldogabb lesz az élete. Míg mindezeken ábrándozik, szembe találja magát ezekkel a jelképes ajtókkal, amiket nem könnyen, vagy egyáltalán nem tud kinyitni. Vajon érdemes mindegyiket kinyitni, érdemes feláldozni egyik „ajtót” a másik javára? Talán ezek azok a legfontosabb kérdések, amikkel minden egyes ember szembesül élete folyamán.

,, … mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek." Pál apostol szavai a Bibliából. A kép illusztráció. Forrás: pixabay.com

 

 

 

Míg az ember álmodozik egy felfelé ívelő, sikeres életről, könnyen előfordul, hogy túlértékeli a képességeit, túlértékeli a körülményeit, nem veszi számításba, hogy a mindennapok során feladatokkal, megmérettetésekkel találja szembe magát. De túl ezeken, emberekkel kerül kapcsolatba, akik lehet, hogy egészen másképp ítélik meg őt, mint önmagát. Nem veszi figyelembe, hogy döntései másokon is múlik, akik esetleg nem engedik belépni azokon az ajtókon, amiket megálmodott magának.

 

 Ezekre a kudarcokra, hogyan is reagál az ember? Belekeseredik, másokat hibáztat, lehangolt lesz, legrosszabb esetben feladja, és lassan eljut addig a pontig, hogy már a kilincshez sem nyúl, már be sem akar lépni az ajtón. Haragos és csüggedt lesz a ki nem nyíló ajtók miatt. A zárt ajtó mögött siránkozik, amiért nem engedik bejutni, elzárják előle a belépés jogát. Jogfosztottnak érzik magát, akitől elvették a lehetőséget, akit kizártak a boldogabb jövő útjából.

 

 A nagy nekikeseredésében, önsajnálatában eszébe sem jut, hogy okosabb dolog lenne, ha elgondolkodna azon, vajon szüksége van arra a sok-sok ajtóra, amelyek képzeletét felkavarják, s amelyeket ki szeretne nyitni, azon belépve, nyertesként csapni össze a tenyerét, na lám, mégis megérdemelte a győzelmet. A valóságban nem tenné-e jobban, ha megelégedne annyi ajtóval, amennyi kinyílik előtte, hiszen elég annyi is, amennyiről biztosan tudja, hogy azokon képes belépni, és a bejutással otthonosan mozogni az adott térben. Ebben a térben egészen biztos, hogy képességei határain belül, sikerrel tudja venni az akadályokat. De még az is lehet, hogy egyetlen ajtó is elegendő, ami elvezet a vágyott boldogsághoz, mert az ajtók sokadalmában olyan is akad, amelyiken jobb be sem jutni.

 

 A sikert, az elégedettséget csak akkor tapasztalhatja meg valaki, ha rátalál arra az egyetlen ajtóra, és egyetlen lehetőségre, amely a boldogulást jelenti számára, amelyben nem kell túlfeszítenie, túlteljesíteni magát, mert amit tesz nem kihívás számára, hanem adottság. Hasznos lehet leltárt készíteni, hogy milyen értékeket tart fontosnak az ember, hiszen, ha túl magasra emeli a „lécet”, számolnia kell a kudarccal, amely lelki bukást okozhat. A kudarc önmarcangolóvá tehet, a felülértékelés érzelmi sérüléssel járhat, s a sérült ember könnyen feladja, „leteszi a lantot”, tovább már értelmetlennek talál minden próbálkozást, inkább belezuhan önmaga csapdájába. S miközben csődje felett rágódik, belefárad az életbe. Az idő alatt, míg birkózott a vágyalmaival, elfelejtette a lényeget, hogy a megelégedett életbe nem lehet belefáradni. Elfelejtett elégedett lenni. Helyette, mintha predesztinálná magát, búskomor, levert, nyomott hangulatú lesz. Sokan, de főleg szakpszichológusok állítják, hogy ez a betegség nem választás kérdése, ez az agyban keletkezik… talán enzimhiányos, vagy hormonhiányos állapot miatt. Végső soron a depresszió gyógyszeres kezelésével kapcsolatos ismeretek hiányosak, sokszor ellentmondóak, ezért az alternatív gyógymódot követő pszichológusok az elbeszélgetés, a megértetés módszerét választják, különböző gyakorlati önterápiai módszerekkel. Fontosnak tartják, hogy a depressziós ember a gondolatait rendezze, legyen központi kérdése a szeretet, a megértés, hogy ne következhessen be az az állapot, hogy „Ha nem lehetek agresszív, akkor leszek depresszív”. Az ember nemcsak mással, de még magával szemben is követhet el erőszakot, ahogy ez, ebben az írásban kitűnik.

 

 Engedjék meg, hogy zárásként a szeretet legnagyobb könyvéből, a Bibliából idézzem Pál apostol szavait a Filippibeliekhez írt leveléből: „Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék, mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” (Károli Gáspár fordítása)

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.