2017. szeptember 25., hétfő,  Eufrozina és Kende
 
 
 
 

Civilek

[Civilek]
2015. április 02., csütörtök
Van „Mersz”-ük a gyulaiaknak
Halmozott hátrányú halmok Magyarországon – Gyulán és környékén évezredes értékek megismertetésének és megmentésének elősegítésére vállalkozott egy civil szervezet
Szerző: Kiss A. János
„Vár állott, most kőhalom” – ha a Himnusz e sorára emlékeztetünk Gyulán, legyinthetünk: áll szépen a gyulai vár, a legbüszkébbek a gyulaiak lehetnek rá. De tudják-e, tudjuk-e, hogy a történelmi múltnak a várnál akár tízszer is idősebb, ember alkotta emlékei vannak pusztulóban, végveszélyben országszerte – például Gyula vidékén is?! Ez a felismerés vitte a tettek mezejére a gyulai székhelyű „Mersz” Közhasznú Alapítványt, mely hozzálátott a az alföldi táj képéhez korábban erőteljesen hozzátartozó halmok fennmaradásának elősegítéséhez.

A kiindulópont: a Stéberl-villa

 

Alt Norbert gyulai alpolgármester érdeklődése, munkálkodása irányította rá a figyelmet arra, hogy Gyulán és szűkebb-tágabb környezetében páratlan történelmi értékek – szó szerinti – porladása megy végbe. Ha nem ébredünk rá e tényre, s nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a megmentésükre, az évezredek során – soha nem ok nélkül – létrehozott halmok egyre rohamosabban elapadnak az alföldi tájban, eltűnnek ezek az évezredeken át az ott élőket híven szolgáló lakó-, temetkezési, vallási, tájolási pontok. Pedig csaknem mindegyiküket néven nevezhetjük. A legújabb időkig szinte mind megőrizte azt a magyar nyelvű elnevezését, melyet évszázadokkal ezelőtt az ott élők „ragasztottak rá”. A Szegeden élő és dolgozó Bede Ádám régész, a „halomvilág” avatott szakértője, így például a gyulai, körös-vidéki halmok kutatója azt mondja, azért maradhattak fenn ezek az olykor „árulkodó” elnevezések, mert a halmok a sík vidéken – a közelmúltig mindig – a legkiválóbb tájékozódási pontnak bizonyultak. Szép magyar nevükkel kerültek fel a német, magyar, s másféle katonai térképekre. Némi zavart csak mostanság tapasztalhattunk, amikor lelkes amatőrök – kellően alapos tájékozódás nélkül – úgy mérték fel e halmokat, hogy a közelben lakóktól tudakolták meg, hogyan nevezik az adott mesterséges kiemelkedést. A tanyavilág összeomlása után az odatelepülők (nyilván nem ismervén a halom veretes nevét – önkényesen (kitalált példával szemléltetve) mondjuk „Kutyapisilőnek” keresztelték el az évszázadokon át minden katonai térképen a tesszük azt „Varjas-dombnak” nevezett halmot. Bede Ádám egy tanulmányával, s még erőteljesebben az alapos tudományos kutatásával rendet vágott ebben. A Gyulán és környékén található halmokról Bede Ádám „Beszámoló a Békési-hát halmainak felméréséről" címet viselő tanulmányában olvashatnak, mely 2008 késő őszén végzett kutatásait összegzi. (Három év múlva egy célirányos ellenőrző kutatást is elvégzett.)  

 

Valamennyi

 

Egy átfogóbbá szélesíteni tervezett folyamat részeként vállalkozott arra a gyulai székhelyű „Mersz” Közhasznú Alapítvány, hogy tegyen valami kézzel foghatót a halmok megismerése és népszerűsítése, megőrzése érdekében, s mindezt turisztikai értékké is tegye. A projekt megvalósítása Kiss Józsefnek, a „Mersz” alapítvány kuratóriumi elnökének köszönhető, aki önzetlenül és kitartóan szervezte a tennivalókat. Az anyagi forrást pályázati úton a Hajdúvölgy–Körös Mente Térség Fejlesztésért Közhasznú Egyesület LEADER Helyi Akciócsoportja biztosította. (E mögött pedig az Európai Vidékfejlesztési Alap, a Darányi Ignác Terv húzódik meg.)

 

Ezen a pontos kell ajánlanunk az olvasónak Bede Ádám figyelmeztetését: e halmokat komoly tévedés – köznapian úgy is mondhatnánk, hogy magát műveltnek remélő emberek részéről illetlenség is – „kunhalomnak” nevezni, hiszen a kunok magyar földön megjelenése időszakában a ma is látható halmok csaknem mind ott őrködtek a síkság fölött – már évszázadok, évezredek óta. Bede Ádám fogalommeghatározása így szól: „Halomnak nevezte az alföldi nyelvhasználat mindazon kiemelkedéseket, melyek az elmúlt régészeti korokból maradt, jól érzékelhetően ember alkotta (mesterséges), kúpszerű kiemelkedései a tájnak.” Ő vág rendet a megnevezésben is: „… a halomsírokra a kurgán, a lakóhalmokra a tell kifejezést, ha pedig általános értelemben használjuk, akkor a halom szót javasoljuk”.

 

A Töviskes-halom mélyszántásos

 

Érzékelhető az elnevezésből is, hogy a gyulaiként számon tartott halmok egy sokkal nagyobb tájegység, a Békési-hát halomrendszerének tagjai. (Bede Ádám tanulmánya a Békési-hát alatt a következő területet érti: a mai Békés megyének a Köröstől – Hármas, Kettős- és Fehér-Köröstől – délre eső része a Csanádi-hátig (vagyis a volt Csanád vármegyéig). Elkerülendő a települések közigazgatási határainak megbontását, a felmért terület tartalmazza Köröstarcsa, Mezőberény, Békés, Békéscsaba és Gyula Köröstől északra lévő, jobb parti részeit is. Ugyanezen okból viszont Gyomaendrőd Maros–Körös közére eső, bal parti része nem szerepel az általuk felállított kataszterben. A kutatás a Békési-háton 570 halmot regisztrált.)

 

A Töviskes-halomnál elhelyezett tábla általános ismereteket kínáló oldala

 

Példaként említhetjük meg, hogy nem sokkal odébb a gyula-vidéki halmoktól egy markáns, állagát máig viszonylag jól megőrző halomcsoport hever, valahol Kétegyháza környékén. De a már elszántott halmok számbavétele, számontartása is fontos, hiszen alattuk régészeti leletek bújhatnak meg. Mi adja a halmok értékét? Természetvédelmi, történeti és tájképi jelentőségük, pótolhatatlanságuk. Minden összehasonlítás természetesen egy kissé önkényes, s az aránytévesztés „bűnébe” sem szeretnénk belecsavarodni, de a jobb megérthetőség kedvéért fel kell tennünk az analóg kérdést: mi lenne a véleménye arról, ha az emberi hanyagság miatt eltűnnének a piramisok, kipusztulnának a gólyák, a hóvirágok, ha felborulna Földünk időjárása?! Lényegét tekintve ilyesmi súlyú és jelentőségű kockázatok állnak fenn, amikor a halmok eltűnésének (elpusztulásának és elpusztításának) veszélyéről beszélünk.

 

A védendő halommaradvány (Hullató-halom) a kép jobboldali hátterében látható

 

A különböző halmok Gyula környékén is más és más állapotban vannak. Erről a helyzetről Bede Ádám így vélekedik: „Azért van szükség az értékességi rangsorolásra, hogy a gyakorlati védelem megkezdésekor dönteni lehessen, mely halmok élveznek elsőbbséget. Ahhoz ugyanis, hogy gyakorlati védelmük megindulhasson, ismernünk kell a legfontosabb, legvédendőbb, legveszélyeztetettebb halmok sorát. Természetesen a jelentősnek minősített halmok előnyt élveznek, mert ezek esetében »még van mit megmenteni«.”

 

Könnyen megeshet, hogy a halomtúra legkedveltebb pihenőhelye a Kolerás-halomnál kialakított lesz

 

A Békési-hát halmait Bede Ádám így jellemzi: „A békés-háti halmok a legnagyobb számban és sűrűségben a nagyobb vizek, az ún. Ős-Maros-medrek (Gazdag, 1960), a Hármas-Körös, Kettős-Körös, a Fehér-Körös és mellékágaik, a Hajdú-völgy, Kondoros-völgy, Kakas-szék-ér, Száraz-ér mentén (Kétegyháza és Gyula környéke; Békés, Mezőberény, Köröstarcsa és Csárdaszállás vonala; Szarvas és Békésszentandrás környéke), valamint az ezeket kísérő, hosszan elnyúló oromvonulatokon találhatók meg (Orosháza, Csorvás, Újkígyós vonala). A halmok átlagos relatív magassága 1,1 m, átlagos alapátmérője 50 m és 31 m. Legnagyobb a békésszentandrási Gödény-halom (10,9 m), a legkisebbek pedig csak 0,1 m-es magasságot mutatnak.” Bede Ádám megfogalmazta a Kétegyháza, Gyula és Szabadkígyós határvidékén található halmok kiemelkedő jelentőségét is: „… olyan sűrűségben és csoportosulásokban találhatók meg itt (Dövényi, 1977), melyet a Maros–Körös közén máshol nem tapasztaltunk. Összesen körülbelül 80 halmot katasztereztünk ezen a viszonylag kis (kb. 30 km2) kiterjedésű területen. Talán valamilyen központi helye, törzsterülete volt ez a több mint ötezer évvel ezelőtt itt élt gödörsíros kurgánok népének. Ezért e régió halmai további, akár hosszabb távú környezetrégészeti mikrokutatást is megérdemelnének.”

 

A Mersz Alapítvány projektje (úttörő módon) arra vállalkozott, hogy táblával megjelöljön, azon feltüntetett adatokkal megismerhetővé tegyen több Gyula-környéki halmot. Mivel kör- vagy csillagtúra révén érhetők el ezek a helyek, s vélhetően családi vagy csoportos látogatással lehet számolni, fedett kiülőket (asztalokat, padokat) is telepítettek e helyekre. A tájékoztató táblák egy-egy helyszínen, egyik oldalukon a halmokkal kapcsolatos általános ismeretekből kínálnak egy-egy szemelvényt, míg a túlsó oldalukon az éppen felkeresett halom nevét, egyedi (földrajzi, régészeti, élőhelyi, egyéb kulturális) jellemzőit sorolják fel, koordinátáit rögzítik. Olyan átnézeti térképvázlatot is elhelyeztek rajta, melyen a projekt többi halmának megközelítési lehetőségét ábrázolja, s megadja azok GPS-koordinátáit is. A túraútvonal teljes bejárása természetesen nem egyetlen napnyi feladat. Vannak szakaszok, melyek autóval, kerékpárral könnyen megtehetők, de hosszabb-rövidebb távon többnyire szükség van gyaloglásra is. (Megkockáztathatjuk: az ideális eszköz a kerékpár, aki teheti, lovagoljon.) A Mersz Alapítvány tíz GPS-készüléket is beszerzett, melyeket az arra igényt tartók számára ingyenesen kölcsönözni tud. 

 

A táblákon szereplő információk tudományosan megalapozottak

 

A túra egy logikus(nak tűnő), javasolt útvonalon is megtehető, ám semmit sem von le a turisztikai élményből az, ha valaki „összevissza” keresi fel az egyes jelölt halmokat. Ha viszont kimarad egy-egy, annak természetesen ismeret- és élményhiány lesz a következménye.

 

Kötelességünk megemlíteni, hogy a projekt által érintett, Gyulán és környékén található halmok állaga, állapota is rendkívül változatos. Sajnos, sokuk károsodását a mezőgazdasági tevékenység alaposan lerontotta, akár azt is mondhatnánk, hogy manapság a korábbiaknál is jobban károsítja. A közelmúltbeli földmagánosítások, az aktuális gazdasági nehézségek  tágabb teret nyitottak annak, hogy az erre fel nem készített, készült tulajdonosok – akarva akaratlanul – akár több szempontból is jóvátehetetlen károkat is okozó intenzív művelésbe fogták, fogják a halmot is magába foglaló földingatlanjukat.

 

Joggal kérdezhetik: miért engedi meg ezt a társadalom, az állam? Nem engedi, csak amúgy „magyarosan” teszi ezt. Tilos minden, amivel kárt okozhatunk (akár tulajdonosként is) a halmok fizikai megjelenésében, ősnövényzetében, az alatta fekvő, feltáratlan, ismert vagy ismeretlen leletekben. Művelni, megbolygatni nem szabad, fák sem ültethetők rá, égetni is tilos, építmény és hasonlók nem telepíthetők a halmokra, s ez igaz azok teljes felületére, sőt némi védőtávolsággal is számolni kell. Akkor mi a baj? Az, hogy a törvényhozók, más jogszabályalkotók elmulasztották szankcionálni az előírások megsértését. Azaz: sok mindent tiltanak, de az előírások megszegőit senki nem fenyegeti semmivel… Az érem másik oldala? Méltányos lenne az érintett tulajdonosok érdekeltté tétele is. Itt tartunk…

 

E cikk megírásához kapcsolódva magunk (a tavaszi esőzések közötti zavartalanabb időszakban) terepjáróval kerestünk fel egyes helyszíneket. (Ennek lehetőségét Cseke Ferencnek köszönhetjük, aki maga vezette járművével könnyítette és gyorsította meg fotózásunkat.)

 

A Téglás-halom valamikori virágkorára ma már csak az út emelkedése emlékeztet

 

Álljon itt a megjelölt halmok listája! Ezek: Töviskes-halom, Sió-halom, Gyürke-halom, Kápolna-halom, Kápolna-halom, Határ-domb, Egy névtelen halom, Kolerás-halom, Monor-halom, Téglás-halom, Pavel-halom, Mikó halma, Lyukas-halom, Pince-halom, Hegyes-halom. A túra elméleti íve a Stéberl-háztól indul, ahol ugyancsak kétoldalas tábla tájékoztat a projektről (s a gyulai kolbász hírnevét világra szólóvá tevő névadóról), hasonló tábla fogadja a vándort a néprajzi érdekességű Sióréti tájház melletti pihenőnél is, a sorba rendezett helyfelkeresés végső állomása pedig a benedeki Illés Panna-emlékhely, ahol Bartók Béla munkásságának gyulai és egyetemes vonatkozásairól lehet olvasni – abban a pusztaságban ez olyannyira természetes, ahogy az ember alkotta halmok is kulturális értékké magasztosultak az évezredek során. (E túravégi helyen olvasható a halmokkal kapcsolatos tudnivalók rövid, angol nyelvű összefoglalója is.) Mint már utaltunk rá, a didaktikai okokból kötötten megtervezett útvonal egyes elemei a most felsorolt lineáris ívben helyezkednek el. De mit sem von le a turisztikai élményből, ha például egyesével „vadásszuk le” magunknak a történelem e néma „nemesvadjait”. (A „csillagtúra” azt jelenti, hogy egy-két szóban forgó halom felkeresése után visszatérünk otthonunkba, szállásunkra, hogy aztán másnap vagy azt követően bármikor újabb helyeket keressünk fel. Annyit még érdemes megfontolni, hogy a halmok világának általános ismertetése – mint egy információfolyam – az említett sorrendben, tábláról táblára folytatódik. De az így szerezhető információk önállóan is megállják a helyüket.)

 

Meggyőződésünk és kötelességünk szerint is szót kell ejteni arról, hogy a projekt által érintett födrészletek tulajdonosai támogatóan segítették a "Mersz" Közhasznú Alapítvány ebbéli tevékenységét. Ezzel máris tettek, tettünk egy lépést abba az irányba, mely a halmok megőrzéséhez szükséges társadalmi háttér kialakításához vezethet.

 

Aki a végtelen tájban eltöltött lélekfrissítő elmélkedés révén is megismerkedik Gyula és környéke „merszesített” halmaival, azt követően bizonyára másként tekint majd természeti és épített környezetünkre, az élővilág (szemünk elől) addig rejtőzködő egyedeire, s megmozdul benne a felelősségérzet: jogunk és kötelességünk megőrizni az utánunk jövőknek is mindazt, amit eleink évezredeken, évszázadokon át ránk hagyományoztak.

 

A Kápolna-halom továbbélésére is a megjelölés által kelthető figyelem nyújthat némi garanciát

 

 



<
++++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.