2021. március 2., kedd,  Lujza
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
Képünk illusztráció! (Forrás: tenytar.blog.hu)
2020. augusztus 21., péntek
A miniszterelnökünk által újabban „csakazértis” emlegetett, nyegle „libernyák” kifejezés minősítési stílusjegynek tetszik számomra, mármint az övének, miként a fideszes hídfőállásnak tekintett erdélyi, éves találkahely otromba letusványosozása (Tusnádfürdő/Bálványos) is. Orbán Viktor ma egykori önmagának karikatúrája, s most – a közvélekedés ellenében – nem elsősorban külcsínére, hanem arra a csínyére gondolok, mely által elvezetődött a hangos szabadgondolkodás eszméjétől az öntelt (ez sem külalaki megállapítás), önhitt akarnokságig. Arcpirító, ahogy a Liberális Internacionálé elnevezésű világszervezet egykori alelnökségétől indulva most szembeköpi önmagát és egykori elvbarátait ezzel a bunkó, kocsmaszagú libernyákozással illeti.
Szerző: Kiss A. János
Ruck Márton és árnyéka egy 2011. augusztusában, Medgyesegyházán készült felvételen. Most, hogy neve országosan ismertté vált, sokan kérdezik, vajh ki ő? Javasoljuk, hogy bátran érdeklődjenek iránta, ám ne kövessék a kultúrharcos Deutsch Tamást, aki nem is olyan régen így kérdezett egy uniós személyiségről twitterüzenetében: "Ki a f...sz ez az X.Y.?" Persze pontozásmentesen...
2020. augusztus 13., csütörtök
Ha Ruck Márton, a Fidesz medgyesegyházi csoportjának elnöke súlyemelő lenne, kíváncsi volnék legutóbbi teljesítménye részleteire is. A szakítására és a – szemmel láthatóan meglepő súlyt elmozdítani hivatott – lökésére. Ruck Márton most nagy hirtelenjében szakított „atyai” jótevőjével, Simonka György dél-békési fideszes országgyűlési képviselővel, s azonnal szép ívben ellökte magától őt. Ha ma még ugyancsak versenyszám volna az egykori harmadik súlyemelő gyakorlat, bizonyára hozzá tette volna azt is: nyomás! Éppenséggel nem vagyok Simonka György szószólója – sőt! –, de vannak helyzetek, amelyek hallatán az buggyan ki az emberből: „A pofám leszakad”…
Szerző: Kiss A. János
Életérzés 1.
2020. augusztus 07., péntek
Öreg barátom – aki akkoriban egyáltalában nem volt élemedett korú – évtizedekkel ezelőtt azt mondta, hogy a történelmi korok évezredek óta ugyan egyre változhatnak, de az emberi természet, illetve annak mozgatórugója mindig tökéletesen ugyanaz. Az azóta számomra is nyilvánvalóvá lett törvényszerűség most komoly kihívóra talált.
Szerző: Kiss A. János
Csak a "lányok" csípósek? (Forrás: backyardbrains.com)
2020. július 31., péntek
Nem értem. Bő egy hónapja kitiltottak bennünket a kertekből, parkokból, más szabadterületekről – a szúnyogok. Közben elviselhetetlenül uralkodott a tájon az egyre növekvő inváziójuk. Egy-egy szerencsés városközponti térség talán kevésbé szenvedte meg ezt. Ott, ahol némi földi gyérítéssel ködösítettek az illetékesek. De a falvak, külvárosok lakói az igazán megmondhatói, mit jelent az este hat utáni bezárkózás kánikula idején. Eddig – EU-s tilalomra hivatkozva – nem gyérítettek repülőgépekről, ám a minap bejelentették: ettől számított 180 napig szabad a gazda. Szóval, Mikulás napján, karácsonykor, Szilveszter estéjén nem lesz szúnyogfelhő körülöttünk!
Szerző: Kiss A. János
Látszat... (Képek forrása: internet)
2020. július 30., csütörtök
Ez a jegyzet bizony nem tartozik a hirtelen felindultságból elkövetett publicisztikai termékek sorába. Ha ugyanis az a kérdés, hogy mennyire vehetjük komolyan egy ország első emberét, mennyire lehetünk rá büszkék, vagy milyen mértékben vagyunk kénytelenek szégyenkezni miatta, mindazt igencsak érdemes végiggondolni.
Szerző: Kiss A. János
Az öröm forrása (Forrás: oroshaza.hu)
2020. július 27., hétfő
Szúnyoggyérítés – pontosabban úgy olvasható: pusztítás – lesz ma este Orosházán, ha szabad mondani, alulról-felülről
Ország-világ népe (bizonyos belvárosi területek kivételével) egy ideje szabályosan szenved a mérhetetlen szúnyoginváziótól. Az eddig elmondott/elhallgatott információktól senki nem lett okosabb, s közben az esti séták, kiskerti ténykedések, szalonnasütések sorra a múlt ködébe vesznek. Most Orosházán valami kedvező hírre bukkanhattunk, persze ez sem volt mentes amolyan orosházias roggyanástól.
Szerző: Kiss A. János
Bogdán László (Forrás: OLKT)
2020. július 19., vasárnap
(Bogdán László, Cserdi polgármestere emlékére)
Napok óta újra és újra belefogok, hogy megírjam egy méltán tisztelt, rendkívüli ember halálára gondolataim gyűjteményét. Éjjel van, pontosabban hajnal, és az ébredésemmel egy időben a fejemben motoszkáló gondolatok nem hagynak nyugodni. Késztetést érzek, hogy megosszam mindezeket, mert magunkban tartani azt, amit egy veszteség fölött érzünk, emészti az embert, nehezen gyógyuló sebet ejt.
Szerző: Zsidov Magdolna
Horst Fuchs kiesve a szerepéből (Forrás: The Pitch)
2020. július 16., csütörtök
Fekete Péntek van már nálunk is (nem is egy, „magyarosan” évi akárhány), például egy-egy olyan napon, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök aznap reggel úgynevezett „interjút” ad a Magyar Rádió Kossuth adója számára. A miniszterelnök képes arra, hogy szinte kitalálja, mi mindenre lehet kíváncsi a „bebetonozott” műsorvezető hölgy. Így aztán sok idő megtakarítható a – gyaníthatóan annk tartott – fölösleges kérdezősködés elmaradásával. Ezt a produkciót nem reklámadásként hirdetik meg, de hallatán – pláne a tévékben sugárzott néhány, „agitpropos” látványfelvétel bejátszása során – óhatatlanul eszünkbe juthat egy legendás reklámpáros hasonló alaphelyzetre hajazó produkciója. Talán emlékeznek még a csodakütyüket nagy elánnal ránk sózni akaró Horst Fuchs úrra és butuska asszisztensére, Gabie-ra…
Szerző: Kiss A. János
Képünk illusztráció! (Forrás: Internet)
2020. július 03., péntek
Valaha a rádió és a televízió a szép és helyes magyar beszéd népművelő iskolája volt. Bemondóktól, riporterektől, műsorvezetőktől, sőt még a mikrofonok közelében rendszeresen landoló, úgynevezett megmondó emberektől elvárt (s önmaguk által is megkövetelt) „törvény” volt a nyelvhelyes, s hangzásában ugyancsak kifogástalan, magyar nyelvű megszólalás. Zseniális tanítói voltak e szakmának a színház és filmművészeti főiskolán (mely „megerőszakolásáról” akkoriban még szó sem volt), a rádiókban, a tévékben, a felsőoktatásban tevékenykedő mesterek személyében. Aztán jöttek az egyes rádiócskák amerikai filmeken látottakat, hallottakat majmoló üdvöskéi, a sokszor a jó ízléshez vezető utat sem találó országos és helyi rádiós, tévés műsorvezetők, riporterek. Aztán a felkészületlen, ám annál nagymellényűbb párt- és kormánypropagandista (sajtósnak álcázott) hölgyek és urak tudálékoskodásai látszottak zárni a kialakult bűnlajstromot, akik aztán mára a maguk színvonalára rántották le a közbeszédet… Régen könnyű dolgunk volt: akiről, vagy amiről szó esett, eleve tudhattuk, hogy ember-e vagy más.
Szerző: Kiss A. János
Üzenet a jövőbe 2020-ból
2020. június 10., szerda
Látják? Nem látják? Na, látják… Ki ne ismerné Hofi Géza eme örökbecsű poénját?! (Persze, nem tudni, napjaink ifjúsága rendelkezik-e még arról információval, kit tisztelhetünk a műfajában etalonnak számító egykori humoristában, előadóművészben.) Na, olyan volt ő, mint – a ma is közöttünk tartózkodó – Vitray Tamás a televíziózás világban. Hofi Géza az, akinek temetéséről a liberalizmusból éppen kislisszanó fideszes kormány és sleppje tüntetően távolmaradt… Miért, miért?! Nem tisztelte a miniszterelnököt. Melyiket, melyiket?! Szóval, látniuk kellene azt a táblát, mely Orosházán, a katolikus általános iskola előtt hirdeti, hogy a mögötte álló (s hellyel-közzel mögüle kilátszó) intézmény épületét az Európai Unió nem kevés pénzéből újították fel. Nem látják? Hát ez az.
Szerző: Kiss A. János
< >