2017. november 23., csütörtök,  Kelemen és Klementína
 
 
 
 

Címlap

[Civilek]
2017. június 24., szombat
Emberi sors – mindenestül
M. Szabó Mihály szűkebb pátriájában, Mezőhegyesen mutatta be a Virágom, virágom című könyvét
Szerző: Kiss A. János
M. Szabó Mihály, a Mezőhegyesen élő újságíró, szerkesztő, költő csütörtökön este mutatta be kisvárosában Virágom, virágom címmel, Esélyegyenlőség alulnézetben alcímmel megjelent könyvét. A „hazai pálya” élénk érdeklődéssel is járt, de például Gyuláról, Békéscsabáról, Tótkomlósról is érkeztek a mezőhegyesi ÁMK könyvtárába a személyét, prózai és verses alkotásait testközelből ismerők vagy megismerni vágyók. Aztán kiderült az is, hogy a látottak, hallottak szinte ellenállhatatlan, mély érzelmeket váltottak ki a megjelentekből.

A képen balról jobbra: Kiss József, dr. László Erzsébet, M. Szabó Mihály és dr. Sásné Balda Dorottya

 

A mezőhegyeseik talán nem is gondolnak arra – talán természetesnek veszik –, hogy az ÁMK-épületként ismert kulturális komplexum (mely az államosítási megsebzésig évtizedeken át kiválóan és maradéktalanul elláthatta missziós feladatát) olyan aulával rendelkezik, mely például országosan is páratlan helyszínt biztosít – például – könyvbemutatóknak. Itt kínált helyet háromtucatnyi, barátságot hozó és irodalmi élményre vágyó nő és férfi számára a mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ és könyvtára.

 

Más településekről is érkeztek érdeklődők

 

A megjelenteket a könyvtár részéről Ábrahámné Bozó Éva köszöntötte, bemutatta M. Szabó Mihály pódiumi beszélgetőtársait, Kiss Józsefet a könyvet kiadó „Mersz” Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökét, dr. László Erzsébet újságírót, a Békés Megyei Hírlap szerkesztőjét és Kiss A. János újságírót, a vitalap.hu című internetes magazin főszerkesztőjét, aki a szóban forgó kötet szerkesztői munkálatait is elvégezte. Ábrahámné Bozó Éva pár mondatban felvázolta azt is, amit a szerzőről elöljárójában érdemes volt tudatni.

 

M. Szabó Mihály - nyugalmat teremtve maga körül - az írásnak szenteli minden idejét A kötetben található írásművekbe – egy kis képzavarral élve – a dr. Sásné Balda Dorottya által felolvasottak engedtek némi bepillantást. A prózai alkotások, versek felolvasásának patikamérlegen kiszámított helyét és dramaturgiai időpontját maga M. Szabó Mihály „dirigálta”. A szerzővel folytatott beszélgetést megvalósító „triumvirátus” sem témaköröket, sem időbeli sorrendet nem határozott meg, ennek, s az ebből fakadó spontaneitásnak, valamint M. Szabó Mihály nyílt és őszinte megnyilvánulásainak köszönhetően fordulatos, az érdeklődés fenntartására alkalmas – mondjuk úgy – párbeszéd alakult ki.

 

A felolvasottak, az M. Szabó Mihály által lelkeket megindítóan elmondottak mély döbbenetet, csöndet és megértő együttérzést váltottak ki. Ennek érzelemfokozó katalizátoraként szolgáltak a felidézett prózai és verses alkotások. Mint korábban, a szerző és kötete méltatása során elhangzott, a társadalmi és magánéletében csendes, szinte szemérmesen rejtőzködő M. Szabó Mihály gátakat, tabukat nem ismerő kitárulkozással igyekszik a legpontosabban eljuttatni a gondolatait az olvasóihoz. Amikor erről kérdezték, vonakodás nélkül elismerte ezt, az írástudó ember kötelességeként említette e megnyilvánulási módot.

 

Bod Péter irodalomtörténész, aki egykor M. Szabó Mihály kollégája volt az újságírásban

 

Ha mindenki más talán illetlennek, a maga részéről megengedhetetlennek tartotta volna a beszélgetés oldottabb irányba terelését, a szerző sietett a beszélgetőtársak, a hallgatóság segítségére: elárult egy-két érdekes mozzanatot életéből, a kötet létrejöttének történtéből. Az már percekkel korábban tisztázódott, hogy Gádoroson született, évtizedekig Orosházán élt, majd jó régen Mezőhegyesre költöztek. Amikor megkezdte újságírói pályáját a Békés Megyei Napnál, a Szabó Mihály néven változtatnia kellett. Ugyanis a pályán, Békés megyében már régen működött az Sz. M. monogramot használó Szőke Margit, etikai okokból ilyenkor az újonnan pályára lépőnek illik kitérni a névütközés elől. B. Sajti Emese, aki akkor a Békés Megyei Napnál dolgozott, kapásból azt javasolta: „Mezőhegyesen élsz? Akkor legyél M. Szabó Mihály”. S lőn. Nem sokkal utána az akkor ugyannál a lapnál tevékenykedő Nagy Ágnes huncut módon megjegyezte: „Szerencséd, hogy nincs második utóneved, történesesen a Pál, mert akkor a monogramod így szerepelne az általad írt cikkek alatt: M. SZ. M. P.” Kimondva szemléletesebb a poén: MSZMP… A másik történet egyszerűbb: M. Szabó Mihály felfedte, hogy a kötet „összerakásának”  idején nagy beteg volt, s a szerkesztő kért még egy adott fejezetbe sorolható négy verset. Minthogy éppen nem volt talonban, hát a betegágyán írt négyet. De a lényeg: azon fektében – jobb híján – sms-ben küldte el azokat…

 

A bemutatott könyvM. Szabó Mihály nem tért ki az elől sem, hogy elmondja annak a válságos időszaknak a történetét, amikor rövid időn belül elhunyt felesége, akivel bő két és fél évtizeden át nagy szeretettel ápolták halmozottan hátrányos helyzetű lányukat, a kötet címadóját, Virágot, majd a szerző évekig tartó, saját kórházi kezelése időszakában elveszítette Viruskát is. Ahogy a beszélgetés során elhangzott, nem csak testi, szellemi fogyatékosság létezik, hanem az ilyeneknél nagyságrendekkel népesebb populációt érint az érzelmi fogyatékosság. M. Szabó Mihály megerősítette a hallgatóság határozott sejtését: Virág az érzelmi gazdagságban, a szeretet kisugárzásában a legmódosabbak közé tartozott. Természetes tehát, hogy szülei igyekeztek maradéktalanul viszonozni számára ezt a boldogságos állapotot. M. Szabó Mihály a tragédiákat követően „menetrendszerűen” érkezett pszichiátriai kezelésre, s fogott a végső kétségbeesés kiútkereső lépéseibe. A hallgatók szinte várták, remélték a boldog végkifejletet, melyről néhány mondat erejéig értesülhettünk is. A helye Tüdérhegy volt (Budapesten), a felelős szabadság és bizalom ajándékával, a művészeti terápia áldásos hatásával. S ez idő tájt került ki a nyomdából a Mezőhegyesen most bemutatott, szép kiállítású, tartalmas kötet.  A szerző rámutatott: számára az írás eredményes terápia volt, s az ma is.

 

A hallottak mélyen megérintették a megjelenteket

 

Kérdésre válaszolva M. Szabó Mihály elárulta mostani fő tevékenysége, a Mezőhegyes múltjának kevéssé ismert, vagy éppenséggel feldolgozatlan eseményeit feltáró cikksorozat (melyből remélhetően könyv is születik) születésének módszerbeli vonatkozásait. Elmondta, hogy (ahogy kell) hajszálpontosan megadja a felhasznált források helyét, ha kell, utal egyes információk téves voltára, s  arra is törekszik, hogy eddig ismeretlen tudnivalókat tárjon fel.

 

A program „hivatalos” részének zárásaként (stílszerűen) elmondta egyik, nemrégen született, a kötetben nem szereplő versét, melynek címe: Összegzés.

 

A közönség tapssal fogadta az élményadó programot, M. Szabó Mihály pedig készséggel dedikálta könyvét. (Úgy adódott, hogy délelőtt már dedikált egyet Csukás István számára.)

 

A könyvbemutató dedikálással zárult

 

 

 

 



<
+++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.