Címlap

A beszélgetés kezdetén fény derült arra, hogyan is fogant meg három évvel ezelőtt ennek a kötetnek a szándéka. A költőnő Orbán Ferencnek, az Evilági zenekar vezetőjének felkérésére nem tudott nemet mondani, ezért felvállalta a Tízparancsolat egyes parancsolatainak mai hangvételű, a „modern ember” számára is értelmezhető lírai megfogalmazását.

Nagygéci Kovács József kritikus faggatására a költőnő elmondta, hogy a felkérést nagy kihívásnak tekintette, de egyben rendkívül izgalmasnak is, hiszen nem hétköznapi témáról, hanem Mózesnek az Isten által két kőtáblán átnyújtott tíz törvényét kellett egyenként lírába öltenie. Az, hogy a felkérő nem szabott időkorlátot, ezt még inkább vonzónak találta, hiszen így szabadon, behatárolása nélkül merülhetett a gondolatok mélységébe. Fontosnak tartotta, hogy a versek sorrendjéhez a Károli Gáspár fordítású Bibliát használja, de kitért arra is, hogy ő maga, a szabályos verselés elkötelezettje, ahogy mondta: „fontos, hogy egy költő ismerje a szabályokat”, ugyanis, a nélkül – véleménye szerint – nem lehet emelkedetten verselni.

A kritikus lényegesnek tartotta megemlíteni, hogy a zenekar az egyáltalán nem könnyű rímelésű verseket értő módon, csodálatos zenébe „foglalta”, amit a kötethez tartozó CD-n hallgathat az olvasó. A könyv egyes verseit Ferencz Zoltánnak, a gyergyószárhegyi művésztelep vezetőjének grafikái díszítik. A tíz grafika időközben a Bukaresti Nemzetközi Grafikai Biennálén díjat nyert.

Az est folyamán – a parancsolatokhoz kapcsolódó versek nyomán – mély gondolatok bontottak szárnyat, amik továbbértelmezésre inspiráltak. A Sínai-hegyen Isten által kinyilvánított törvény első parancsolata, a hála parancsolata az iránt, aki „Létezésben egyszer” szabadítója minden fogságában az embernek. A második parancsolathoz írt vers a „Minden gondodnak alján” azt fogalmazza meg, hogy az ember ne képzelje el magának faragott kőbe, mázba a Teremtőt, mert azokban csak hiábavalóságnak lenne ott. (A cikk szerzőjének megjegyzése: fontos tudni, hogy a középkori egyház 787-ben a képrombolókkal szemben hozta törvénybe a II. Niceai zsinaton (601§; 218. o.) a második parancsolat kiemelését, annak okán, hogy az emberekben fel se merüljön a kérdés, hogy a parancsolat ellenére mégis szobrok, festmények sokasága díszíti a templomokat. Mivel a második parancsolatot eltörölték, de a tíznek meg kellett lennie, ezért a tízediket, a Ne kívánd parancsolat felsorolását kettéosztották.  A katolikus egyház, azóta is ezt a beosztást tanítja. Károli Gáspár református esperes ragaszkodott fordításában a sola scripturához (egyedül a Szentírás), azaz, az eredeti héber és görög szövegekhez.)  A harmadik parancsolathoz tartozó vers a „Nevem hiába” vennéd szádra, azt taglalja, hogy úgyis hiábavalóság lenne, mert aki a gondolatodban lakozik, tudja, mikor szólsz jól, vagy rosszul. A negyedik parancsolat, a „Hogy megpihenjek”, a teremtés megemlékezésére, a hetedik nap, a közös megnyugvás napja Isten és ember között. Az ötödik parancsolat a szülők tiszteletére szólító törvény „És hosszan élhetsz” című versben nyer méltó megfogalmazást. „Sem a máséból, sem a magadéból” címmel az élet piacterén valakinek bárki felesleg, kezet ne emeljen rá, ami a hatodik, a Ne ölj parancsolat.  A hetedik parancsolat, a Ne paráználkodj, az igazi szerelem védelme, de minden önző kívánságtól óvás,  „A test szerelme” című versben  szólal meg.  Nyolcadik parancsolatként, a „Mástól végképp”címmel, a Ne lopj törvényre íródott vers. „Amit embertársadról szólnál” a kilencedik parancsolat mélységeit boncolgatja, s olyan lélekrázó sorral zárja, mint „ne válaszolj a gyűlöletre”, még a gyűlöletre sem. A tízedik parancsolat, a Ne kívánd… „Csak tiednek lássék” a kívánságok sokaságáról szól, amik mind-mind a gyarló emberi önzésből fakadnak. Az ember, aki irigyli és kívánja a másét, közben nem gondol arra, hogy a másik ember terheit bezzeg nem kívánja magának.

Döbbenetes, mély etikai kérdéseket taglalnak a versek, és kivétel nélkül mindegyik méltó tolmácsolása a Tízparancsolat egyes törvényeinek. Egyenként tudatosítják, hogy csak önmagunk ellenére, csak önző énünket legyőzve tudjuk megtartani a szeretet törvényét, amit az ember – jobb szó híján – parancsolatnak nevezett el.

A beszélgetések közben felcsendültek a versekre írt gyönyörű dalok hármas felosztásban, végül ráadásnak a tízedik. A méltán megrendítő versekhz méltó zenét hallhatott a közönség a sepsiszentgyörgyi Evilági zenekartól.

Ezen az esten a figyelmes hallgató számára kibontakozott egy eszmei világ, ami azt üzeni: meg kell az életben tanulnunk, hogy nem az érzések a legjobb tanácsadóink. Ezért szükséges a gondolkodásunkat erősítenünk és a jóban való meggyőződésre jutnunk, hogy a nehéz helyzetekben is biztonságosan megállhassunk. A tisztelet a szülők iránt pontosan erre példa, hiszen az tud helyesen szeretni, aki képes a hozzája rendelteket és embertársait tisztelni. Ez az emberi együttélés alapja, és a létezés harmóniája Istennel. Végezetül, versekre egy versidézet Weöres Sándor Én is… című költeményéből: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség.”