Publicisztika

A 20. századba forduló esztendő éjjelén, Európa felvilágosult polgárai arról álmodoztak, amint egy korabeli lap írta: „az emberiség a humanizmus zászlaja alatt fogja végigküzdeni a századot”. Az álomhoz azonban nem igazodott a valóság… Az évek múlásával mindjobban felsejlett e remény csalfasága. Mint azon a tűzijátéktól díszes szilveszteri éjszakán,1900-ban, amikor, ahogy Viktor Mann felidézte, a szülők még nem sejtették, hogy az újévet köszöntő petárdák varázsos díszletét csodáló gyermekeik tizenöt év múlva az első világháború poklába fognak alámerülni: ölnek majd, vagy meghalnak. Később a háborút túlélők sem gondolták, hogy két évtized múltával, ismét pusztító tűzben hullhat legdrágább kincsük, az életük.

1945-ben, miután véget ért a 2. háború, a tovább élők üdvére felfénylett a boldogabb élet reménye. Európában mocorogni kezdett az együttműködési kedv, élénkült a békegondolat. Negyvenöt év múltával azonban, az 1990-es években, ismét durva harci zaj törte meg a béke csöndjét. Jugoszlávia utódállamai között hatalmi ambíciók és etnikai gyűlölködés lobbantott fel tíz éven át tartó háborús viszályt. A gyakran etnikai tisztogatásba forduló háborúnak háromszázezer áldozata volt, és egymillióan hagyták el az otthonukat.

2022. február 24-én újfent háború lángolt fel Európában: Oroszország fegyveres támadást indított Ukrajna ellen. Hírek és álhírek sejtetik velünk, mi is történik a megtámadott szuverén államban, Ukrajnában. Megrendülve eszmélünk rá a szomszédos országban zajló harcok drámájára, a nemrég még mutatós városok üszkös romjaira, az otthonukból a vakvilágba menekülő gyermekek, felnőttek millióinak csüggeteg menetére. A televízió, a közösségi média minduntalan láttatja velünk a fájó történéseket. A miérteket, a pokolbeli cselekményeket kiváltó okokat kutatva, az elme rendszerint szövevényes információk hálójába vergődik, iparkodik kibogozni a történések szálait. A pontatlan vagy elhallgatott információk áradatában a tények könnyűszerrel elhullathatják jelentőségüket, és helyettük a róluk szóló szavaké, a narratíváké lesz a főszerep. A „közember” voltaképpen az így megszerkesztett látszat világban keresi az igazságot vagy az igazát. A történésekről alkotott álláspontok, az információs zavarokon túl, az által is ingatagok lesznek, amennyiben nem számolunk az erkölcsi szempontokkal. Például, ha a háborús cselekmények elemzésében figyelmen kívül hagyjuk, hogy a háború és a béke kérdése nemcsak politikai, hanem erkölcsi kérdés. Végtére is az emberben, természeténél fogva megvan az élni akarás vágya. Úgyszólván beidegződése: óvnia kell tünékeny földi életét, hiszen ha elveszik tőle, vagy önnönmaga vesztegeti el, nem lesz módja az újra kezdésre, nincs feltámadás; érthető hát, hogy erős békevágy hevíti röpke életét.

A békegondolat egyik tilalma, hogy agresszióval ne érvényesíthessék érdeküket a hatalmukba beleszeretett vezetők. A háború és béke erkölcsi kérdésként kezelése döntően a kormányokon múlik. A fegyveres konfliktusok szándéka, miként a gyűlöletkeltés is, mindig fentről kezd szivárogni lefelé. A „köznép” magától nem akar háborút. Mind ez által a kormányoknak elemi feladata és felelőssége, hogy az országok között létrejött konfliktusok megoldására ne a fegyverek erejét, hanem a békéltető szavakat, a tárgyalásokra törekvést használják. Lincoln elnöki írja valahol: az ellenségtől úgy szabadulhatunk meg a legkönnyebben, hogy megbarátkozunk vele…

Reménykedjünk, hogy ez a bölcs intelem orosz földön és Ukrajnában is sietve oltalmat talál.

Kép1: Guernica. Pablo Picasso festménye. A spanyol polgárháborúban, 1937. április 26-án, a német és olasz harci repülőgépek által bombázott, Spanyolországban, Baszkföldön található Guernica település elleni támadásra válaszul készítette a festőművész. A Guernica bemutatja a háború borzalmait, hogy az áldozatok többnyire részben, vagy egészben ártatlan civilek. E mű a háborúellenesség szimbólumává vált, mivel örök érvényűen örökíti meg a háború borzalmait, a béke iránti vágy megtestesülése. Forrás: Wikipédia

Kép2: Háború képe. Pearl Harbor kikötőjében, 1941. december 7-én. Forrás: Wikipédia