2020. október 22., csütörtök,  Előd
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2020. augusztus 25., kedd
„Valami még nincs készen”
Wass Albert Tizenhárom almafa című kisregényének színpadi átirata a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
A nagypolitika teszi a maga hasznos, vagy éppenséggel haszontalan dolgát, országhatáron belül és kívül. Így volt ez a trianoni egyezmény után Magyarországon belül, és a belőle lecsippentett, országhatárokon kívül eső részeken, de talán még a tengeren is túl, tudniillik innentől Magyarországnak „elfogyott” a tengere. Bárhogy történt, mit tehetett a magyar, a székely, a szász, a román, meg bárki, aki ezekre a határokra már nem tudta, miként is gondoljon? Hogy kiknek a hibájából, kiknek az érdekéből, politikai furfangjából esett meg ez a csúfság, senki nem tudhatja pontosan. Pontosan ezen okból, ha már egyszer megtörtént, akkor alkalmazkodni kellett, gondolták sokan, határon belül és kívül.

Képünk illusztráció! (Forrás: Békéscsabai Jókai Színház)

 

Wass Albert, akár Nyírő József is (mindkettőjük megítélése nézőpont dolga) amikor székely-magyar történethez nyúlt, arra törekedett majd mindegyik művében, hogy táplálja és megerősítse a „székely legendát”, vagy nevezzük úgy, hogy „székely mítoszt”. A legendák és a mítoszok ősidők ót alapanyagai az irodalomnak, s jelenlétük leginkább az írói intencióról /célról tudósít, ami inkább érzelem, mint esztétika. Ahogy Tamási Áron Ábel figurája értelmezhetetlen lenne a „székely góbé” típusának ismertetőjegyei nélkül, ugyanúgy Wass Albert Tizenhárom almafája hősének, Tánczos Csuda Mózsi megnyilvánulásainak értelmezése sem.

 

Wass Albert 1951-ben megjelent Tizenhárom almafa című kisregénye valószínűleg nem sokkal a regényben történtek után, ’50-ben keletkezhetett. Anekdotikus stílusban, a hagyományhoz híven mondja el a székelység eredetét. A darabban Kiss József rendező (aki írója is az átiratnak) következetesen hűséges az eredeti szöveghez. Amit változtat rajta, az a rövidítések miatti átlendülést segíti. A történet szerint az Úristen (Bartus Gyula) lehajított néhány magyart meg románt. Egy főangyal (Koleszár Bazil Péter) azonban figyelmeztette, hogy csak óvatosan, mert így nem lesz jó, ugyanis a magyarok csak uraskodni szeretnek, a románok meg hanyatt heverve az eget bámulni. Ami „ráérő” idejük marad, azt egymás kergetésével töltik, és bizony azért valakinek dolgozni is kellene. Az Úr kieszeli, hogy megoldásként idehelyezi a szászokat. Az öreg főangyal, aki úgy tűnik, éberebb és rafináltabb az Úrnál, ezt sem találja elégséges megoldásnak, mert a szász ugyan tud dolgozni, de fukar és „szőrös a lelke”. Az Úristen, mit tehetne egyebet, megteremti a székelyeket, akiknek eszük is van, szívük is, és a munkához is értenek. Mind a regény, mind a színdarab opusza azt kívánja, hogy Tánczos Csuda Mózsi (Tege Antal) sorsában be legyen mutatva a székely emberek határhelyzete. Ezt jelképezi Mózsi kis birtoka, rajta a tizenhárom almafával, amelyre hol az egyik, hol a másik fél tart igényt, miközben mindegyik korrumpálható. Mózsi sem teljesen ártatlan, benne Jaroslav Haąek ©vejkjének agyafúrtsága köszön vissza, ahogy hol a román prefektussal, hol a magyar zászlóssal hiteti el, sikerült nekik medvét lőni. Érdekessége a műnek, hogy a szászok egyszer sem bukkannak fel a történetben. Megjelenik ellenben a zsidók iránti, múlhatatlan előítélet, akiket, ha lehet, még Mózsinál is agyafúrtabbnak tartanak.

 

 A megannyi helyszínen játszódó eseményeket nehéz lett volna színpadon megvalósítani, de mindezt ragyogóan oldotta meg Horesnyi Balázs díszlettervező, néhány asztal, hokedli áthelyezésével (amelyekbe Mózsi egy egész életet képzelt bele), hanghatásokkal, füstgomolyokkal, fegyverropogással. Ezáltal mindig lehet érzékelni, hogy éppen vonaton, kocsmában, magyar, vagy román területen, fronton, laktanyában, almafásban, hegyen, vagy erdőben történik a cselekmény. Érdekes szituációban a zsidó kérdés is megjelenik a vonaton történt jelenetben, ahol a székelyek védik meg a zsidó fiatalembert a lincselő hangulatban érkező diákoktól. Nem is azért, mintha annyira kedvelnék, inkább azzal az indokkal, amit a legöregebb székely mond ki: „Mert itt emberölés nem lészen.” Wass egyszerűen és szájbarágósan jellemez, alakjai valamennyien általános karaktermintának felelnek meg. Mózsi, amikor zsidó nevén gúnyolódnak, nem védekezik azzal, hogy ő keresztény, és nem is azért akadályozza meg a lincselést, mert fél, inkább azért mert működik benne az erkölcsi érzék: a hatóságot becsapni, a hatalmaskodó elöljárókat félrevezetni lehet, de a gyengébbet, kiszolgáltatottabbat bántani, belőle gúnyt űzni, azt már nem. Ahogy Mózsi, s a többiek sem absztrakt elvek okából védték meg a zsidó fiatalembert, azt nem viselhetik el, azt nem tartják elfogadhatónak, ha kívülről avatkoznak a saját szokásrendjükbe. Ebből a szempontból pedig mindegy, hogy az anyaországi magyarok, a románok, németek, vagy a darab végén feltűnő oroszok teszik. Ez a származás-etnikai felfogás a darab végére kiegyenlítődik a háború szorításából hazatérő Mózsi és a román katona búcsúzásánál: „Feledjük el, hogy te székely vagy s én román.” „Aztán miért kell ezt elfeledni?” „A békesség miatt, testvér”. „Anélkül nem lehet békesség?” Végül csak egyességre jutnak, hogy legyen az román, székely, de akár muszka is, mégiscsak ember mindegyik.

 

Bár a darabban (ami inkább az eredeti mű hibája) vannak elnyújtott, anekdotikusan felesleges jelenetek, összességében mutat folytonos aktualitást: az értelmiség és a parasztság kettőségét, a nációk közötti ellentéteket, vallási különbözőségeket és még más erkölcsi kérdéseket, amelyek – úgy tűnik – örök feszültségek szerzői.

 

A hatalmas szereposztást Kiss József rendező úgy oldotta meg, hogy egy-egy színészre több szerepet bízott. A színészek pedig mindannyian remekül hozták a különböző karaktereket.

Tege Antal, mindvégig az általa formált Mózsi centrális alakjában brillírozik. Ragyogó színészi képessége kiemelkedő, rengeteg szövege hibátlan és színes retorikával jelenik meg. Arcának játékával fejezi ki, mennyire szereti a családját, a Kommandót, az otthonául kapott földet, de a Föld valamennyi emberét teljes szívével szereti. Fiával, kicsi Mózsival (kettős szereposztásban Szabó Hunor és Isztin István Zsolt) ragyogóan koreografált táncban, mintegy film lassított jelenetét élvezhette a közönség. Feleségéhez, Rozálhoz való viszonya nem érzelgős, ellenben tiszta és felemelő.

 

Rozált, az érzelmeiben nem viharos, de kitartó asszonyt Fehér Tímea formálja meghatóan. Különösen a darab végén nyílik ki, mint a virág, amikor végre kibonthatja „szirmait” a hazatérő férjének. Egy megható jelenetben, pár szóban, mosolyban, érzékeny táncban fejezi ki könnyfakasztó, hosszú várakozásban meggyötört lelkét.

A hosszú stáblistában kiemelendő még Bartus Gyula az Úristenen kívül a román pópa, orosz tiszt, tiszteletes szerepeiben. Mindegyik alakjában át tudott lényegülni, olyannyira, hogy volt jelenet, amelyben a hangjáról is nehezen lehetett felismerni.

 

Czitor Attila „színeváltozásai” figyelemre méltóak, lendületesek. Bár negatív figurákat hoz, de játékában ezek nem rontják a színészi affinitását.

 

Szabó Lajos, egyre inkább beérő színészként, szintén sokféle karakterben mutatkozik ragyogóan. 

 

Trandafir, lógó bajuszú, Vitális szereposztásokban Csurulya Csongor remekel, mindben más-más jellemet idézve. Büszke, határozott, némely szituációban konok jellemformálása megható.

 

Képünk illusztráció! (Forrás: Békéscsabai Jókai Színház)A főangyal, a zsidó Mendi, Jeszencsák és a pópa megformálásában Koleszár Bazil Péter tűnik ki humorával, hiteles alakjaival. De az említetteken kívül is kivétel nélkül elismeréssel lehet szólni a meg nem említett szereplőkről. Az egyéb nációkon kívül, a székely nyelven megszólalók, ízes és jellegzetes szóhasználatban teljesítenek.

 

A darab színvonalát a díszleten kívül, az autentikus jelmezek emelik, amelyeket Nagy Viktória tervezett. Elismeréssel lehet szólni a hangulati rezdüléseket remekül megszólaltató zenéről, amely a fiatal Cári Tibor érdeme, akinek Romániában és Magyarországon is sikerei vannak. A kitűnő és érzelmes pillanatokat visszaadó táncok koreográfiája ifjú Mlinár Pál érdeme.



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.